Az Összefogás Szociális Parlament egyik bizottságában nyilatkozat készül a VIII. kerületi Erdélyi utcai Általános Iskola és Gimnáziumban történt botrányos eseményekkel kapcsolatban.
Én négy ide vágó oktatáspolitikai kérdést belevennék ebbe a nyilatkozatba, ha már az egyedi eset nyomán felmerülő okokat és hatásokat keressük..
Előrebocsátom, hogy én azt tartom alap problémának, hogy az iskola nincs felkészülve a tömegesé váló és egyre mélyülő szegénység, és az ezzel járó szegénységi kultúra kezelésére.
Szerintem erre kellene rá fokuszálni a nyilatkozatban is!
A kormányzatnak el kellene döntenie, hogy normális-e, hogy az iskola olyan mértékben szegreál, mint ahogyan teszi. Válaszolnia kellene arra a kérdése, hogy a szegregációs lejtő alján lévő iskolákban (tételezzük fel, hogy az iskolák felét ez érinti, hisz a 10 év alatti gyerekek 50%-a él olyan családban, ahol az egy főre eső átlagkereset nem éri el a 28.000 azaz Huszonnyolcezer Ft-ot).
Szóval ezekben az iskolákban miért küldték haza a napköziből azokat a gyerekeket, akiknek a szülei munkanélküliek, vagy GYES-en vannak?
Miért szüntették meg az iskolai szociális munkás - iskolapszichológus státuszok finanszírozását?
Miért szokott arról beszélni a pártokrácia (pl. Gyurcsány átfogó oktatási reformról szóló 2007-es beszéde), hogy stratégiai ágazatnak tekinti az oktatást és kultúra fejlesztés területét, amikor semmilyen válasza nincs a leszakadók felzárkóztatására. Az eddigi kormányzati intézkedések sokat rontottak a szegények megélhetési körülményein, márpedig a több szegénység, több kilátástalanság, több olyan konfliktust idéz elő, ami a kultúra alatti lét közvetlen következménye.Minél nagyobb tömegben jelentkezik a szegénység, annál gyakrabban látszik majd az a jelenség, hogy a szegények bizonyos esetekben nem tisztelik az állam erőszak monopóliumát.
A harmadik oktatáspolitikai intézkedés, hogy a teljesen elcigányosodott falusi iskolák arra hivatkozva nem kapják meg a normál fejkvótát, hogy ez szegregáció. Ismerek olyan csereháti iskolát, ahol emiatt a pedagógusok magasabb osztálylétszámban, a közalkalmazotti bérnél kevesebbért tanítanak. Ha ez szegregáció, akkor nem az a normális, hogy akkor az ottani pedagógus 20 ezer Ft-tal kevesebbet költhet a családjára. Amerikában egyszerűen kötelező azonnal bezárni az ilyen iskolákat, és buszokkal keverik a szegregálódó lakosság gyerekeit. Nem gondolom, hogy mi is csináljuk ezt, de az amit a kormány tesz ezügyben, az tűrhetetlen, szakmailag indokolhatatlan.
A negyedik oktatási modernizációs intézkedés, hogy míg a világban a személyközpontú oktatás tömegessé válik, az EU források jelentős része az élethosszig tartó tanulás megalapozására, tudástársadalom irányába mutató módszertanok elterjesztésére koncentrál, addig hazánkban a személyközpontú módszerekkel dolgozó iskolákat a pályázati kiírások kizárják ezekből a fejlesztésekből. Hazánk oktatáspolitikája nem terjeszti a korszerű tudásmegosztás kultúráját, hanem kiszorítja azt az oktatásfejlesztésből.
Szerintem nyilatkozatban ne etikai, vagy "ki az igazi felelős" kérdéseket feszegessünk. Ezügyben inkább írjunk cikket, nyilatkozzuk le a felháborodásunkat egy minimum 10 sajtónyilatkozatból álló kampányban. A nyilatkozat intézményét használjuk arra, hogy tényleges kormányzati intézkedéseket támadunk!
Szerintem ezügyben ez a négy olyan oktatáspolitikai intézkedés amelyért egyenként kimehettünk volna tüntetni, de most így utólag ezekről kezdeményezzünk párbeszédet - megoldás keresést - költségvetési (de valójában szakmai -tartalmi) vitát.
Én négy ide vágó oktatáspolitikai kérdést belevennék ebbe a nyilatkozatba, ha már az egyedi eset nyomán felmerülő okokat és hatásokat keressük..
Előrebocsátom, hogy én azt tartom alap problémának, hogy az iskola nincs felkészülve a tömegesé váló és egyre mélyülő szegénység, és az ezzel járó szegénységi kultúra kezelésére.
Szerintem erre kellene rá fokuszálni a nyilatkozatban is!
A kormányzatnak el kellene döntenie, hogy normális-e, hogy az iskola olyan mértékben szegreál, mint ahogyan teszi. Válaszolnia kellene arra a kérdése, hogy a szegregációs lejtő alján lévő iskolákban (tételezzük fel, hogy az iskolák felét ez érinti, hisz a 10 év alatti gyerekek 50%-a él olyan családban, ahol az egy főre eső átlagkereset nem éri el a 28.000 azaz Huszonnyolcezer Ft-ot).
Szóval ezekben az iskolákban miért küldték haza a napköziből azokat a gyerekeket, akiknek a szülei munkanélküliek, vagy GYES-en vannak?
Miért szüntették meg az iskolai szociális munkás - iskolapszichológus státuszok finanszírozását?
Miért szokott arról beszélni a pártokrácia (pl. Gyurcsány átfogó oktatási reformról szóló 2007-es beszéde), hogy stratégiai ágazatnak tekinti az oktatást és kultúra fejlesztés területét, amikor semmilyen válasza nincs a leszakadók felzárkóztatására. Az eddigi kormányzati intézkedések sokat rontottak a szegények megélhetési körülményein, márpedig a több szegénység, több kilátástalanság, több olyan konfliktust idéz elő, ami a kultúra alatti lét közvetlen következménye.Minél nagyobb tömegben jelentkezik a szegénység, annál gyakrabban látszik majd az a jelenség, hogy a szegények bizonyos esetekben nem tisztelik az állam erőszak monopóliumát.
A harmadik oktatáspolitikai intézkedés, hogy a teljesen elcigányosodott falusi iskolák arra hivatkozva nem kapják meg a normál fejkvótát, hogy ez szegregáció. Ismerek olyan csereháti iskolát, ahol emiatt a pedagógusok magasabb osztálylétszámban, a közalkalmazotti bérnél kevesebbért tanítanak. Ha ez szegregáció, akkor nem az a normális, hogy akkor az ottani pedagógus 20 ezer Ft-tal kevesebbet költhet a családjára. Amerikában egyszerűen kötelező azonnal bezárni az ilyen iskolákat, és buszokkal keverik a szegregálódó lakosság gyerekeit. Nem gondolom, hogy mi is csináljuk ezt, de az amit a kormány tesz ezügyben, az tűrhetetlen, szakmailag indokolhatatlan.
A negyedik oktatási modernizációs intézkedés, hogy míg a világban a személyközpontú oktatás tömegessé válik, az EU források jelentős része az élethosszig tartó tanulás megalapozására, tudástársadalom irányába mutató módszertanok elterjesztésére koncentrál, addig hazánkban a személyközpontú módszerekkel dolgozó iskolákat a pályázati kiírások kizárják ezekből a fejlesztésekből. Hazánk oktatáspolitikája nem terjeszti a korszerű tudásmegosztás kultúráját, hanem kiszorítja azt az oktatásfejlesztésből.
Szerintem nyilatkozatban ne etikai, vagy "ki az igazi felelős" kérdéseket feszegessünk. Ezügyben inkább írjunk cikket, nyilatkozzuk le a felháborodásunkat egy minimum 10 sajtónyilatkozatból álló kampányban. A nyilatkozat intézményét használjuk arra, hogy tényleges kormányzati intézkedéseket támadunk!
Szerintem ezügyben ez a négy olyan oktatáspolitikai intézkedés amelyért egyenként kimehettünk volna tüntetni, de most így utólag ezekről kezdeményezzünk párbeszédet - megoldás keresést - költségvetési (de valójában szakmai -tartalmi) vitát.
Üdvözlettel:
Katona Csaba
ex iskolai szociális munkás
Kommentek