RDH Blog - RSS 2.0Az ATV Friderikusz műsorában nyilatkozott az a postás, aki elásta a kopogtató cetliket, ezzel nem kis port kavarva a jobb oldali sajtóban.
Számtalan aspektusa lázba hozott a történetnek.
Rögtön az ugrott be, hogy van olyan, hogy valaki elszabotál valamit. A passzív hatalomról írtam már korábban. Amikor 10 év után megszüntettem az Egyesület a Diákönkormányzatokért szervezetet, búcsúzóul tartottam egy „Fejlődéselméletek” Szabadegyetemet, ahol Pál Tamás, Domschitz Mátyás, Korom Pál tartottak előadásokat, hallgatóként részt vett például Kosztolányi István is, az akkori feleségem épp terhes volt az első gyerekünkkel. Éppen emiatt gondoltam úgy, hogy el kell hagynom a közösségfejlesztő szociális munka világát, mert ennek az országnak ez nem kell. A gyerekemet körülvevő biztonságot lehetetlennek tűnt biztosítani ebben a formában…
Pál Tamás miután végig hallgatta az én előadásomban a Matyi kockáját, - amit azért voltam kénytelen előadni, mert Matyi egy új elméletét adta elő, ami körökből állt, és csak a vájt fülűek tudhatták, hogy köze van a kockájához, pedig én a kockát tartom a top elméletnek a mestereim munkái közül.
Szóval Pál Tamás szintén nem a közösségfejlődési elméletét adta elő, felhívta a figyelmet néhány érdekes szociológia által feltárt tényre. Egyrészt hozott egy veszélymutatót, amely szerint ha az egyes emberre vetített robbanószer (asszem TNT robbanóerőben mérik) mennyiségét nézzük, akkor egy exponenciálisan növekvő függvényt kapunk. Tehát a nagyapám még csak 3 dinamiton ült, én meg 42-n. Ez persze koncentrálódik bizonyos „hivatalnokoknál”. Furcsamódon nem feltétlenül a katonaságnál. Ettől tessenek megijedni, mert a többi szervezeti kultúrában nem feltétlenül villog a „hivatalnokok” agyában az „élet védelme a mi szakmánk” lelkülete. A csernobili katasztrófát egy mérnök kísérletező kedve idézte elő. Ha a következő 300 évben egyszer sem következik be szándékos pusztítás egy ilyen robbanó erőben erősen koncentrált cégnél, akkor is növekedni fog az ilyen esetek száma a véletlenül előforduló ügyek miatt is.
Térjünk vissza a postásunkhoz.
Felcseperedett egy öt gyermekes családban egy jóra való fiú, apa nélkül, kitűnő tanuló volt, de el kellett mennie dolgozni. A tanult szakmájában azt látta, hogy a pénzről szól minden, a vendéglő tulajdonosok és a főpincérek számára ez élhető világ, de a többiek…
Elment hát postásnak, 20 évesen. Szerették az ügyfelek, a kollegák, ám egy napon 4 napra való munkát kapott egyszerre! Elmondták az eligazításon, hogy személyes adatokat tartalmazó küldeményről van szó, mi a határidő, bla bla bla.
Az első napon sem sikerült kivinni a kellő számú (ismeretlen tartalmú) küldeményt. Ezért a második napon már neki sem kezdett, sem a harmadikon, sem a negyediken. Amikor a mi Sanyink megkérdezte, hogy volt-e politikai indítéka ennek a cselekedetnek, kiderült, hogy semmi ilyen nem volt! Egyszerűen besokallt ettől a nagyszámú kézbesítéstől. Nem is tudott róla, hogy a népszavazásról van szó. Később értesült arról, hogy ez az.
HR-esként birizgálja a fantáziámat az ilyen helyzet. Nem teljesen tanuló korában érte ez a nagy kihívás főhősünket, épp azon a határon, amikor a sofőrökben már nincsen a kezdeti feszültség, de még nincs meg a rutin sem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a postások tevékenysége is időnként olyan mint a szabadúszók alkotó munkája, ahol személyes ambíció, helyes időbeosztás, könyörtelen (önsanyargató értelemben) rámenősség, céltudatosság, szóval a klasszikus szellemi szabadfoglalkozású lelki háttere kell ahhoz, hogy valaki megmaradjon a pályán.
Egyszerűen úgy döntött főhősünk, hogy ez a szokásos munkaidőben kivitelezhetetlen. Ettől nem mozdult. És pillanatok alatt kiderült számára, hogy a nem léptem, az azt jelenti, hogy már esélyem sincs arra, hogy időben végrehajtsam a feladatot!
Vajon sok végtelenül alulfizetett 21 éves állami alkalmazott legyint így a kihívásokra? Az NFT pénzosztó apparátusaiban hasonló módon nem nagyon haladja meg a 25 évet az átlagéletkor. Ez nagyjából a 42 éves főnök, meg a sok 23 éves végrehajtó átlagéletkora! Aztán előáll az a likviditási merénylet, hogy az állam szeret 10-14 hónapos fizetési késedelemmel megnyomorítani minden munkaerőpiaci fejlesztést.
Főhősünk számára így aztán kézenfekvő megoldás, hogy megpróbálom eltüntetni a szavazó cédulákat. Elásom a kertben! (Az egyik EQUAL konferencián a TÁRKI elődott egy értékelő kutatási beszámolót, amelyben legkuncogtatóbb rész az volt, amikor az ESZA Kht. egy öt milliárdos program dokumentációját nem tudta előadni. Eltűnt! Így a TÁRKI kutatói elkullogtak, "akkor azt nem kutatjuk"... A brüsszeli monitorok meg majd visszafizettetik az ilyen "eltűnt dokumentációjú" pénzeket!)
Ezzel ugye az a baj, hogy amikor intézmények vagyunk, akkor nem lehet ám csak úgy fölülírni a szakmánk szabályait. Nem lehet csak úgy nem kikézbesíteni azt a 720 levelet!
Csakhogy főhősünk számára a postás szakma nem erről szól! Postásnak lenni: a szabad élet! Akár 10 vagy 11 órára végzek a körzetemmel, és kész. Ez az, amit Orbán megerőszakolt ezzel a hülye népszavazással. Ma meg 10 órát kellene dolgozni? Na ezt nem! Ennyi pénzért nem!
Persze főhősünk arról mit sem tudott, hogy ez a népszavazás okozta levél cunami. Jött 750 levél, és lereagálta a maga módján. Kidobta!
Kedvem lenne megkeresni főhősünket, és bevonni a Részvételi Demokrácia Hálózat munkahelyteremtés kampányaiba! Úgy került ebbe az egészbe, mint Pilátus a credoba. Kirúgták, elítélték felfüggesztett börtön büntetésre, pedig ő csak a szabad életet választotta. De megbánta! Mint az angolok a királyuk lefejezését.
Olyan, mint a 20 éves mozgalmunk bármelyik közösségfejlesztője:
"... sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek onnan is ki vesznek..."
Számtalan aspektusa lázba hozott a történetnek.
Rögtön az ugrott be, hogy van olyan, hogy valaki elszabotál valamit. A passzív hatalomról írtam már korábban. Amikor 10 év után megszüntettem az Egyesület a Diákönkormányzatokért szervezetet, búcsúzóul tartottam egy „Fejlődéselméletek” Szabadegyetemet, ahol Pál Tamás, Domschitz Mátyás, Korom Pál tartottak előadásokat, hallgatóként részt vett például Kosztolányi István is, az akkori feleségem épp terhes volt az első gyerekünkkel. Éppen emiatt gondoltam úgy, hogy el kell hagynom a közösségfejlesztő szociális munka világát, mert ennek az országnak ez nem kell. A gyerekemet körülvevő biztonságot lehetetlennek tűnt biztosítani ebben a formában…
Pál Tamás miután végig hallgatta az én előadásomban a Matyi kockáját, - amit azért voltam kénytelen előadni, mert Matyi egy új elméletét adta elő, ami körökből állt, és csak a vájt fülűek tudhatták, hogy köze van a kockájához, pedig én a kockát tartom a top elméletnek a mestereim munkái közül.
Szóval Pál Tamás szintén nem a közösségfejlődési elméletét adta elő, felhívta a figyelmet néhány érdekes szociológia által feltárt tényre. Egyrészt hozott egy veszélymutatót, amely szerint ha az egyes emberre vetített robbanószer (asszem TNT robbanóerőben mérik) mennyiségét nézzük, akkor egy exponenciálisan növekvő függvényt kapunk. Tehát a nagyapám még csak 3 dinamiton ült, én meg 42-n. Ez persze koncentrálódik bizonyos „hivatalnokoknál”. Furcsamódon nem feltétlenül a katonaságnál. Ettől tessenek megijedni, mert a többi szervezeti kultúrában nem feltétlenül villog a „hivatalnokok” agyában az „élet védelme a mi szakmánk” lelkülete. A csernobili katasztrófát egy mérnök kísérletező kedve idézte elő. Ha a következő 300 évben egyszer sem következik be szándékos pusztítás egy ilyen robbanó erőben erősen koncentrált cégnél, akkor is növekedni fog az ilyen esetek száma a véletlenül előforduló ügyek miatt is.
Térjünk vissza a postásunkhoz.
Felcseperedett egy öt gyermekes családban egy jóra való fiú, apa nélkül, kitűnő tanuló volt, de el kellett mennie dolgozni. A tanult szakmájában azt látta, hogy a pénzről szól minden, a vendéglő tulajdonosok és a főpincérek számára ez élhető világ, de a többiek…
Elment hát postásnak, 20 évesen. Szerették az ügyfelek, a kollegák, ám egy napon 4 napra való munkát kapott egyszerre! Elmondták az eligazításon, hogy személyes adatokat tartalmazó küldeményről van szó, mi a határidő, bla bla bla.
Az első napon sem sikerült kivinni a kellő számú (ismeretlen tartalmú) küldeményt. Ezért a második napon már neki sem kezdett, sem a harmadikon, sem a negyediken. Amikor a mi Sanyink megkérdezte, hogy volt-e politikai indítéka ennek a cselekedetnek, kiderült, hogy semmi ilyen nem volt! Egyszerűen besokallt ettől a nagyszámú kézbesítéstől. Nem is tudott róla, hogy a népszavazásról van szó. Később értesült arról, hogy ez az.
HR-esként birizgálja a fantáziámat az ilyen helyzet. Nem teljesen tanuló korában érte ez a nagy kihívás főhősünket, épp azon a határon, amikor a sofőrökben már nincsen a kezdeti feszültség, de még nincs meg a rutin sem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a postások tevékenysége is időnként olyan mint a szabadúszók alkotó munkája, ahol személyes ambíció, helyes időbeosztás, könyörtelen (önsanyargató értelemben) rámenősség, céltudatosság, szóval a klasszikus szellemi szabadfoglalkozású lelki háttere kell ahhoz, hogy valaki megmaradjon a pályán.
Egyszerűen úgy döntött főhősünk, hogy ez a szokásos munkaidőben kivitelezhetetlen. Ettől nem mozdult. És pillanatok alatt kiderült számára, hogy a nem léptem, az azt jelenti, hogy már esélyem sincs arra, hogy időben végrehajtsam a feladatot!
Vajon sok végtelenül alulfizetett 21 éves állami alkalmazott legyint így a kihívásokra? Az NFT pénzosztó apparátusaiban hasonló módon nem nagyon haladja meg a 25 évet az átlagéletkor. Ez nagyjából a 42 éves főnök, meg a sok 23 éves végrehajtó átlagéletkora! Aztán előáll az a likviditási merénylet, hogy az állam szeret 10-14 hónapos fizetési késedelemmel megnyomorítani minden munkaerőpiaci fejlesztést.
Főhősünk számára így aztán kézenfekvő megoldás, hogy megpróbálom eltüntetni a szavazó cédulákat. Elásom a kertben! (Az egyik EQUAL konferencián a TÁRKI elődott egy értékelő kutatási beszámolót, amelyben legkuncogtatóbb rész az volt, amikor az ESZA Kht. egy öt milliárdos program dokumentációját nem tudta előadni. Eltűnt! Így a TÁRKI kutatói elkullogtak, "akkor azt nem kutatjuk"... A brüsszeli monitorok meg majd visszafizettetik az ilyen "eltűnt dokumentációjú" pénzeket!)
Ezzel ugye az a baj, hogy amikor intézmények vagyunk, akkor nem lehet ám csak úgy fölülírni a szakmánk szabályait. Nem lehet csak úgy nem kikézbesíteni azt a 720 levelet!
Csakhogy főhősünk számára a postás szakma nem erről szól! Postásnak lenni: a szabad élet! Akár 10 vagy 11 órára végzek a körzetemmel, és kész. Ez az, amit Orbán megerőszakolt ezzel a hülye népszavazással. Ma meg 10 órát kellene dolgozni? Na ezt nem! Ennyi pénzért nem!
Persze főhősünk arról mit sem tudott, hogy ez a népszavazás okozta levél cunami. Jött 750 levél, és lereagálta a maga módján. Kidobta!
Kedvem lenne megkeresni főhősünket, és bevonni a Részvételi Demokrácia Hálózat munkahelyteremtés kampányaiba! Úgy került ebbe az egészbe, mint Pilátus a credoba. Kirúgták, elítélték felfüggesztett börtön büntetésre, pedig ő csak a szabad életet választotta. De megbánta! Mint az angolok a királyuk lefejezését.
Olyan, mint a 20 éves mozgalmunk bármelyik közösségfejlesztője:
"... sós kútba tesznek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek onnan is ki vesznek..."
Kommentek