Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Részvételi demokrácia a rendszerváltás után

Újra elindítom a hazai közélet tudás alapú tásadalom és NGO nézőpontú értékelését, mert reményt látok arra, hogy Csipolla fel fog ébredni Mário hipnóziásból!

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Megkezdődött az ellenzék foglalkoztatási témájú kampánya?!?

2008.03.17. 11:17 :: Saman

Hallelúja glória!

Számomra érthetetlen módon, nem kap elegendő figyelmet ez a téma. Mellékmondatokban persze elhangzik, hiszen köztudott, hogy ez minden bajok forrása.

Ha az inaktívakat és az állami alkalmazottakat összeadjuk, egy két – két és félmilliós embercsoport termel a piacon, a többiek állami újraelosztásból élnek!

A 3.7 – 4,3 millió foglalkoztatottból 500.000 ember fizetése 150.000 Ft bruttó fölötti, az ha fele köztisztviselő ennek a csoportnak, akkor lényegében 250.000 fő az, aki SZJA szinten a piacon megtermelt jövedelméből érdemben hozzájárul a közteherviseléshez.

Ez a 150.000 bruttós határvonal egy önkényesen meghúzott határ, ez az a csoport akik a befizetett SZJA 80%-át teszik be a közkasszába.

Valójában az, hogy Magyarországon nem tömeges a nyugati életszínvonal, egy sor katasztrofális következményt von maga után. A rendszerváltás legnagyobb blöffjének tűnik, hogy a felemelkedéshez nemzeti tőkés rétegre van szükség. Ma már van nemzeti tőkés rétegünk, aki valószínűleg nagyban okolható azért, hogy felgyorsult lakosság többségének elszegényedése. Ide jött a legtöbb működő tőke, ami jelentős versenytársa a hazai vállalatoknak. Valószínűleg a multik is és a hazai nagytőkések is a 80.000 Ft-ot kereső munkavállalóra rendezkedtek be, ráadásul tömegében ez a legkevesebb foglalkoztatási arányt jelenti, azaz nem azért fizetnek keveset az alkalmazottaknak, mert sok alkalmazottjuk van, hanem kevés alkalmazott keres éhbért.

Ez a harmadik hazai sokkterápiás beavatkozás, amely széles társadalmi rétegeket zsilipel át a középosztályi kultúrkörből a szegénységi kultúrába. Mindhárom sokkterápiát arra „költjük, hogy a nagyon gazdagok gazdagodjanak. Egyik sokkterápiánál sem folyt arról közbeszéd, hogy ki fizeti meg a társadalmi költségeit az intézkedéseknek! Egyik sokkterápia sem hozta helyzetbe a hazai kkv szektort. Mind a lakossági terhek emelkedésén mind a vállalkozói terhek alakulása mögött ott feszül az a gondolkodás, mely szerint meg lehet fejni a borjút! A tőkefelhalmozás csak a lakosság 5-8%-a számára lehetőség, ezért nem tudunk belépési küszöbökön átlépni. Egyre reménytelenebb egy átlag polgár számára belépni a vállalkozói vagy akár csak lakástulajdonosi körbe.

Hazánkban a munkavállalói státusz nem jelent védelmet a szegénység rémképe és a szociális lecsúszás lehetőségével szemben. A középosztály és az ”idő kérdése, hogy mikor leszel hajléktalan” – társalmi réteget nem a munkavállaló – inaktív határvonal választja el egymástól.

Ha valaki elfogadja, hogy annyi pénzt keres, amiből nem költhet a gyerekére, a lakására, a nyugdíjpénztárra, elfogadja, hogy az élelem, villanyszámla, a fűtés, a telefonszámla, buszbérlet teljesen kitöltse az első 30 évben a kiadási struktúráját, az időben eltolta az életpályáján a „mikor állok talpra” kérdését, de nem oldotta meg!

Modernizációs szempontból nem is a 150.000 bruttó a határvonal. Nem véletlen, hogy nyugaton, majd azt a mintát követve Szlovániában, Észtországban, vagy lassan a Cseheknél és a Lengyeleknél is azzal alapozzák meg a gazdaság versenyképességét, hogy minél többen keressenek 450.000 Ft fölött. Abból a perspektívából ugyanis elérhetők az információs társadalom és a tudás alapú társadalom kulturális kliséi.

Az öngondoskodás szemléletét nem lehet beleplántálni a szegénységi kultúrában élő tömegekbe. Hazánkban az adórendszer és lassan az állami szolgáltatások rendszere öngondoskodásra épít, azaz az állam levetett magáról számos olyan felelősséget, amely a szociális biztonság megteremtésével függ össze, és ezeket az egyén felelősségévé deklarálja. Az egyén nem tudja viselni ezt a felelősséget, mert se pénze, se szemlélete nincs ehhez!

Örülök annak, hogy végre az ellenzék nem söpri a szőnyeg alá ezt a témát, hiszen az összes többi kérdés alfája és omegája. A rossz hír az, hogy ennek a kérdésnek a megoldásához nem jutunk közelebb a sruktúra átszerkesztésével. Ez életvilág! Ehhez valóban aktív civil társadalomra van szükség. Visszamenőleg bele kell fektetnünk a helyi civil aktivitásba azt, az időt és azt a pénzt, amit 10 éve nem teszünk!

Ha valaki kétlábbal a földön belenéz mondjuk az EU-s 1000 milliárdos fejlesztések világába, akkor belátja, hogy ez az ellenzék túlságosan buta és korrupt ahhoz, hogy a buta és korrupt kormánnyal szemben bármiben reménykedni kezdjünk majd arra az időre, amikor ők fognak kormányozni!

Azért elismerem, hogy legalább egy reggeli Echo Tv-s kisfilm erejéig bekerült a foglalkoztatás a nyilvánosan tematizált közügyek közé!

1 komment

Címkék: média politika mszp gazdaság orbán fidesz gyurcsány szdsz mdf

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr83384318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2008.03.17. 12:12:32

Amikor felraktam a cikket megütötte a fülemet, hogy a FIDESZ leendő pénzügyminiszere 195.000 Ft bruttóban határozta meg az átalgbért.

Utánna néztem, fél órán keresztül olvasgattam a 2005-ös adatokat, a google szinte csak ilyet dob fel. Végre megtaláltam a KSH tavalyi adatit:
"A nemzetgazdasági átlagos nettó kereset éves szinten így 114 ezer 100 forint volt, ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 85 ezer 100 forint, a szellemi foglalkozásúaké 146ezer 900 forint. A nemzetgazdasági szintű átlagos havi munkajövedelem 195 ezer 300 forintra emelkedett, 8,2 százalékkal meghaladva a 2006. évit. " ..." A bruttó átlagkeresetek 2007-ben 8,0 százalékkal, a nettó átlagkeresetek 2,8 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, a reálkereset - a fogyasztóiár-index 8,0 százalékos növekedése mellett - 4,8 százalékkal csökkent - közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerdán."
süti beállítások módosítása