Ma voltam a Szociális Parlament alakuló ülésén, ahol több nagy részvételi demokráciában aktív szövetség képviseltette magát.

Ott voltak a zöld mozgalmakból kinőtt szervezetek: Védegylet, Levegő Munkacsoport, Élőlánc Magyarországért, igen sokan a Munkástanácsoktól, a NOE, a Civil Jogász Bizottságtól, a Szociális Ellátók és Ellátottak Egyesülete, az egyik pedagógus szakszervezet, és még néhány civil szervezet.

Nagyon szurkolok a folyamatnak! Minden (majdnem minden) álmom teljesülne, ha létrejönne egy olyan civil érdekszövetség, amely keményen ki akarja kényszeríteni a civil érdekek komolyan vételét a döntéshozatalban.

Egyelőre nem látom, hogy mennyire ez az a formáció, ugyanis a csapat inkább felületes témamegjelölésre koncentrál, és nem tűzi napirendre, hogy eddig miért nem működött kis hazánkban a civil kontroll. Valahol abban a dinamikában vergődtünk, hogy lehet-e konszenzuális elveken alapuló szövetséget létrehozni, amely becsatornázza sok-sok civil szervezet által képzett mandátum tömeget, ugyanakkor az is felmerült, hogy tudjon gyorsan reagálni az aktuális kérdésekre. Azonnal kiderült, hogy ez a két elvárás nem igazán egyeztethető össze.

Hosszabb távon azért kell menetelnünk a széles társadalmi konszenzus felé. Különösen fontos kitalálni, hogy a pártokrácia igáját lerázva hogyan tudunk végre polgárként közös helyzetdefiníciókban, közös célkitűzésekben, közös civil önvédelmi akciókban egyetértésre jutni.

Megszületett néhány bizottsági ötlet, sajnos az időt elvitte a vasárnapi népszavazásra buzdító állásfoglalás megszövegezése.

Minden partnerség építés halála lehet, ha nem szánunk időt a közös célkitűzésre, egymás megismerésére, és elkezdjük a tevékenységeket.

Remélem, hogy vasárnap után elkezdődik a partnerség építés, mert az országnak mindennél nagyobb szüksége lenne ennek a civil ernyőszervezetnek a szellemi kapacitására és az erejére!