Részvételi demokrácia a rendszerváltás után

A hazai közönség számára meglehetősen megdöbbentő eredményt hozott ennek a szempontnak a kettéhasítása a csoport szintű és az intézményi – társadalmi szintű szférákra. Az intézményi kollektivizmus azt jelenti, hogy mennyire ösztönöz vagy kényszerít egy kultúra arra, hogy kollektív – közösségi módon viszonyuljunk az erőforrásokhoz. A kollektivista szemlélet szerint közösen kell a vállalat vagy a társadalom erőforrásait felhasználnunk. Az individualista szemlélet szerint az egyénnek kell gondoskodni ezen erőforrások felhasználásáról.

Gondolom jól látszik, hogy mi az intézményi individualizmus mellett cövekeltünk le. A politikusaink és vállalat vezetőink egyebet sem csinálnak, mint egyedül döntenek a közös erőforrások sorsáról és ezzel együtt a tágabb közösség jövőjéről. Nem igénylik, hogy szakértők vagy érintettek mandátumot adjanak nekik. Nem igénylik a belső szervezeti demokrácia kontrollmechanizmusait sem.

Nálunk a vezetők omnipotens urak, akik a felelősségek 70-98%-át a magukénak tudják, a vezetők pedig a maradék 2-30-nak megfelelően rájuk is ruházzák ezt a felelősséget. Ha megkérdeznénk az embereket arról, hogy mennyire érzi magát felelősnek az ország borzasztó foglalkoztatási struktúrájának kialakulásáért és mennyiben felelősek ezért a politikusok, akkor nyilván azt mondanák, hogy 98%-ban az ország vezetői a felelősek a helyzetért és a polgárok meg nem.

A vezetőink szívesen magukra veszik ezt a felelősséget, amennyiben nem lesz számonkérés. Semmilyen teljesítmény elvárásunk nincs, akár romolhat is a foglalkoztatási helyzet, a lényeg csak az, hogy nélkülünk, a vezetők egyedül döntsenek ne zavarjanak azzal bennünket, hogy szerintünk mit kellene tenni a foglalkoztatás növeléséért!

Ebben a dimenzióban szélsőséges individualizmus jellemez bennünket. Hofsted bírálói nagyon ki akarták iktatni ezt a szempontot. Szerintük ez a skála korelál a kudarcfélő sikerorientált skálával. Azzal támadták ezt a szempontot, hogy behoz a kultúra területére egy tőkeigényes szempontot, ugyanis a gazdag országok individualisták. És a szegények nem. A gazdag országok sikerorientáltak és a szegények nem. Az is felmerült, hogy „mond meg a GDP-det, megmondom ki vagy!”

Csak tudnám, akkor mi miért nem vagyunk gazdag ország? Nálunk miért nem korrelál a sikerorientált meg az individualizmus statisztika? Mi fordítva ülünk a motoron?

A Gobe felmérés szerint 2-dikak vagyunk ebben a sorban!