Ez valami olyasmiben tetten érhető, hogy mi nem azért élünk, hogy dolgozhassunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. Ez persze csak a lelki beállítódásunk. Valójában ennek az ellenkezője igaz, hisz azok, akik dolgoznak, az egyik leghosszabb munkaelfoglaltságot vállalják be EU szinten!

„A férfias – nőies értékek (M/F: masculinity - feminity): összefüggés van a szervezet céljai, valamint a férfiak és a nők adott szervezetben megvalósítható karrier-lehetőségei között. Azok a szervezetek, amelyeknek férfias céljai vannak, inkább alkalmaznak férfiakat, s ahol pedig a nőies gondolkodást megtestesítő célok vannak, inkább nőket.”

A közügyekhez való viszonyunkon meglehetően nyomot hagy a nőies beállítódásunk. Megértők és elnézőek vagyunk. Nem állítunk teljesítmény elvárásokat, nem szeretjük a mérhető – ellenőrizhető viszonyokat. Csacsogunk és kapkodunk magunk körül, szeretünk kuruckodó módon nekirohanni a dolgoknak, de sorba állni, és menetelni, azt nem.

Férfiasság kontra nőiesség
“az értékek és szerepek megoszlása a társadalomban”
A férfias kultúrákban a nemek szerepe nagyon élesen elkülönül: a férfiaktól az erős cél- és eredményorientáltságot, hatalomgyakorlást és a versenyben keménységet várnak el. Mindezek külső megjelenési formája a társadalmi elismerés, a vállalati hierarchia és az összegyűjtött vagyon. Ilyen társadalmakban a férfiak egész életükben a karrierre koncentrálnak, céljuk a mindennapi megélhetés és anyagi jólét megteremtése családjuk számára. A nőies kultúrákban a nemek szerepe kevésbé élesen határolódik el, és megközelítőleg ugyanazon munka- és karrierlehetőségek nyitottak mindkét nem képviselői számára. A társadalom domináns értékrendszere sokkal inkább a nőies, gyengédebb, érzelmesebb értékekhez kötődik, így a sikeresség mértéke is inkább az emberi kapcsolatok száma és minősége, nem pedig a hatalom és vagyon nagysága. Ilyen kultúrákban a verseny kevésbé jellemző.
Egy gyakorlati példa a dimenzió következményeire:
A külföldre kiküldött svéd menedzserek gyakran lepik meg vendéglátó partnereiket azzal a bejelentéssel, hogy péntek délután öt óra után az első géppel haza kívánnak repülni családjaikhoz. A svédek arra panaszkodnak, hogy sok külföldi, különösen az amerikaiak, gyakran átdolgozzák az éjszakát, sőt akár a hétvégét is, hogy befejezzenek egy fontos projektet, és sokszor minősítik a svédek hozzáállását rossznak, vádolják őket a munkához való elkötelezettség hiányával. Pedig a valóságban a svédek cselekedeteikkel saját életminőségükhöz való erős kötődésüket jelzik (erős nőiesség), míg az amerikaiak és más külföldiek erős feladatorientáltságukat bizonyítják (erős férfiasság). (Adler, 55. old.)




--------------------------------------------------------------------------------------------------------
"A közvélekedés szerint a menedzseri pozíciókat betöltő nőket sokszor fenyegeti az „elférfiasodás” veszélye. Ennek több okát szokás megnevezni: egyrészt a bekerülő nő igazodik a férfias vállalati kultúrához, átveszi annak értékeit és normáit, sőt túlságosan is igyekszik bizonyítani, hogy ő sem gyengébb. Ugyanakkor az is lehet, hogy ez a vállalati kultúra nem férfias, hanem menedzseri kultúra, ami viszont végül is közelebb áll az úgynevezett maszkulin értékekhez.
A társadalmi sztereotípiák makacssága miatt a nők szinte sosem képesek megfelelően viselkedni. „Azok a nők, akik igénylik a rugalmasságot, hogy megteremthessék az egyensúlyt a család és a karrier között, nem megfelelően elkötelezettek a szervezet iránt. Azok a nők, akik ugyanolyan erőszakosan és versengően teljesítenek, mint a férfiak, azok rámenősek és nőietlenek.” (Schwartz [1989] 68. o.) A nők sem mind egyformák tehát, hanem – akárcsak a férfiak – ők is egyéniségek, különböző tehetséggel, prioritással és motivációval. A nők két típusát ennek megfelelően – leegyszerűsítve, ám értékítélet nélkül – sorolja be Schwartz a karriert előtérbe helyező, illetve karriert és családot összeegyeztető csoportba. Kétségtelen, hogy a női vezetők túlnyomó többsége az utóbbi kategóriába tartozik: szeretne komoly karriert, ugyanakkor gyermekét is saját maga szeretné nevelni. Magyarországon pedig még az 1990-es évek közepén is ez a beállítódás jellemezte az összes női vezetőt, akiknek körében vizsgálataink zajlottak (Nagy [2001]). Más körben és korábban zajlott vizsgálatok bizonyították, hogy nem volt ez másként Magyarországon a szocialista emancipáció egyik kitüntetett időszakában, az 1970-es években sem (Márkus [1986]). Azonban a család és karrier kérdéssel jelen tanulmány hátralévő részében nem foglalkozunk.
A nőiesség–férfiasság dimenzióját Hofstede [1998] a nemzeti kultúrák jellemzésére is felhasználta.[235] Maszkulinnak tartotta azt a társadalmat, ahol a férfiak kemények, az anyagi sikerre koncentrálnak, a nők pedig szerényebbek, gyengédek, az élet minősége érdekli őket. Feminin az a nemzeti kultúra, amelyben a férfiakra és a nőkre egyaránt a következő tulajdonságok jellemzőek: szerény, gyengéd, az élet minősége érdekli. Összefoglalva tehát mindazon tulajdonságok, amelyeket hagyományosan nőiesnek tekint a társadalom.
A maszkulin/feminin dimenziót azon kérdésre adott válaszok feldolgozásával alakították ki, hogy az elképzelt, ideális foglalkozásban milyen célok, jellegzetességek fontosak. Az eltérő cégkultúrák hatásainak kiszűrése érdekében az IBM-cég leányvállalatainak alkalmazottait kérdezték minden országban (Hofstede [1998]). Magyarország nem szerepelt a vizsgált országok között."