Másik Magyarország blogjában hozzászóltam egy tanulságos felvetéshez, gondoltam kirakom:

Szelektív befogadókészség

Végre tárgyi bizonyítékra lelt az a feltevés, miszerint az ember csak azt fogadja be, amit akar, olvasson, hallgasson, nézzen akármit. A bizonyíték a következő volna:
 
Magyarországon mára egész jelentős Wass Albert kultusz alakult ki. Könyvei méteres stócokban állnak a boltokban, viszik őket, mint a cukrot. Úgyhogy gyorsan fel is használták politikai célra, mert hát ha van író, akit könnyen fel lehetett az ő volt. Mivelhogy nemzeti író volt. És, mint mindenki más aki ebbe a szerepbe kényszerült, kicsit ferdített a dolgokon, kicsit kozmetikázott, de emellett jó könyveket írt. A szomorú a dologban az az, hogy őt híressé a magyar nép olvasatlansága tette. Számtalan olyan ember él kis hazánkban, aki bár olvasni amúgy nem szokott, de Wass Albertet olvasott, s ezáltal kulturális értékrendjét ez határozza meg. Azért olvassák, mert nemzeti volt, és nem azért, mert jó könyveket írt. Mások persze, ezért utasítják őt el, anélkül, hogy olvastak volna tőle akár egy sort is.

A másik dolog, amit többek közt ezek a jóemberek, valamiképp nem vesznek észre az az, hogy Wass Albert kapitalista író volt. Méghozzá abból a fajtából, aki jól átgondolta, hogy gazdaságpolitikailag melyik oldalt tudja támogatni. Ő nem azért tartotta elvetemültnek a szocializmust, mert valamit végtére is utálnia kell az embernek, hanem azért, mert szerinte az ellenkezett a természet alapvető rendjével.

Nos, ezt az oldalát, mind a politika, mind a kedves olvasók hajlamosak nem észrevenni.
Egy kis emlékeztetőül íme egy rövid idézet Wass Albert: Átoksori kísértetek című regényéből:

"Péter azt állította, hogy a kommunizmus okozta szenvedések megérlelték a népeket arra, hogy viselni tudják a szabadsággal járó felelősségeket. Katona Jóska viszont azon az állásponton volt, hogy a szocializmus valamilyen enyhébb formája eleinte elkerülhetetlen lesz, mert a nép megszokta, hogy gondoskodjanak róla, hogy minden bajával valamilyen hivatalhoz szaladjon s a kormányra hárítson minden felelősséget, aminek hordozása kényelmetlenséggel jár. Én egyetértettem Jóskával abban, hogy a tömegek megszokták azt, hogy mások viseljék érettük a felelősséget és másokat vádoljanak, ha valami nincs rendjén. Viszont abban Péternek adtam igazat, hogy akár tetszik neki, akár nem, ha szabadok akarnak lenni, meg kell fizessék a szabadság árát, mert szabadság felelősség nélkül nincsen s bármiféle szocializmussal próbálkozzanak is, restségükért szabadsággal kell fizessenek s csak idő kérdése, hogy mikor kerülnek újra diktatúra alá."

S, bár eme sorokat sokan olvasták már, mégsem érti senki, mikor az ember azt mondja, hogy ő mostanság azért kénytelen baloldalivá lenni, mert valójában konzervatív.

A szabadság vagy állami túlsúlykérdés létezik a baloldalon és a jobb oldalon is. Ma egy nemzetszocialista meg egy takony ideológiával rendelkező párt küzd itt a kegyeinkért. Gyurcsány éppen azzal futott be, hogy egy újbaloldali programot tett le, ami teljesen korszerű módon arról beszél, hogy az állam szerepét a kompetenciák újraelosztásában kell keresgélni. Ez éppen erről szól. Ha nincsenek meg a szubjektív feltételei a szabadságnak, azaz alattvalók vagyunk és nem polgárok, akkor ki kell találni az átmenetet. A baj csak az, hogy a hallgatósága ebből egy árva kukkot sem ért. Ez a 6 év amolyan bolondkirály választásként fog landolni a történelemkönyvek lapjain. Ha Gyurcsány programja valóban elkezdődne, akkor erős oktatás tartalmi reform lenne (semmi nincs), erős civil önszerveződések lennének (nyírják a civileket, mint a répát), és erős munkahelyteremtési programok futnának (98%-os magabiztossággal mellélőnek a területre befektetett százmilliárdok).