RDH Blog - RSS 2.0Azért bátorkodok a címben leparasztozni országot, miniszter elnököt és ellenzéki képviselő & agrár érdekképviseleteket, mert ugyan olyan széles szakadékot, nevezzük nevén: setét elmaradottságot, a kor színvonalánál 30-80 évvel korábbi gondolkodásmódot látok a miniszter elnökben, az ellenzéki képviselő & agrár érdekképviseletekben és sajnos az országban is.
A rendszerváltás után, amikor mi nagy hévvel nekiláttunk a nyugaton látott ipari – jóléti társadalom intézményrendszerét lemásolni, akkor ott elhagyták ezt a rendszert és információs társadalom jellegű szociális – foglalkoztatási rendet vezettek be.
A saját foglalkoztatási érdekeik, a saját öngondoskodást erősítő új társadalompolitikájuk arra a következtetésre jutatta őket, hogy az EU-s költségvetés 80%-át agrártámogatásokra költsék.
Az állam elkezdett tőzsdecápa módjára árakat manipulálni, azaz jó gazda módjára tereprendezésbe fogott a világpiacon ezzel a tőkeerővel.
Valahogy azt sejthették a nyugati polgárok, hogy a kelet európaiak két okból nem fognak tudni védekezni ez ellen. Egyrészt azért, mert teljesen üres a zsebük, másrészt azért, mert sem a vezetők sem a vezetettek nem értik, hogy miről van szó. Tekintsünk csak bele a hazai vidékfejlesztés valóságába.
Azért billogoztam meg a PARASZT jelzővel Gyurcsány Ferencet és Jakab képviselő urat, mert a napnál világosabb, hogy a mai napig nem értik, hogy 20 éve mi ez az egész agrártámogatások körüli hercehurca. A laikusoktól még csak-csak elhallgatom, hogy „a gazdáknak ugyan miből fussa traktorra?” – cserébe az isteni nép is megkapja tőlem a „paraszt” érdemrendet, no de amikor 4 évvel ezelőtt a gazdatüntetésekkor Gyurcsány állt elő ezzel, akkor igen meglepődtem. Ennél még nagyobb kultursokk volt számomra, hogy a vele szemben álló agrár érdekképviseletek nem tudták ezt visszakézből 3 mondattal lereagálni.
Azóta dolgoztam a témán, középiskolás-főiskolás diákokkal összeállítottunk egy társadalmi vita anyagot, amely alkalmas arra, hogy lakossági fórumokon maguk az érintett polgárok beszéljék át az agrártámogatások körüli kérdéseket. A Barabás Miklós családi vállalkozásaként működő NCA eddig 3 pályázatunkat dobta ki e témában, így a vitaanyagot nem tudtuk kinyomtatni és fórumokon használni, de 2 éve fenn van a honlapunkon, és reméljük egyszer majd felébred csipkerózsika álmából.
Számomra az a kérdés az EU és a hazai szegények közötti alkuban, hogy a 90-es évek elején kifizetett agrártámogatások által okozott kelet-európai elszegényedő rétegek reintegrációjának ki fizeti meg az árát?
Nem tenné meg az EU, hogy az azzal okozott itteni társadalmi rombolás árát nem a csóri kormányainktól és a még csóróbb lakosságtól várja megfizetni, hanem most a következő 20 évben az itteni szegények felzárkóztatására költi a költségvetésének 80%-át?
Erről szól a Közös Agrár Politika! Egy tudástársadalom konform újraelosztó rendszer olyan társadalompolitikát folytatott, ami fenntartható fejlődés ellenes! Régebben katonákkal biztosították a gyarmatokon a periféria – félperiféra kizsákmányolásának lehetőségét, most meg ezekkel a pénzügyi eszközökkel.
Megtette a FIDESZ – Kisgazda kormány, vagy az MSZP – SZDSZ kormány, hogy ennek a pusztításnak a számláját benyújtsa az EU-nak?
Nem!
Meg fogja tenni? Nem!
Az agrár érdekképviseleteknek muszáj ehhez asszisztálni?
Nem!
A mellesleg populista és állítólag nemzeti érzelmű ellenzéknek muszáj ehhez asszisztálni?
Nem!
Valaki elkezdte az ezzel kapcsolatos társadalmi vitát?
Írtam erről egy vázlatot a Védegylet által összehívott agrár kerekasztal műhelyre. Nagy álmom, hogy legalább az élve maradt posztmodern értékrendű mozgalmakban legyen 5-10 nemparaszt ebben az országban, aki először hajlandó belegondolni abba, hogy vidékfejlesztési – környezeti fenntarthatósági – foglalkoztatási forrásokat miként lehetne a kor színvonalának megfelelően, participatív módon, a jelenlegi és a jövő generációinak érdekei szerint elkölteni.
Jelentem, a környezeti fenntarthatóság akár azt is jelentheti, hogy a jelenleg adócsökkentési világversenyben hazárdírozó kormányok egyszer csak lemondnak erről a zéró összegű vagy talán már múlt csütörtök óta vesztes – vesztes játszmáról, és parancsba adják a nemzeti kormányoknak az adóbevételek megháromszorozását. Mert a környezetei egyensúly visszacsinálása körüli kísérletezgetés nagyon sokba fog kerülni! Különösen ha azt csak participatív módon lehet csinálni! Másképp nem megy! Hiába rezzentek össze az eddig csak hazudós, most már buta is miniszterelnök vészjósló kijelentésétől. Várhatóan több pénzt kell majd költenünk a vidékfejlesztésre.
Talán egyszer azt is megérjük, hogy a centrum országok elkezdik nem szabad vadászmezőknek tekinteni a periféria és a félperiféria népeit.
A rendszerváltás után, amikor mi nagy hévvel nekiláttunk a nyugaton látott ipari – jóléti társadalom intézményrendszerét lemásolni, akkor ott elhagyták ezt a rendszert és információs társadalom jellegű szociális – foglalkoztatási rendet vezettek be.
A saját foglalkoztatási érdekeik, a saját öngondoskodást erősítő új társadalompolitikájuk arra a következtetésre jutatta őket, hogy az EU-s költségvetés 80%-át agrártámogatásokra költsék.
Az állam elkezdett tőzsdecápa módjára árakat manipulálni, azaz jó gazda módjára tereprendezésbe fogott a világpiacon ezzel a tőkeerővel.Valahogy azt sejthették a nyugati polgárok, hogy a kelet európaiak két okból nem fognak tudni védekezni ez ellen. Egyrészt azért, mert teljesen üres a zsebük, másrészt azért, mert sem a vezetők sem a vezetettek nem értik, hogy miről van szó. Tekintsünk csak bele a hazai vidékfejlesztés valóságába.
Azért billogoztam meg a PARASZT jelzővel Gyurcsány Ferencet és Jakab képviselő urat, mert a napnál világosabb, hogy a mai napig nem értik, hogy 20 éve mi ez az egész agrártámogatások körüli hercehurca. A laikusoktól még csak-csak elhallgatom, hogy „a gazdáknak ugyan miből fussa traktorra?” – cserébe az isteni nép is megkapja tőlem a „paraszt” érdemrendet, no de amikor 4 évvel ezelőtt a gazdatüntetésekkor Gyurcsány állt elő ezzel, akkor igen meglepődtem. Ennél még nagyobb kultursokk volt számomra, hogy a vele szemben álló agrár érdekképviseletek nem tudták ezt visszakézből 3 mondattal lereagálni.
Azóta dolgoztam a témán, középiskolás-főiskolás diákokkal összeállítottunk egy társadalmi vita anyagot, amely alkalmas arra, hogy lakossági fórumokon maguk az érintett polgárok beszéljék át az agrártámogatások körüli kérdéseket. A Barabás Miklós családi vállalkozásaként működő NCA eddig 3 pályázatunkat dobta ki e témában, így a vitaanyagot nem tudtuk kinyomtatni és fórumokon használni, de 2 éve fenn van a honlapunkon, és reméljük egyszer majd felébred csipkerózsika álmából.
Számomra az a kérdés az EU és a hazai szegények közötti alkuban, hogy a 90-es évek elején kifizetett agrártámogatások által okozott kelet-európai elszegényedő rétegek reintegrációjának ki fizeti meg az árát?
Nem tenné meg az EU, hogy az azzal okozott itteni társadalmi rombolás árát nem a csóri kormányainktól és a még csóróbb lakosságtól várja megfizetni, hanem most a következő 20 évben az itteni szegények felzárkóztatására költi a költségvetésének 80%-át?
Erről szól a Közös Agrár Politika! Egy tudástársadalom konform újraelosztó rendszer olyan társadalompolitikát folytatott, ami fenntartható fejlődés ellenes! Régebben katonákkal biztosították a gyarmatokon a periféria – félperiféra kizsákmányolásának lehetőségét, most meg ezekkel a pénzügyi eszközökkel.
Megtette a FIDESZ – Kisgazda kormány, vagy az MSZP – SZDSZ kormány, hogy ennek a pusztításnak a számláját benyújtsa az EU-nak?
Nem!
Meg fogja tenni? Nem!
Az agrár érdekképviseleteknek muszáj ehhez asszisztálni?
Nem!
A mellesleg populista és állítólag nemzeti érzelmű ellenzéknek muszáj ehhez asszisztálni?
Nem!
Valaki elkezdte az ezzel kapcsolatos társadalmi vitát?
Írtam erről egy vázlatot a Védegylet által összehívott agrár kerekasztal műhelyre. Nagy álmom, hogy legalább az élve maradt posztmodern értékrendű mozgalmakban legyen 5-10 nemparaszt ebben az országban, aki először hajlandó belegondolni abba, hogy vidékfejlesztési – környezeti fenntarthatósági – foglalkoztatási forrásokat miként lehetne a kor színvonalának megfelelően, participatív módon, a jelenlegi és a jövő generációinak érdekei szerint elkölteni.
Jelentem, a környezeti fenntarthatóság akár azt is jelentheti, hogy a jelenleg adócsökkentési világversenyben hazárdírozó kormányok egyszer csak lemondnak erről a zéró összegű vagy talán már múlt csütörtök óta vesztes – vesztes játszmáról, és parancsba adják a nemzeti kormányoknak az adóbevételek megháromszorozását. Mert a környezetei egyensúly visszacsinálása körüli kísérletezgetés nagyon sokba fog kerülni! Különösen ha azt csak participatív módon lehet csinálni! Másképp nem megy! Hiába rezzentek össze az eddig csak hazudós, most már buta is miniszterelnök vészjósló kijelentésétől. Várhatóan több pénzt kell majd költenünk a vidékfejlesztésre.
Talán egyszer azt is megérjük, hogy a centrum országok elkezdik nem szabad vadászmezőknek tekinteni a periféria és a félperiféria népeit.
Kommentek