A rendszerváltás körüli főként középiskolás korosztályok aktivitására építő diákmozgalmak között volt néhány markáns szervezeti kultúrát, értékrendet megjelenítő mozgalom. Ezek a mozgalmak kapcsolódtak is egymáshoz, tanultak egymás módszertanából, kultúrájából, de céljaikban - missziójukban megtartották az eredeti irányvonalat. A PÓK-Háló, az ODU és a VE-GA körüli szervezeteket szoktuk magunk között Kultúrkörnek nevezni.

Ezek közül a Ve-Ga az egyetlen, ami túlélte a Halász – Hegyi –Zuschlag paktum utáni időszakot, bár számtalan kísérletet tett a politika arra, hogy bekebelezze, vagy ellehetetlenítse a szervezetet.

A középiskolás mozgalmak között az ODU, Pál Tamás szellemi hatása alatt állt, aki a közösségfejlesztésben a társadalmi tervezés kereteit tartja fontosnak megteremteni, a közösségiség megalapozása érdekében. A Tamás közösségfejlődési megközelítése szerint, az egyéni érdekkinyilvánítás adhat esélyt arra, hogy felismerjük; én, ő és ő egy cipőben járunk. Hasonlóak a problémáink, célszerű lenne szövetkeznünk egymással. Szerinte az érték alapú szövetség csak az egymással együttműködő, együtt dolgozó közösségekben alakul ki, az egyéni értékrendekből formálódnak közös értékek.

Ezzel szemben Korom Pál a VE-GA alapítója úgy tartja, hogy a családszerű közösség az a közeg, amiben elindul valamifajta élő kapcsolati háló. Ilyenkor minden esetben van vezető és vezetett, köztük fel lehet, fel kell vállalni, hogy függőségi viszony alakul ki. A közösségfejlődés egészen magas foka az, amikor együttműködés, önszerveződés alakul ki a felelek között, lassan válik le a vezető kézi vezérléséről a csoport.

Mindkét modell a szerves fejlődés kereteit keresi, és számos esetben támaszkodtunk erre vagy arra a megközelítésre. Mindkét módszertan valahol a „startolj onnan, ahol a segített tart!” Rogers-i elvéből indul ki, és sikeres példákat tud felmutatni a középiskolás bázisközösségek között. Mindkét mozgalomban népszerű alap tan a neorogersi Honti – Domschitz féle Emberi rendszerek fejlődése, ami a bizalom fejlődésének anatómiája. Pál Tamás abból indult ki, hogy a demokrácia szubjektív feltételei miként épülnek ki az egyénben, Korom pedig a közösségi térben mutatott hasonló megközelítést.

A VE-GA módszertana nem a társadalmi tervezés azon elvére épül, hogy az ember eleve egyensúlyban lévő, „felnőtt” ember, akinek egyszerűen kereteket kell teremteni ahhoz, hogy érdekeit érvényesítse. Elfogadja azt, hogy az emberek többsége erre nem képes. Az emberek többsége másfajta igényekkel él. Vagy naturális igényekkel (csecsemő rangú személyiség), vagy törődés igénnyel (gyermekrangú személyiség), vagy útkeresés igénnyel (kamaszrangú). A társadalmi tervezés keretekben a felnőtt rangúak tudnak érvényesülni. A Vegalógia egyben diagnózis a társadalmi problémákról és terápia az egyén és a közösség számára.

A Korom – féle módszertan a törődésre koncentrál. A családszerű közösségből indul ki. Felvázolja, hogy ez az a közeg, ami megfelelő bizalmi alapot teremt az együttléthez, a problémák megbeszéléséhez, akciókhoz, vagy állandó tevékenységhez. Ez után következik be, hogy kamaszrangú vagy felnőtt rangú emberek önszerveződése megvalósulhat.
A Korom közösségfejlesztési gyakorlata abban jelent többet, hogy a motivációt nem tekinti adott feltételnek. A VE-GA módszere jelentős eredményeket ért el a motiváció fejlesztése területén.

Ez egyben korlát is hiszen ebből a szemszögből fontosabbak az emberi viszonyok, mint az eredmények. Nem az a kérdés, hogy például felszínre kerülnek-e az érdekek, szervezünk-e érdekképviseleti akciókat, hanem az, hogy a csoporttagok önmaguk fogalmazták-e meg a céljaikat, önmaguk szervezik-e a tevékenységüket. Ez lehet érdekképviseleti keretek megteremtése is, a VE-GA csoportok is csináltak Igazlátó Napokat, de lehet agyagozás is, gyerekeknek játszótábor, színpadi előadás, vagy bármi más.

A VE-GA az egyetlen Kultúrkörös szervezet, amely pénzügyi fenntarthatósági egyensúly irányába lépéseket tett. A Magyartési közösségi ház egy szilárd ponttá vált a különböző Vegás generációk számára. Ma már a gyerekeinknek is szervezünk táborokat.

Egészen új megvilágításba került számomra a VE-GA közösségfejlesztési fogalomrendszere, amikor tavaly megismertem a Hoffsted – Globe kutatási eredményeket, különös tekintettel az individualizmus – kollektivizmus skálára, amit Globe két külön síkra bontott, és a magyarok az egyik dimenzióban a skála egyik végpontjára, míg a másikban a másik végpontjára helyezik a hangsúlyt.

Közösségfejlesztőként nagyon megnehezíti a munkánkat, hogy az emberek alapvetően bizalmatlansággal közelítenek a közélet felé. Az individualizmus a társadalmi közegben lehetővé teszi az egyén számára, hogy nyugodt szívvel kibújjon az adófizetés alól, ne vegyen buszbérletet, bármilyen problémához azzal az attitűddel közelítsen, hogy ez nem az én dolgom.

Ezt hívja a VE-GA védekező jellegű közönynek. Érdekes, hogy Globe kettéhasította ezt az individualizmus – kollektivizmus skálát, megnézte a mikroközösségeink (család – munkahely) szintjén, ahol a magyarok a kollektivista végpontot képviselik. Szélsőségesen individualista kultúra vagyunk, ha a társadalmi oldalról nézzük és szélsőségesen kollektivista álláspontra helyezkedünk, ha közvetlen környezetünk emberi közösségeit nézzük.

Ez az a pont, ami Korom házaspár örökségét hihetetlenül értékessé teszi. 30 évvel ezelőtt érzékeltek egy olyan kulturális jelenséget, amire ők adtak egyedül adekvált választ. Sem a külföldi modellekből élő Közösségfejlesztők Egyesülete, sem más szellemi műhelyek nem rendelkeznek akkora rálátással és módszertani felkészültséggel ennek a sajátosan hazai kihívásnak a kezelésére, mint a VE-GA közösségfejlesztési gyakorlata.

A VE-GA szellemi teljesítménye olyan élménypedagógia, amely hidat képez a védekező jellegű közöny és az olajozottan működő szervezet között. Lépésről lépésre megmutatja, hogy mikor mik a főbb csoportfejlődési krízisek, milyen új motivációs kérdések merülnek fel, miként strukturálódik át a csoport a vezetői függőségéből az egyenrangú felek szabad szövetségébe.

A törődés motivációra épülő közösség sokkal biztonságosabban halad előre, sokkal több tagját képes integrálni és megőrizni, fejlődési kereteket biztosítani számára, mintha egyből tevékenységek megszervezésével kezdenénk, vagy adott értékekben hívők közötti szövetséget kovácsolnánk össze.

A tanítványok generációjában nem alakult ki egyetlen olyan mozgalmi centrum sem, amely Koromékhoz hasonlóan szerves együttélésben élné a család és a mozgalom életét. Ez a szélsőségesen nyílt családmodell tiszteletre méltó áldozat a Korom család részéről, életművük hiteles alapköve annak, amit a szellemi teljesítményük – fizikai teljesítményük üzen.

Egy olyan élő és szeretettel teli közösségi kultúrát teremtettek, amelyben sok száz fiatal talált szilárd igazodási pontot egy-egy korosztályban.

Magam is sokat köszönhetek annak, hogy fiatal felnőttként érintkeztem ezzel a mozgalommal. Sok barátot találtam ebben a közegben és büszke vagyok arra, hogy közéjük tartozhattam.

A 30-éves szülinapi rendezvénysorozatra igyekszem találkozót szervezni a Debreceni Diákmenedzser Klub és a volt sulim középiskolás diákönkormányzata számára.