RDH Blog - RSS 2.0Ameddig én a szociális szövetkezetekkel voltam elfoglalva, kiderült, hogy az I Love 4-es Metro, egyszerű vicces kampány blogger barátainktól!
Én magam az utcán találkoztam a plakáttal, menten le is téptem azzal az elszántsággal, hogy ha kell, begépelem, beszenelem, mert ekkora őrültséggel még nem találkoztam.
Leginkább az háborított fel, hogy a pártokrácia olyan klasszikus civil terepre tévedését vélelmeztem a dolog mögött, ami mellesleg tendencia.
Az MSZP is és a FIDESZ is, párthatározatok sokaságával tudja igazolni, hogy márpedig a civil szférát megszállás alatt szeretnék tartani. Ennek mellékhatása, hogy akkor bizonyos területeken nem alakulhat ki civil szféra, az nem intézményesülhet, és a már kialakult civil szervezetek éhen halnak, a pártszervezetek pénzéhsége miatt.
A részvételi demokrácia, társadalmi vita, közösségfejlesztés, azon belül különösen a társadalmi tervezés területeken különösen gyomorforgató, hogy a pártokrácia és a civil források nagyjából egy a százhoz arányban állnak egymással szemben. Ez előrevetíti az esetleges küzdelmek várható kimenetelét. Az egyik seregnek van hadtápja, a másik pedig víz és élelem nélkül érkezik a sivatag közepén megrendezett ütközetre, az egyik hadsereg 23.000 fő, a másik 134.
Mindezt még négyzetre emeli, hogy a sajtó blokkolja a civilek által tematizált témákat, vazallus módon, csak a pártközpontokból pedigrével ellátott áll civilek és állszakértők nyilatkozhatnak, így nem is igen van értelme annak, hogy valaki az ország közügyei körüli diskurzusokhoz akarjon kapcsolódni. Majd ha lesz 4 milliárd forintja ahhoz, hogy saját sajtót csináljon, és kivárja, hogy 4 évig a családi kasszája terhére, sugározzon pl. a televíziós csatornája, akkor jelenhet majd meg újbelépőként a média piacon.
A digitális műsorszórás bevezetésével összefüggő törvény ezzel a belépési küszöbbel akarja kiküszöbölni, hogy ezekben a feszült időkben új sajtóorgánum alakuljon ki. Bárki szabadon, liberálisan, konzervatívon és szociálisan érzékenyen alapíthat új sajtóorgánumot, aki azt 4 évvel ezelőtt már megtette! Persze a technológia túlhaladta ezt a kérdést, a digitális műsorszórás valójában cunami szerű erővel söpri majd el ezt a pártokráciát és a talpnyalóikat. Persze megtesznek minden tőlük telhetőt, de amíg ők polemizálnak a „premodern és a modern érték ütközése” témáikon, addig a világ, a hétköznapi kultúra átéli a posztmodern valóságát. Befordultunk egy olyan irányba, ami nem az ő terepük!
Ígyhát, mi bloggerek, a magunk kis szerény eszközeivel, krónikaszerűen jegyzetelünk. Hátha valaki megtér olvasóink közül, és alattvalóból áttér a civil aktivisták oldalára. Hátha egy-egy párttag összeszégyelli magát. Hátha egy-egy szponzor úgy gondolja, hogy ezeknek a társadalmi hasznosságoknak nagyobb erővel kell megjelennie, mert egy égető hiány területén jelenthetnek orvosságot ezek a teljesítmények.
Külön tetszik ebben az I love 4-es metro kampányban, hogy klasszikus paradox intervenció, azaz olyan utasítás, amikor például egy csoport ellenállást azzal akarunk feloldani, hogy javasoljuk az ellenállást. Ilyenkor az ellenálláson dolgozók nem egészen értik, hogy most ellenálljanak-e, mert ha továbbra is azt teszik, akkor lényegében együttműködnek, hisz az utasítás. Ha meg azzal próbálnak szabotálni, hogy együttműködnek, azaz ellenállnak annak az utasításnak, hogy most az dolgunk, hogy betartsunk, akkor ez egy új szabotázs, de felmerül a gondolat, hogy mi van ha mégis az a hátsó szándék, hogy ez legyen. A végén már kimerül ez a játszma, mert nem lehet tudni, hogy melyik a helyes viselkedés, tulajdonképpen mi is a csoportvezető szerint elvárt és nem támogatott viselkedés, és levethetjük ezt az állarcot.
Az alapvetően „ne avatkozzunk be a közügyekbe!” alattvaló egyszer csak azt olvassa a plakáton, hogy menjen el szeretgetni azt, amit rettenetesen utál. Adjon támogatást egy olyan folyamatnak, amely kristály tisztán az ő nyilvános kirablása. Szegény metroépítők megérdemlik! (Az egymáshoz 200 méterre lévő metróállomások technikailag kiküszöbölhetők, ha mozgólépcső oda viszi fel az embereket, de mivel így még 50 milliárdot el lehet költeni állomásonként, ígyhát a pártokrácia el is költi, mi meg ki is fizetjük!).
Hazánkban a párttagok száma másfélszerese a civil szervezetek taglétszámának. Nyilvánvalóan ezt az állatságot a pártokrácia azon része „találhatta ki”, akik a bezárt lipótmező után nem tudnak hová menni, vagy kiszorítják őket a rendőrség elől bujkáló pártemberek, akik üdülni járnak oda. Erre mi „rendes fűrészpor” agyú honpolgárok, menjünk közéjük önkénteskedni!
Miért nem a párhitközség e-mail levlistáján hirdetik ezt meg? Nem félnek, hogy oda megyek? Honnan van plakátra pénzük? Ekkora burzsujok? Ha odamegyek, hogy vizeszacskóval dobáljam őket, nem növelem a tömeget? Tuti 3 ember lesz és 50 újságíró, meg Tom Cat a 6 fős aktivista körével, hogy tiltakozzon…
Én magam is dédelgetek egy hasonló kampány ötletet, amely arra irányul, hogy a politikusoknak visszajelzést adjunk arról, hogy mekkora megsemmisítő csapást mérnek a részvételi demokráciára.
A legközelebbi bloger találkozón el is fogom mondani.
Gratuláltam a Polgári Underground blog szervező csapatának! Kívánok még sok ilyen sikert. Az idei év legkreatívabb gerilla marketing kampányának tartom!
Én magam az utcán találkoztam a plakáttal, menten le is téptem azzal az elszántsággal, hogy ha kell, begépelem, beszenelem, mert ekkora őrültséggel még nem találkoztam.
Leginkább az háborított fel, hogy a pártokrácia olyan klasszikus civil terepre tévedését vélelmeztem a dolog mögött, ami mellesleg tendencia.
Az MSZP is és a FIDESZ is, párthatározatok sokaságával tudja igazolni, hogy márpedig a civil szférát megszállás alatt szeretnék tartani. Ennek mellékhatása, hogy akkor bizonyos területeken nem alakulhat ki civil szféra, az nem intézményesülhet, és a már kialakult civil szervezetek éhen halnak, a pártszervezetek pénzéhsége miatt.
A részvételi demokrácia, társadalmi vita, közösségfejlesztés, azon belül különösen a társadalmi tervezés területeken különösen gyomorforgató, hogy a pártokrácia és a civil források nagyjából egy a százhoz arányban állnak egymással szemben. Ez előrevetíti az esetleges küzdelmek várható kimenetelét. Az egyik seregnek van hadtápja, a másik pedig víz és élelem nélkül érkezik a sivatag közepén megrendezett ütközetre, az egyik hadsereg 23.000 fő, a másik 134.
Mindezt még négyzetre emeli, hogy a sajtó blokkolja a civilek által tematizált témákat, vazallus módon, csak a pártközpontokból pedigrével ellátott áll civilek és állszakértők nyilatkozhatnak, így nem is igen van értelme annak, hogy valaki az ország közügyei körüli diskurzusokhoz akarjon kapcsolódni. Majd ha lesz 4 milliárd forintja ahhoz, hogy saját sajtót csináljon, és kivárja, hogy 4 évig a családi kasszája terhére, sugározzon pl. a televíziós csatornája, akkor jelenhet majd meg újbelépőként a média piacon.
A digitális műsorszórás bevezetésével összefüggő törvény ezzel a belépési küszöbbel akarja kiküszöbölni, hogy ezekben a feszült időkben új sajtóorgánum alakuljon ki. Bárki szabadon, liberálisan, konzervatívon és szociálisan érzékenyen alapíthat új sajtóorgánumot, aki azt 4 évvel ezelőtt már megtette! Persze a technológia túlhaladta ezt a kérdést, a digitális műsorszórás valójában cunami szerű erővel söpri majd el ezt a pártokráciát és a talpnyalóikat. Persze megtesznek minden tőlük telhetőt, de amíg ők polemizálnak a „premodern és a modern érték ütközése” témáikon, addig a világ, a hétköznapi kultúra átéli a posztmodern valóságát. Befordultunk egy olyan irányba, ami nem az ő terepük!
Ígyhát, mi bloggerek, a magunk kis szerény eszközeivel, krónikaszerűen jegyzetelünk. Hátha valaki megtér olvasóink közül, és alattvalóból áttér a civil aktivisták oldalára. Hátha egy-egy párttag összeszégyelli magát. Hátha egy-egy szponzor úgy gondolja, hogy ezeknek a társadalmi hasznosságoknak nagyobb erővel kell megjelennie, mert egy égető hiány területén jelenthetnek orvosságot ezek a teljesítmények.
Külön tetszik ebben az I love 4-es metro kampányban, hogy klasszikus paradox intervenció, azaz olyan utasítás, amikor például egy csoport ellenállást azzal akarunk feloldani, hogy javasoljuk az ellenállást. Ilyenkor az ellenálláson dolgozók nem egészen értik, hogy most ellenálljanak-e, mert ha továbbra is azt teszik, akkor lényegében együttműködnek, hisz az utasítás. Ha meg azzal próbálnak szabotálni, hogy együttműködnek, azaz ellenállnak annak az utasításnak, hogy most az dolgunk, hogy betartsunk, akkor ez egy új szabotázs, de felmerül a gondolat, hogy mi van ha mégis az a hátsó szándék, hogy ez legyen. A végén már kimerül ez a játszma, mert nem lehet tudni, hogy melyik a helyes viselkedés, tulajdonképpen mi is a csoportvezető szerint elvárt és nem támogatott viselkedés, és levethetjük ezt az állarcot.
Az alapvetően „ne avatkozzunk be a közügyekbe!” alattvaló egyszer csak azt olvassa a plakáton, hogy menjen el szeretgetni azt, amit rettenetesen utál. Adjon támogatást egy olyan folyamatnak, amely kristály tisztán az ő nyilvános kirablása. Szegény metroépítők megérdemlik! (Az egymáshoz 200 méterre lévő metróállomások technikailag kiküszöbölhetők, ha mozgólépcső oda viszi fel az embereket, de mivel így még 50 milliárdot el lehet költeni állomásonként, ígyhát a pártokrácia el is költi, mi meg ki is fizetjük!).
Hazánkban a párttagok száma másfélszerese a civil szervezetek taglétszámának. Nyilvánvalóan ezt az állatságot a pártokrácia azon része „találhatta ki”, akik a bezárt lipótmező után nem tudnak hová menni, vagy kiszorítják őket a rendőrség elől bujkáló pártemberek, akik üdülni járnak oda. Erre mi „rendes fűrészpor” agyú honpolgárok, menjünk közéjük önkénteskedni!
Miért nem a párhitközség e-mail levlistáján hirdetik ezt meg? Nem félnek, hogy oda megyek? Honnan van plakátra pénzük? Ekkora burzsujok? Ha odamegyek, hogy vizeszacskóval dobáljam őket, nem növelem a tömeget? Tuti 3 ember lesz és 50 újságíró, meg Tom Cat a 6 fős aktivista körével, hogy tiltakozzon…
Én magam is dédelgetek egy hasonló kampány ötletet, amely arra irányul, hogy a politikusoknak visszajelzést adjunk arról, hogy mekkora megsemmisítő csapást mérnek a részvételi demokráciára.
A legközelebbi bloger találkozón el is fogom mondani.
Gratuláltam a Polgári Underground blog szervező csapatának! Kívánok még sok ilyen sikert. Az idei év legkreatívabb gerilla marketing kampányának tartom!
Kommentek