Részvételi demokrácia a rendszerváltás után

A műhelymunka címe: „Szövetkezetek alapítás kori gyermekbetegségei”

A szekciómunka célja, hogy áttekintse a szervezet alapítással összefüggő kihívásokat.

A következő témákról hangzott el felvezető – vitaindító előadás:

1. A szervezetek, a megalapítás körül időszakban, általában irányítási problémákkal néznek szembe. Komoly fejlődésnek kell bekövetkeznie, amíg eljutunk az intézményesült szolgáltatás zökkenőmentes napi rutinja kialakulásáig. (Ichak Adizes modellje alapján)
2. Az alapítás körül veszélyforrás lehet, ha a szervezet megreked a permanens álmodozás állapotában, vagy ha nem elemzi körültekintően, hogy milyen piacra lép ki.
3. Komoly veszélyforrást jelenthetnek a sikerek is. Ha a piac visszaigazolja, hogy valóban jelentős igény mutatkozik a termékre vagy szolgáltatásra, a szervezet alapítói könnyen önteltté vállnak, és újabb – újabb profilok beindításával szétforgácsolhatják a szervezet energiáit.
4. Az is komoly növekedési korlát lehet, ha a szervezet nem tud kellőképpen strukturálódni, nem alakulnak ki a megfelelő belső intézmények, minden a  karizmatikus rögtönzések sorozata, a szervezet alapítói kelepcébe kerül.
5. Beszéltünk arról, hogy a fiatal szervezetek komoly alapítói energia befektetést igényelnek, sokszor a vállalkozások elindítói 10-12 órát dolgoznak, ami egy közösségi vállalkozásnál feltételezi, hogy kezelni tudják az ezzel eredő munkaszervezési és elosztási kríziseket. A fiatal szervezetek bármekkora likvidforrást el tudnak nyelni! Nehéz az alacsony fokon intézményesült térben éves, vagy több éves cashflowt elkészíteni és tartani!
6. Áttekintettük, hogy milyen nem pénzerőforrásokra támaszkodhatnak közösségi vállalkozások. A kulturális tőke és a társadalmi tőke adott esetben ugyan úgy tőkésíthető erőforrások, mint az emberi munkával átalakított természet, azaz a fizikai termelő eszközök.
7. Beszéltünk arról, hogy a védekező jellegű közöny miként tartja távol a hétköznapi embereket a társadalmi tevékenységtől, köztük a közösségi vállalkozásoktól is. Milyen kihívásokat jelent az ötletgazdák számára, hogy alapjaiban individualista, az együttműködést a családszerű közösségiség világába utaló, kudarcfélő, bizonytalanságtűrő, nem humán orientált kultúrában elindítsák kezdeményezésüket (Hoffsted és Globe kutatási eredményei).
8. Az üzleti tervezés megalapozáshoz elhangzott javaslatként, hogy a marketing mix-et érdemes végig gondolni, és a piacról összegyűjtendő információkhoz sokat segíthet a Porter-féle analízis.

Értékelés:

A másik két szekció vitái komoly tüneteket jelenítenek meg. A humánszolgáltatások szekciónak az lett a tanulsága, hogy a résztvevők nem hisznek abban, hogy piacképes dolog humánszolgáltatásokat alapítani. Az RDH tevékenysége is arra a következtetésre jutott, hogy az Uniós források nem irányulnak új belépők humánszolgáltatásainak finanszírozására, ezért helytálló az az érzése a résztvevőknek, hogy komoly kockázat arra számítani, hogy az eddigiekkel ellentétben a jövőben lesz finanszírozási lehetőség félig lakossági forrásokra  vagy más piaci árbevételre is támaszkodó hazai humánszolgáltatások számára. Az eddigi támogatási gyakorlatok egységesen elzárkóztak diverzifikált árbevételi struktúrájú közösségi vállalkozásoktól. A létező humánszolgáltatások döntően külföldi forrásokból élnek, vagy a pártokrácia korrupt vazallusai.






















A másik szekció hangulat jelentése még inkább meglepő volt. A szekció munkát vezető kolléga azzal a mondattal kezdte, hogy minden bizonnyal olyan üzleti terveket láthatunk majd, amely minimum 30 millió Ft árbevételt képes a piacról mozgósítani. A döntően pályázati források projektszerű elköltésére ráállt civil kultúra ezen nagyon meglepődött. Arról vitáztak, hogy legyen-e további és további finanszírozása a szociális szövetkezeteknek. A jelenlegi koncepció szerint a szervezeteknek ebből a forrásból kell stabilizálnia az árbevételét, nem állhatnak rá a forrásfüggő – közpénzeket felélő - hazánkban klasszikusnak mondható - civil humánszolgáltató életpályára!