Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

Kádár mítosz és neokádárista gyakorlat

2008.01.11. 08:32 :: RDH

A Civil Kaszinó évértékelésre összeállított műsorában elcsodálkoztak egy kicsit örökzöld napi aktuális híren is, a Medián egyik HVG-ben leközölt kutatásban arról kérdezték az embereket, hogy melyik történelmi karakter lenne alkalmas a jelenlegi problémák megoldására.

Széchenyi és Kossuth után Kádár jelenik meg dobogós helyen ebben a rangsorban.

A jobboldali média születése óta mindent elkövet, hogy antikommunista egységfrontba tömörítse a jobboldalt, ezért meglehetősen frusztrálja őket az ilyen adat megjelenése, mert a politikai szocializációs tevékenységük kudarcáról állít ki bizonyítványt.

Nagyon érdekesnek tartom, hogy miért nem veszik észre, hogy ők mivel tartják fent azt, amitől legszívesebben leszámolnának.

Már maga a műsor is érdekes konstelláció. A jobboldal megteremtette a saját házi sajtóját, saját házi tudósait, saját házi civil szervezeteit, gyarmatosította a pluralizmus intézményeit. Maga a Civil Kaszinó nevezetű formáció egy 110%-os pártpropaganda műsor. Aki valamilyen manipulatív megfontolásból a Civil értéktartamba pozícionálja magát (már a nevében), megpróbál ilyen módon teljesen hülyének nézni minket, úgy tesz, mintha nem tudnánk különbséget tenni pártpropaganda és civil discurzus között.

A rendszerváltás utáni politikai elit egyfajta viszont indulat áttételes csapdába került. Örökölt egy alapvetően alattvalói attitűdökkel felruházott népet, akiket azzal etet, hogy csodatévő szentemberként meg fogja menteni (nem engedjük a gázárat felemelni, nem engedjük a vizitdíjat bevezetni, megsokszorozzuk az állami kiadásokat és lecsökkentjük az adókat stb.).

Az emberek cserébe csodatévő szentemberért kiáltanak, miközben nem hiszik el, hogy ilyen létezik. A létező politikusokat hazugnak és korruptnak tartják, alkalmatlannak arra megoldják a problémáinkat. Hazánkban olyan alacsony a politikusok bizalmi indexe, ami alatt nyugaton ki szoktak lépni a politikai szerepből a politikusok. Az emberek szélsőségesen nem bíznak a politikusainkban és szélsőségesen azt gondolják, hogy a politikusoknak dolga a közügyekkel foglalkozni és az állampolgároknak pedig nem.

Senkinek nem tűnik fel, hogy a rendszerváltó elit újratermelte a civil társadalom ellenes, pluralizmus ellenes, öngondoskodás ellenes, közösségiség ellenes tehát demokrácia ellenes hazai kultúra minden elemét, a demokratikus keretek között.

Aczél György főcenzor, ma már szélesebb társadalmi intézmény. Ott ül a HírTV-ben, az Echo TV-ben és az összes többi TV-ben. Ma nem a Marx Tőkéjéből vezetik le, hogy miről „gondolkodhat” a pór nép, hanem abból, hogy az ő kutyájuk kölyke mondta vagy más. Sajnos ebbe a „más” kategóriába a civilek is beletartoznak. Így újra csak és kizárólag a „jó káder, börtönben is vót” figurák alakíthatják a közbeszédet.

Az persze állati kínos, hogy a keretek már nem olyanok. Az állam már nem képes gondoskodó állam lenni. Az embereknek tömegesen arra a felismerésre kellene jutniuk, hogy egyedül kell kitalálniuk, hogy miként oldják meg a problémáikat.

Ezért nagy katasztrófa, hogy azt a maroknyi kis intézményrendszert is teljesen megszállták vagy elpusztították, akik az állampolgári önszerveződéseket támogatták.

A kádári korszak betöltötte küldetését. Óriási életmódbeli - technológiai fejlődést szervezett meg a diktatúra keretei között. Az azt megelőző rendszerekhez képest tömegessé tette a létbiztonságot. A XX. század emberének materialista kultúrája abban méri fejlettséget, hogy mennyire sikerült a kor színvonalának megfelelő anyagi javakkal, felszerelkezni.

Az amerikai, akinek nagy háza van, nagy autója van és saláta tépő gépe, az fejlett, pakisztáni, akinek csak 30 db-ból áll a teljes konyhafelszerelése az fejletlen.

A szocializmus és az azután következő rendszer is abban a dimenzióban törekszik modernizációra, hogy legyen több kütyünk a háztartásunkban. Kádár ebben sikeresen modernizált, a mostani rendszer meg nem.

Ráadásul a Kádár a soron következő fejlődési szakasz küldetését töltötte be, a mostani rendszer pedig elszabotálja az ipari társadalom utáni innovációknak kifejlődését. Információs társadalom és tudástársadalom ügyben ez az ország, a politikai elit vakságának köszönhetően csipkerózsika álmát alussza, míg a szomszédos országok meg nem.

A politikai elit szerint ipari társadalom a soron következő kihívásunk, míg a kiadási struktúránk már bőven benne jár az információs társadalom dimenzióban. A kütyük ma már olcsóbbak, helyükre az így felszabaduló jövedelmet rendszerezett információért kifizetett fogyasztás tölti be. Internet, UPC, T-Mobile, és a fizikai termékek árában megjelenő reklámköltségek.

A biztonság portfoliónk pedig már tudás társadalom jellegű, azaz csak a kellően bátrak és kreatív alkotók tudnak elegendő saját tartalékot képezni a 3 pillérű nyugdíjpénztárba vagy az egészségügyi ellátás finanszírozására, lakásra, a gyerekek oktatására és nagyvilág megtapasztalására.

A rendszerváltáskor felvállalt modernizációs feszültség strukturálisan lényegesen előbbre jár, mint a kultúránk. Akkoriban mindenki arról beszélt, hogy a rendszerváltás a szocializációs kihívás. Többé nem viselkedhetünk alattvaló módjára, polgárrá kell lennünk. Fel kell tudnunk vállalni a saját sorsunk irányításának felelősségét.

A mi mozgalmaink ilyen irányú nevelő munkával foglalkoztak, ezért pusztítottal el egytől egyik a szövetségeinket és a szolgáltató szervezeteinket ez a politikai „elit”.

A Kádár rendszer ott él az emberek lelkében. Sajnos az új politikai vezetés éppen azokon a pontokon nem képes felszámolni a Kádári maradványokat, ahol a leglényegesebb lenne. Gátlástalanul használja, hogy az emberek a tudatukban eltiltották magukat a közügyektől. Így nem zavarják őket a karizmatikus rögtönzésben.

Újra kellene kezdeni a leckét. Fel kellene építeni azt a Magyarországot, amely számít a polgáraira, és nem akarja kirekeszteni őket. Sajnos a két nagypárt között éppen abban van konszenzus, hogy a civileknek kuss. Aki a pártokrácia kaszt tagja, az beszélhet a TV-ben, az nyilváníthat véleményt, és az kaphat fejlesztési forrásokat.

Ez a mi nagy keresztünk, de persze a Civil Kaszinó tagjai ebből semmit sem fognak fel!

Szólj hozzá!

Címkék: kampány politika civil társadalom

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr31293089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása