Magyarországon a sajtó és a civil szervezetek Dávid és Góliát viszonyban vannak abban tekintetben, hogy melyik mennyire képes a civil kontroll szerepét betölteni. Sajnos úgy tűnik, hogy a média ezügyben versenytársnak tekinti a civileket, ezért javarészt a média „áldásos” tevékenységének tudható be, hogy nem ismerünk olyan civil mozgalmat, amely a saját szakmai területén képes lenne megjeleníteni az állampolgári érdekeket.
Ezt a tevékenységet a semmishez sem értő rögtönzések világában élő újságírók akarják betölteni, akik magánszemély karizmákat választanak ilyen esetekben interjú alanyul és soha sem a létező érdekképviseletek legitim vezetőit.
Jelen esetben is egy ilyen helyzet állt elő. Egy magán személy politikai tiltakozási akciója 20-200 alkalommal megjelenik a sajtóban, ami kenterbe veri a saját érdekképviseletek szakmai érveinek - érdekeinek megjelenését. Látott valaki hasonló volumenű munkaadó (TB fizetők), vagy betegcsoport vagy hasonló érdekképviselet megjelenését? Különösen tartalmi kérdésekben? Azaz mik a fő problémák, és milyen alternatívák állnak előttünk, mik az egyes alternatívák következményei (kockázatok és mellékhatások), gyűrűző hatásai?
Sajnos a sajtó a civilek helyett önmagát tartja az érdekartikuláció terepének, viszont nem veszi a fáradságot, hogy betöltse ezt a funkciót. Minden esetben csak a végrehajtó apparátusi érdekcsoportok képviselőit szólaltatja meg, az érintettek állampolgári önszerveződéseinek soha sem ad lehetőséget arra, hogy kifejthessék álláspontjukat.
A 2006 októberi események után azt feltételezve, hogy a sajtó végre a közfigyelem középpontjába emeli a civil érdek artikuláció témáját.
Láttam, hogy Azurák a Századvégen hallgatta Pát Tamást, így írtam neki (és rajta kívül még számos, a témát érintő sajtó személyiségnek,) hogy talán dolgozzuk fel ezt a témát egy kicsit mélyebben. Természetesen sem a TV2 szerkesztőségek, sem az m1 – m2, sem a HírTV, sem az ECHOTV – Vitál TV, sem az RTL Klub, sem az ATV Friderikusz műsora nem méltatott még levél vagy e-mail válaszra sem.
Különösen Azurák zéró reakcióján csodálkoztam, de még inkább László Pali (m1) zéró reakcióján, aki utánam volt pár évvel az ODU elnöke. Megjelentek a HírTV-ben és az Echo TV-ben a mélyen a társadalmi problémákat feltáró műsorok, a Célpont végre rá irányítja a figyelmet a tömegessé vált politikusi korrupcióra, de az, hogy a média a civilek helyett tematizálja a társadalmi problémákat az szerintem szerep zavar. Az érintetteknek kellene artikulálni, hogy mi fáj. Kizárólag a jószolgálati szereplők nem tudják torzítás nélkül megtenni ezt.
László atya akcióját nagyon ügyesnek tartom atekintetben, hogy a hajvágás ötlettel át tudta törni a média bulvárigényeiből fakadó küszöböt. Azzal, hogy levágta a haját, és egy kulcsszóval vagy egy félmondattal plusz képi elemmel el tudja magyarázni, hogy a tarvágás ellen tiltakozik.
Ez korszerű politikai tiltakozási kommunikáció!
Ahol még 3 mondatot kap, ott leírhatja a keresztény humanizmussal összefüggő ajánlásait.
- „A politika alázattal fogadja el az egészségügy szakmai álláspontját, és a lakosság többségének véleményét.
- Állítsák vissza az orvosi hivatás méltóságát és ne éljenek vissza azzal, hogy Hippocrates-i esküjük úgyis köti őket.
- A gazdasági érdek ne kopassza meg az embereket se anyagilag, se szellemileg, de lelkileg sem.”
Teljesen felháborítónak tartom, hogy Azurák Csaba ezt a fajta civil tiltakozást azért nem tartja jogosnak, mert a téma átpolitizált.
Felmentem a virtus.hu-ra. Ahol legnagyobb döbbenetemre a témához hozzászólók többsége is bajban van azzal, hogy pap létére ilyen nyilatkozatot tesz László atya. Nyilván ezek párttagok lehetnek, nyilván a két nagy pártból, ahol nem gondolják, hogy a polgárokra tartoznak a közügyek.
Én a Részvételi Demokrácia Hálózat elnöke csak gratulálni tudok az atya kommunikációjához! Vannak esetek, amikor az egyház és a pártokrácia csoportokat szét kell választani, de ebben az esetben ennek semmi értelme. Igen is megteheti egy világos értékvilággal élő közösségiség képviselője, hogy a saját közösségének az értékvilágát összeveti a közügyekkel. Ha az atya lenne az egyetlen katolikus, akkor is joga lenne ehhez. De mivel nem az, így még lehet, hogy súlya is van annak a mit mond. Ez csakúgy derülhet ki, ha hallatja a hangját! Nagyon remélem, hogy az egyházak, ma már nem fiókszervezetei egyetlen pártnak sem, és örülök annak ha civil diskurzust generálva hozzászólnak a közügyekhez, kereteket teremtenek ahhoz, hogy az emberek beszélhessenek az állampolgári érdekeikről. Csak úgy ismerhetjük fel, hogy egy cipőben járunk, azonosak az érdekeink, vagy uram bocsá az értékeink, ha ezeket el lehet olvasni, meg lehet beszélni fórumokon.
Köszönet László atya kezdeményezéséért!
Kommentek