RDH Blog - RSS 2.0Tegnap a hozzászólások között feltűnt egy átfogó ország jobbító javaslat, amely nevében a Pálosokra hivatkozik, de javaslataiban a „Fradit az MB I. –be eklektikus Kossuth téri szent korona tanokra emlékeztet.
10-12 évvel ezelőtt jót kuncogtunk azon az erdélyi barátainkkal, hogy az ottani Bukaresti választásokon szép számban tűnnek fel a köldöknéző – csodatévők, akik varázsképességeiket az ország szolgálatába akarnák állítani, hogyha megfelelő mennyiségű kivívott legitimitásra tesznek szert a választásokon.
Úgy tűnik, süllyedésünkben ismét elérkeztünk arra a kulturális fázisra, amikor kell valamilyen ideológiai keret a mesterséges modernizáció újragondolásához.
A huszadik században párszor bejártuk ezt a scenáriót. Épp az derül ki a rendszerváltás utáni politikai elit teljesítményéből, hogy hiába jártuk végig 6-8-szor ugyanazt a leckét, bizonyos körök szerint még mindig ez kell! Ehhez a táborhoz tartozik Orbán Viktor, a Kossuth tériek és a blogban hozzászóló szellemi áramlat képviselője is.
Normál békeidőkben pozitív, sőt örömteli attitűddel közelítenék ahhoz, hogy a talán feledésbe merült gyökereink újra megélhetők. Régen nem általánosan elterjedt probléma megoldási módszerek, azaz olyan kulturális klisék újra hozzáférhetőek, amelyek színessé és komplex körré teszik a választható módszerek sokaságát.
Én magam voltam sámán tréningen amelyet egy dán asszony tartott, és abban különbözött a korábban általam ismert relaxációs – imaginációs gyakorlatsortól, hogy itt nem szép zenék mentek kazettáról, hanem dobolt a tréner élőben. Ugyan olyan vezetett meditációkon vettem részt, mint korábban, ugyan úgy használtam a tudat alattim által hozzáférhető kollektív bölcsességet, mint korábban.
Kell a posztmodern kor emberének hogy hozzáférjen új és új megközelítésekhez. A nagy kultúrák emberképe új és új megvilágításba helyezheti azt a kérdést, amiről gondolkodom. Ebből a nézőpontból azok, akik vallásos világnézeti szemszögből, vagy akár konkrét (jelen esetben a Pálos) közösség tradicionális nézőpontjából, annak az eszköztárából hoznak fel probléma megoldási algoritmusokat, hozzájárulhatnak az alternatívák feltérképezéséhez.
A kor embere, a tudástársadalom embere, képes arra, hogy a belső mű kiművelése révén újszerűt, tehát piacképest hozzon a felszínre. Ehhez elengedhetetlenül fontos, hogy bukjon föl a felszínre ilyen – olyan tanító, aki módszereket tesz hozzáférhetővé - alkalmazhatóvá az egyén számára. Nem teljesen normális a hazai kormány, hogy nem támogatja ezerrel ezeket a posztmodern tudásmegosztással foglalkozó köröket!
Azt azonban nem hiszem, hogy ezek a nézőpontok átfogó világlátásukat a köz számára fel tudnák kínálni. Itt van egy kb. egy kézen megszámlálható mester, aki eldönti, hogy eléggé megfelelünk-e az ideológiának, egy olyan világnézetnek, amely arról beszél, hogy politikai hatalomra kerülve hogyan szervezné meg a kizárólagosságát!
Már volt itt merkantilista fejlesztősdi, meg „emberközpontú társadalomépítés (Szamuellyék 1919), meg Tisza féle liberalizmus, meg Szálassy féle fajtisztítási marhaság, meg Rákosi vas és acél országa, aztán Kádár lagymatag pispszocializmusa.
Nem elég ennyi?
Kell még vagy 20 marhaságot kipróbálni?
Nem világos, hogy az alacsonyan humanizált (bár humanisztikus eszméket hangoztató), alacsony információ igényű (tehát discurzus ellenes, értelmiségi ellenes, szakszerűség ellenes) és magas tőkeigényű (ma ez annyit jelent, hogy a politikusok családi kasszája szorosan összekapcsolódik a közkasszákkal) rendszer a civilizált országokban már a XX. Század elején betöltötte küldetését?
Ez itt egy magasan humanizált, magas információ igényű és alacsony tőkeigényű innovációk versengésének kora!
Tükörképe a totaliánus rendszereknek! Mindhárom dimenzióban fordítva vagyunk bekötve!
Orbánostúl, Gyurcsányostúl, média értelmiségestül és köznépi kulturális színvonalostúl fordítva ülünk a lovon!
Szokás szerint kettős mércével mérhető a korunk. Jajj de jó, hogy még a Pálos módszertan is hozzászól a közbeszédhez, fantasztikus, hogy ebből a nézőpontból is hallatszik értékelés és javaslat a problémáink megoldásához! Ugyanakkor hasonló mondatot le lehetne írni azügyben, hogy miért ijesztő ez a hozzászólás!
A tudástársadalom nem a struktúrában visz végbe változásokat! Az életvilág változik! Ehhez lelki munkára van szükség! Tehát kellenek az olyan irányzatok, amelyek módszertannal rendelkeznek és azokat terjesztik! A szemléletformálás „ipar” olyan alulfejlett, hogy a 200 milliárd Ft-ból működő foglalkoztatási humánszolgáltatások mentor szolgálatai között az ezt vizsgáló MTA kutatás nem talált értelmesen működő mentor szolgálatot!
Biztos az is baj, hogy miért nem vagyunk anyajogú társadalom, de én kézzelfoghatóbb problémákat látok a területen!
10-12 évvel ezelőtt jót kuncogtunk azon az erdélyi barátainkkal, hogy az ottani Bukaresti választásokon szép számban tűnnek fel a köldöknéző – csodatévők, akik varázsképességeiket az ország szolgálatába akarnák állítani, hogyha megfelelő mennyiségű kivívott legitimitásra tesznek szert a választásokon.
Úgy tűnik, süllyedésünkben ismét elérkeztünk arra a kulturális fázisra, amikor kell valamilyen ideológiai keret a mesterséges modernizáció újragondolásához.
A huszadik században párszor bejártuk ezt a scenáriót. Épp az derül ki a rendszerváltás utáni politikai elit teljesítményéből, hogy hiába jártuk végig 6-8-szor ugyanazt a leckét, bizonyos körök szerint még mindig ez kell! Ehhez a táborhoz tartozik Orbán Viktor, a Kossuth tériek és a blogban hozzászóló szellemi áramlat képviselője is.
Normál békeidőkben pozitív, sőt örömteli attitűddel közelítenék ahhoz, hogy a talán feledésbe merült gyökereink újra megélhetők. Régen nem általánosan elterjedt probléma megoldási módszerek, azaz olyan kulturális klisék újra hozzáférhetőek, amelyek színessé és komplex körré teszik a választható módszerek sokaságát.
Én magam voltam sámán tréningen amelyet egy dán asszony tartott, és abban különbözött a korábban általam ismert relaxációs – imaginációs gyakorlatsortól, hogy itt nem szép zenék mentek kazettáról, hanem dobolt a tréner élőben. Ugyan olyan vezetett meditációkon vettem részt, mint korábban, ugyan úgy használtam a tudat alattim által hozzáférhető kollektív bölcsességet, mint korábban.
Kell a posztmodern kor emberének hogy hozzáférjen új és új megközelítésekhez. A nagy kultúrák emberképe új és új megvilágításba helyezheti azt a kérdést, amiről gondolkodom. Ebből a nézőpontból azok, akik vallásos világnézeti szemszögből, vagy akár konkrét (jelen esetben a Pálos) közösség tradicionális nézőpontjából, annak az eszköztárából hoznak fel probléma megoldási algoritmusokat, hozzájárulhatnak az alternatívák feltérképezéséhez.
A kor embere, a tudástársadalom embere, képes arra, hogy a belső mű kiművelése révén újszerűt, tehát piacképest hozzon a felszínre. Ehhez elengedhetetlenül fontos, hogy bukjon föl a felszínre ilyen – olyan tanító, aki módszereket tesz hozzáférhetővé - alkalmazhatóvá az egyén számára. Nem teljesen normális a hazai kormány, hogy nem támogatja ezerrel ezeket a posztmodern tudásmegosztással foglalkozó köröket!
Azt azonban nem hiszem, hogy ezek a nézőpontok átfogó világlátásukat a köz számára fel tudnák kínálni. Itt van egy kb. egy kézen megszámlálható mester, aki eldönti, hogy eléggé megfelelünk-e az ideológiának, egy olyan világnézetnek, amely arról beszél, hogy politikai hatalomra kerülve hogyan szervezné meg a kizárólagosságát!
Már volt itt merkantilista fejlesztősdi, meg „emberközpontú társadalomépítés (Szamuellyék 1919), meg Tisza féle liberalizmus, meg Szálassy féle fajtisztítási marhaság, meg Rákosi vas és acél országa, aztán Kádár lagymatag pispszocializmusa.
Nem elég ennyi?
Kell még vagy 20 marhaságot kipróbálni?
Nem világos, hogy az alacsonyan humanizált (bár humanisztikus eszméket hangoztató), alacsony információ igényű (tehát discurzus ellenes, értelmiségi ellenes, szakszerűség ellenes) és magas tőkeigényű (ma ez annyit jelent, hogy a politikusok családi kasszája szorosan összekapcsolódik a közkasszákkal) rendszer a civilizált országokban már a XX. Század elején betöltötte küldetését?
Ez itt egy magasan humanizált, magas információ igényű és alacsony tőkeigényű innovációk versengésének kora!
Tükörképe a totaliánus rendszereknek! Mindhárom dimenzióban fordítva vagyunk bekötve!
Orbánostúl, Gyurcsányostúl, média értelmiségestül és köznépi kulturális színvonalostúl fordítva ülünk a lovon!Szokás szerint kettős mércével mérhető a korunk. Jajj de jó, hogy még a Pálos módszertan is hozzászól a közbeszédhez, fantasztikus, hogy ebből a nézőpontból is hallatszik értékelés és javaslat a problémáink megoldásához! Ugyanakkor hasonló mondatot le lehetne írni azügyben, hogy miért ijesztő ez a hozzászólás!
A tudástársadalom nem a struktúrában visz végbe változásokat! Az életvilág változik! Ehhez lelki munkára van szükség! Tehát kellenek az olyan irányzatok, amelyek módszertannal rendelkeznek és azokat terjesztik! A szemléletformálás „ipar” olyan alulfejlett, hogy a 200 milliárd Ft-ból működő foglalkoztatási humánszolgáltatások mentor szolgálatai között az ezt vizsgáló MTA kutatás nem talált értelmesen működő mentor szolgálatot!
Biztos az is baj, hogy miért nem vagyunk anyajogú társadalom, de én kézzelfoghatóbb problémákat látok a területen!
Kommentek