Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

„Ím itt fekszik előttünk! Kiterítve. Mereven.”

2007.12.20. 23:08 :: RDH

Egész(ség) – darabokra törve
Biztonság vs. létbizonytalanság: a jövő egészségpolitikai kihívása

Elfogadta a parlament az egészségbiztosítás magánosításáról szóló törvényt. Ezzel hatalmas lépést tettünk a szolidaritáson alapuló egyik nagyrendszer földcsuszamlásszerű lebontása felé.

Az „egészségbiztosítás átalakítása” téma mellett nem mehet el szó nélkül az rdh stáb. Ez a legnagyobb volumenű döntés amit a rendszerváltás utáni parlamentek bármelyike is meghozott.

El kell mondanom magamról hogy szurkoltam a reformoknak, mert gyáva dolgoknak tartom a politikai elit részéről, hogy pusztán azért mert a fejlődés feszültséggel jár, mindig kihátrál a fejlesztési felelőssége elől.

Bátor dolognak tartottam, hogy Gyurcsány elhatározta, hogy az utóbbi 10 év zuhanórepülését előidéző semmit tevése és destrukciója után, mint karizmatikus vezető, hátat fordít a „kerüljük a feszültséget” politikájának, megküzd az időnként maffiahálózatszerűen működő pártokrácia csoportokkal, és meglehet, hogy fenntartható növekedési pályára állítja az országot..

Ehelyett a bukott politikai elit elkészített egy 1500 milliárdos pihe-puha fészket, amibe belepottyannak, ha esetleg elküldenénk őket melegebb égtájakra.

Erről szól a 1.3 % -os működési költségek felemelése 10-12%-ra.

Valószínűleg már nekik sincs gyomruk ahhoz, amit csinálnak az országgal. A hazai EU fejlesztési források kb. 1 - 5%-át fogják civilek vagy vállalkozók által végrehajtott humán befektetésekbe engedni, pusztán azért mert az túl sok embert elérne. A korábbi EU bővítés már jól megmutatta hogy az ír és a portugál modernizáció között éppen azért lehetne zongorázni a különbséget, mert a portugálok szinte minden pénzt épületekre és utakra költöttek, míg az írek a fejlesztési pénzek 70%-át költötték az emberek szemléletváltásának megszervezésére.

Az emberi kibontakozásban az együttműködés erejében, a civilek kreatív probléma megoldó erejében, a tudástársadalom versenyképességében azért nem tud bízni a pártokrácia, mert fél a saját apparátusi érdekcsoportjainak a betartásától. Az integrációs szálak bizonytalanná válnak, ez a döntés a menekülő útvonal a süllyedő hajóról! Csak patkányoknak!

Pattanásig feszült a húr mindenkiben! A maffia kultúrába fokozatosan belenövő pártokrácia már a saját bizalmi szálaiban sem bízhat! Nem tudja eldönteni a frakció, hogy Gyurcsány a megmentő, vagy az MSZP-t megsemmisítő ámokfutó. Nem tudja eldönteni Gyurcsány, hogy a pártja átmegy vele a túlpartra, vagy lerántja az iszapba a következő örvénynél!

A századelőn világszerte és hazánkban is komoly mozgalmak küzdöttek a szolidaritásért, a közoktatásért a közegészségügyért, gondoskodó állam így megjelent ezekben a szegmensekben.

Most megint szolgai módon lemásolunk valami „nyugatit”. Átvettük az öngondoskodás modelljét. Azt feltételezzük a polgárokról hogy maguk gyűjtenek össze milliókat a nyugdíjbiztosítók által kezelt magánszámlájukra, az egészségbiztosítók által kezelt magánszámlájukra és a falusiak a családi kassza terhére gondoskodnak a gyerekeik nem állami oktatásáról.

Szerintem a mi országunkban nem 450.000 Ft a minimálbér. Megcsinálták ezt a szlovének, meg a litvánok is. Mi nem.

Akkor sem a nép volt a fontosabb, mint a politikusok magánzsebe most sem a közjót látom bele ezekbe a döntésekbe! Éppen ezért nem közeledtünk a centrum országokhoz!

A mostani döntés a legarcátlanabb demagógia, amit a rendszerváltás utáni pártokrácia magának megengedett. Több biztosítós modellnek hívják, miközben csak a budapestiek választhatnak több biztosító közül. A vidékiek úgy választhatnak másik biztosítót, ha másik lakhelyet választanak. Ajánlanám New York, vagy Torontó vagy Sidney városokat. Budapestet nem ajánlom, nem lehet közlekedni és „érdekes kultúrájúak” az emberek. Választhatóságról beszélnek miközben a rendszer a biztosító számára teremt, pontosabban csak a budapesti biztosítók számára jelent választási szabadságot a szolgáltatók között.

Számomra mezítlábas állampolgár számára ez egy újabb fejem felett született befolyásolhatatlan és érthetetlen bürokratikus racionalitás lesz, mint például a bankok döntése arról hogy ki is az ingatlan értékbecslő a lakáshitelnél.

Eztán az egészségügyi intézményrendszer csak azon beszűkült univerzuma lesz számomra horizont, akikkel a biztosítóm üzleti viszonyban áll.

Az állam szempontjából persze ez forradalmi újítást hordoz. Eztán nem fognak bármit kifizetni, amit az orvos apparátusi érdekcsoport lekér a közkasszából. Ennek polgárként örülhetnénk, hisz az egészségügy internetes átláthatósága megmutatta, hogy egyes orvosok gátlástalanul eladják másnak rászorulók közgyógy ellátását. A keresztanyám, aki 100%-os rokkant, meglepődve, tapasztalta, hogy az adminisztráció szerint mindig elkölti a gyógyszer keretét, sőt gyógyszállóban is kezelték. A valóságnak ehhez persze semmi köze nem volt. Arra sem volt rálátásunk, hogy az orvosok hányszor állítják rólunk, hogy ott jártunk. A pusztán papíron létező gyógykezelések, az életveszélyes fenyegetettség érzése, amit például apás szülés alkalmával megéltem az orvos részéről, a gátlástalan hálapénz mutyi, ami 120%-ban a feketegazdaság része indokolttá teszik, hogy észrevegyük, rendbe kell rakni a szénát, de ez nem ok arra, hogy megszüntessük az egészségügyi ellátó rendszer kapacitásainak 50%-át, és legális, nyíltan felvállalt gyilkoló géppé, a szegények mielőbbi kiszelektálásának Mengele rendszerévé tegyük a közkórházakat!

Az, hogy az állam semmilyen módon nem tudta kontrollálni az orvosi apparátusi csoportokat, nagyobb részben az állami szervek tehetetlenségét bizonyítja. Régi paradigma, ami helyett ma sem találtak ki semmi normálisat, hogy izomból alulfinanszírozzák a rendszert, ezzel rögtönzéses probléma megoldásokra (akár csalássorozatra) kényszerítik a gyógyítani akaró orvosokat, és ezzel vissza is adták azt a kontrollt amit át akartak venni az orvosoktól. Nem kell nagyon mélyre menni, elég ha az orvos fizetésekre rápillantunk. Már az szembeötlően erre a strófára jár!

Kell valamilyen kontroll! Nem könnyű ebből a lesszé fer állapotból elindulni. De az amit ezek összehoztak, nyilvánvalóan ugyan úgy a lovak közé dobja a gyeplőt, mint az összes eddigi rendszerváltó politikus.

Szép mítosz, hogy a tőkeérdekek majd esetleg növelnek a hatékonyságokon, és megszüntetik a korrupciót, esetleg olcsóbbá teszik az ellátást, de ennek fele sem lesz igaz.

Lesz egy zéró összegű játszma, ami valóban olcsóbbá teszi az ellátást, de a megspórolt pénz négyzetre emelve landol majd a „kontroll ügyben tulajdonosi jogokat kapott apparátusi érdekcsoport zsebében”. És mitől lesz olcsóbb a rendszer? Egyrészt attól, hogy utaztatják a betegeket a megyeszékhelyekre megszűnnek majd a kisvárosi kórházak. Másrészt egyszerűen bürokratikus eszközökkel kiirtanak majd szegényeket. Az egészségügyi kiadásokat ha az egyes emberre vetítjük, a szülésztől a gyerekorvoson keresztül mindent összevetve a ránk fordított költségek 90-95%-a az utolsó pár évben vagy pár héten keletkezik.

Ha eztán a pénzemberek pár napig vagy pár hétig azt fogják firtatni, hogy most akkor ki is fizeti a cehhet, akkor sok emberre már nem kell rákölteni azt a sok pénzt az utolsó hetekben.

Ha az érdekérvényesítő képességükről nem igazán híres szegények hallanak majd rémtörténeteket arról, hogy kiszámláztak a mellesleg ellátatlan munkanélküli sógor kórházi ellátására egy 2.5 milliós csekket, akkor tovább csökken az orvosokat látogatók száma.

Becslésem szerint 1-2 millió ember úgy él hazánkban, hogy nem mindig engedheti meg magának, hogy bemenjen a megyeszékhelyre orvoshoz. Ez csak akkor jár, ha enyhe volt a tél, volt munka feketén vagy fehéren. Sokan élnek máról a holnapra! Ha arról az oldalról nézzük hogy kinek van pénztartaléka ahhoz, hogy részben vagy egészben hozzájáruljon egy-egy családtag műtétéjéhez, akkor kiderül, hogy 1-2 millió polgártársunkat leszámítva senki sem felkészült arra, hogy félig magánfinanszírozású egészségügyi keretek között biztonságban érezze magát. Vagy tömeggyilkossá válik a rendszer, vagy megint kialakul a pénztárosok és az orvosok mindenki által átláthatatlan mutyikultúrája! Annyi pénzünk nem lesz, hogy magánzsebből fizessünk, ha az orvosoknak eljárjuk a „kutyád vagyok effendi” rítusokat, akkor számíthatunk rá, hogy megoldja valahogy, a maga módján. És akkor pontosan ott tartunk majd, mint most. Azzal a különbséggel, hogy a pénzgépezet megint jót kaszált! Mi meg még kiszolgáltatottabbakká váltunk!

A tudástársadalomhoz szervesen illeszkedő emberkép, valóban az öngondoskodó „Keljfeljancsi” típus. Ezt azonban csak a 450.000 Ft-os minimálbér utáni világban lehet megalapozni. Az itteni benszülöttek csak 1%-a ez a kategória. A többi nem azért nem él korszellemnek megfelelő életmódot és értékrendet, mert sudri bunkó, hanem azért, mert mi még nem léptünk a szlovén vagy a litván modernizációs pályára és nem alakítottuk ki a centrum országok bérszínvonalát.

Nálunk a társadalom 70-80%-a valójában nem tud érdemi diszkrecionális jövedelmet felmutatni. Annyit biztosan nem, ami a nyugdíjpénztárra, a lakásra, a gyerekvállalásra, a közlekedésre, és a félig magán egészségügyre elegendő lenne. Ez még talán a 450.000-es fizetéshez is sok lenne, de a nyugatiak csak elműködtetik ennyiből a centrumországi életmódjukat.

Az öngondoskodás valóban korszerű emberkép. Tényleg az lenne normális, ha a saját számlánkon gyűlne a nyugdíjtartalékunk és az egészségbiztonságunk fedezet. De ehhez kétharmados foglalkoztatási szerkezet kell és jelentős diszkrecionális jövedelmet tartalmazó bérszínvonal!

Ez a társadalom, az aktív korúak szűk kisebbségének tud olyan munkahelyet biztosítani, amelyből az egyén össze tudja állítani a saját biztonság portfolióját. A többiek számára ez a rendszer kirekesztő és igazságtalan!

„Szegénynek és gazdagnak egyaránt jogában áll a híd alatt aludni!” Az Anatol France által leírt diszkrét képzavar kitűnően szemlélteti ezt az ortodox liberális iskolát, ami ezt az egészségügyi törvénycsomagot elénk hozta.

A műtét sikerült, a beteg meghalt! Ha valakit ez vígasztal, az orvos sem sokkal éli túl ezt a döntését. Hacsak ki nem mennek a működési költségből a kanárira életfogytig tartó szabadságukat letölteni!

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: kampány politika mszp társadalom gyurcsány ferenc baloldal rdh

Közösségi HR Társadalmi tervezési folyamatok támogatása. Munkaerőpiaci reintegrációs projektek előkészítése Részvételi Demokrácia Hálózat civilmandatum@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr38270893

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A Magyar Beteg 2007.12.30. 18:05:20

Készüljönk vagy ne az egészségbiztosítási pénztárakra? Mi lesz még ebből...Az Országgyűlés név szerinti szavazással elfogadta az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényjavaslatot. A nagy-nagy eseményről ami December 17-én történtEgészségügyi Minisz…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.