Részvételi demokrácia a rendszerváltás után

Molnár Máté az Országos Tranzit Foglalkoztatási Egyesület elnöke ezt a címet kínálta fel a konferenciának és a jövő foglalkoztatási időszakának.

Az EU számtalan programjában felkínálja az alulfejlett civil szolgáltató szektor fejlesztésének lehetőségét, de a kormány és érzésem szerint a vele együttműködő civil szervezetek mindent elkövetnek, hogy ne következzen be áttörés ezen a területen.

A szektor alulfejlettségét Molnár Máté a szektorban foglalkoztatottak arányával illusztrálta. Hazánkban mindössze 2 – 2.5 % a szektorban foglalkoztatottak aránya, míg Franciaországban 6.8%, Ausztriában 8%, Spanyolországban 9,9%, Angliában 8, 4%, Dániában 13.8%. Ha belegondolunk, hogy a politika mennyire megszállva tartja a szektort, az NFT I fejlesztései ellenére kijelenthető, hogy gyakorlatilag elenyésző a hazai harmadik szektor jelentőssége.

A TAMOP 1.4.1. kiírás kapcsán az előadó jelezte, hogy ezt a munkát nem lehet az utcáról toborzott stábbal csinálni, a tranzit foglalkoztatási modell nem működik gyors talpaló formájában, ha csak 4-5 hónapot szánunk egy emberre, akkor a modell könnyen önmaga karikatúrájává válik. Az is jó kérdés, hogy a törpeprogram miként fog működni bruttó 300.000 Ft menedzsment költséggel (ebből projektvezető, szakmai vezető, pénzügyi vezető és a stáb képzése tételeket tessék kikalkulálni!).

Az NFT II tervezésekor úgy tűnt számomra, hogy nem halogatható tovább a civil szolgáltatók helyzetbe hozása, de minden egyes lépcsőfoknál óriási lépésekkel szűkül és szűkült a civilek mozgástere.

Korábban azt gondoltam, hogy az állami szereplők annyira civil ellenesek, hogy minden lehetőséget megragadnak a civilek félreállítására. De ma már inkább azt gondolom, hogy a foglalkoztatáspolitikát egy elképesztően szűk és belátható embercsoport irányítja, akik között konszenzus van abban a tekintetben, hogy akár a nemzeti fejlesztési források pár 10 milliárdját, akár az NFT I. 200 milliárdját, kár az NFT II 500 – 2000 milliárdját strukturálják, jobb ha az új belépők távol maradnak a rendszertől! Ez azért nagy nemzeti katasztrófa, mert a civil kontroll alatt lévő humánszolgáltatások nagyságrendekkel hatékonyabbak és ennek ellenére nagyságrendekkel olcsóbbak, mint az állami humánszolgáltatások! Hazánkban elveszett a rendszerváltás körüli társadalom szerveződési energia, így ma már előröl kellene kezdeni a helyi közösségek önszerveződéseinek támogatását ahhoz, hogy hosszú évek alatt szolgáltatásképes szervezetek jöhessenek létre helyi problémákra helyi összefogással.

Elég sok szimbolikus kiírással találkozunk. A kormány roma telepfelszámolási programja például csak olyan méretű telepeknél vethető be, ahol még messze nem beszélhatünk klasszikus gettósodásról, az ilyen környezetek szociális munkájának reformjára pedig semmilyen elérhető forrás nincsen.

Az OFA SZMM telepes programját tartó képzők elmondták, hogy vezetőjük saját zsebből kölcsönzött 60 millió Ft-ot a HEFOP programnak. Vannak olyan civil bárók, akiknek ez farzsebből megy!

A TAMOP 1.4.1. kiírásában már megjelenik az a feltétel, hogy a pályázó megfelelő likvidforrás megléte esetén tud csak pályázni. Örülök, hogy ez a javaslatom 2 év alatt átment, de hol a válasz erre a kihívásra?

A konferencián Czike Klára felvezetésében végig futottunk ugyan megoldási lehetőségeket, (faktoring, charity bank, kamattámogatási rendszer, Mikrohitel Zrt, de valójában semmilyen érdemi megoldás nem látszik kirajzolódni a területen.

A kormány határozott válasza az önmaga működésképtelensége által gerjesztett likvidforrás hiányra az, hogy akkor nem ad pénzt a civileknek! Tovább emeli a belépési küszöböket az egyes programokhoz! Minden eddiginél agresszívabban írtja a politika független civil szolgáltató szervezeteket és teszi a pártokrácia korrupciós vadászterületévé a civil szektort!