A Gazdasági Közlekedési Minisztérium megjelent egyik első NFT II-es pályázatocskájával, ami az Uniós forrásokból már elérhető.

Az NFT II. tervezési időszaka alatt még volt 5-10%-nyi forrás, ami elérhető lett volna hazai humánszolgáltatások kiépítésére, a humán infrastruktúra fejlesztés területén, de már a Brüsszelbe beterjesztett anyagokból sorra húzták ki a humánszolgáltatásokról szóló részeket. Jelen területen az ország katasztrofális állapotban van, a 35 éven aluli fiatalok 36%-a számítógép analfabéta, míg a lengyeleknél csak 9%, az észteknél 3% ez az arány. Ha a fiatalokat sem érdekli a modernizáció, akkor nem vagyunk messze a 3 millió koldus országa állapottól. Szegény szerencsétlen gyerekeinknek a saját korosztályukban ott van egy több mint 1/3-nyi pauper, akinek a megélhetési bűnözése igen sokba tud kerülni.

Ez a program tipikusan olyan, ami elérhető lenne a civilek számára. Kis méretű pályázat, sok vidéki teleház van, amely sikeres programokat tudna csinálni a területen.

Éppen ezért, a pályázati kiírás tervezői számos olyan féket építettek be a pályázati feltételek közé, amely megkísérli újratermelni a „civil társadalom nélküli álldemokratikus magyarország” kb. 10-12 évvel ezelőtt született politikusi jövőképet.

1. A legszembetűnőbb az a kitétel, hogy a szövetségbe tömörült szervezetek közül csak egy maradhat. A teleházaknak, mint sokoldalú közösségi tereknek természetük, hogy szövetségekbe vannak tömörülve, 4 szövetségük is van, az egyiknek 320 helyi teleház a tagja, és semmi értelme nincs kizárni mindegyiket, ha csak az az elvetemült szándék, hogy a helyi teleházak ne tudjanak pályázni.
2. Az is érdekes kontraszelekciós kitétel, hogy a 10 millió Ft szolgáltatás árbevételt elért szolgáltatók pályázhatnak csak. Ennek sincs semmi értelme. Talán a magyar – kínai közös kulturális gyökerek újraéledésével lehetne magyarázni a dolgokat. Az ősi Kínában a mandarinokat demokratikusan választották! Csakhogy voltak pályázati feltételek! Bárki pályázhatott, aki szabad kézzel tudott szabályos kört rajzolni, verset tudott rögtönözni a szerelemről és a naplementéről! Így aztán csak a mandarin fia indult eséllyel a választásokon (más el sem indult!). Ezen a pályázaton is csak az udvari beszállítók indulhatnak? Valakik csak elköltötték azt a 200 milliárd Ft-ot, amit foglalkoztatatási fejlesztésekre költöttünk eddig! A helyi teleházaknak van ugyan szolgáltatás árbevételük, de a beszedhető maximális óradíjjal kalkulálva 60 gépnek kellene az év teljes időszakában kihasználtnak lennie, ahhoz, hogy ennek a követelmények megfeleljenek! Ekkora teleházból mínusz 24 van az országban! Hogy lesz ebből 30 nyertes?
3. Az egyik tipikus korrupciós magyar barbatrükk, a nyertesek körének méret meghatározása. Szinte minden pályázat 20-50 nyertessel kalkulál. Ennyi sógornője és Weinenberger-féle ügyfele biztosan van annak a 6-8 döntnöknek, aki egy-egy pár százmilliós vagy egy – két milliárdos fejlesztési projektben dönteni fog. Már csak az a kérdés, hogy miként hozzák helyzetbe a területen működő szolgáltatókhoz képest az új belépőnek számító, de mellesleg omnipotens sógornőiket!
4. A procedúrák átláthatósága és a törvényességi kertek felrúgása is kedvenc kontraszelekciós mechanizmus lehet. Ebben a pályázatban be kell adni olyan mellékletet, amit az államigazgatás nem köteles 30 napnál rövidebb idő alatt kiadni, de a pályázatot úgy írták ki, hogy két hét alatt minden chili-vili mellékletnek eredetiben rendelkezésre kell állnia! Még a beszállítók árajánlatai is ott vannak a pályázatban. Ilyenkor kell arra gondolni, hogy (nem kicsit, nagyon) fasisztoid országunkban előveszik a politikusok a „szeretjük ezeket, ezek még jöhetnek, ezek meg mit képzelnek listáikat”, és a pénzt 80%-ban a szeretjük beszállítók, 20%-ban a futottak még lista között elosztják. Később persze még két héttel meghosszabbították a beadási határidőt, de …
5. A legszebb új momentum, ami megjelenik a pályázati kiírásban, az a „KUTYÁD VAGYOK EFFENDI!” követelmény! A demokrácia alapvetően a kivívott legitimitás terepe, ezért nem szokták arra kérni a civil szervezeteket, hogy pályázatukhoz az önkormányzat támogató nyilatkozatát csatolják. A fölülről történő legitimitás a premodern rendszerek kommunikációs sajátossága! Hiába, a hazai pártokrácia nem hazudtolta meg önmagát, ez itt hűbéri – vazallusi – rendi ország! – már az ő percepciójuk szerint és a 9.8 millió alattvaló szerint. Az 200.000 polgár, aki itt él, annak jó része párttag, beszállító, ha meg civil, akkor meg régen leszokott már arról, hogy számon kérje a demokrácia alapértékeit a világnak ebben a szegletében.
6. Természetesen az is a hazai fejlesztéspolitikai folklór része, hogy az érintetteket és a szakértőket nem vonjuk be a döntések előkészítésébe, előállunk egy épületes baromsággal, és erre még büszkék is vagyunk! Tekintsük csak át a pályázati kiírás ügyében protestáló civil szervezetek és a minisztériumlevelezését.

Csatolt mellékletek: Civil állásfoglalás és GKM válasz.