30-40 blogoló és néhány olvasó találkozója egy egész estés sörözős – ismerkedős szombat esti buli. Aki már régebbi tagjai a közösségnek, azok már házi sütikkel is készültek, úgy döntöttem, hogy mára felfüggesztem a „Norbi projektet” és jópárat felfaltam a Mimózavirág által készített csilis csokigolyókból és tökmagos sütikékből.
Én a magam részéről egy isteni szombat estét töltöttem el a blogerek között, átdumáltuk kedvenc témáinkat, megesküdtünk, hogy megnézzük azoknak a blogjait, akikét még nem olvasgattuk, és persze mindenki ösztönözte a többieket, hogy szóljanak hozzá többet a felvetésekhez!
A blog számomra egy őszinte világ hajnala, ahol fizikai lenyomata marad a lelkünknek.
Évezredekig táncokban, ritualizált énekekben és képzőművészeti alkotásokban élhettük ki magunkat. Ehhez képest a blog egy sokkal részletesebb, konkrétabb művészeti alkotás.
Lerajzoljuk magunkat, akár minden nap! A saját nézőpontunkat lekönyveljük önmagunk és/vagy a külvilág számára, egy kicsit sajtó, egy kicsit napló, én a magam részéről a szakmai monomániáimat vetítem rá közéletre.
Az IT Animátor Csoportban fűzögetem a web szerkesztéssel és design-nal foglalkozó társaimat, hogy rajzoljanak olyan logo-t, ahol a számítógépet az a magyar motivum veszi körül, ami a kinyíló virág. Megfigyeltem, hogy a mag motivumból kiinduló virágábrázolás egyedi magyar vizuális kép. Átnéztem több mandalás könyvet és összesen egy arab törzsnél találtam hasonló megközelítést, meg a pusztai hagyományokat őrző népeknél.
Egyszer egy kirgiz barátnőmmel sétáltam egy vásárban és odaértünk egy olyan asztalhoz, ahol tarsolylemezeket, pusztai sapkákat, íjakat lehetett kapni. Megkértem, hogy beszéljen nekem arról, hogy mit jelent a magból kiinduló szirom szimbóluma. Azt mondta, hogy neki az jut eszébe, hogy az egy apától való nemzettség. Innen nekem beugrik, hogy a hímzett virágterítőink kinyíló – kiteljesedő díszei, lehetnek az utódok. Gyerekkoromban sosem értettem, hogy anyámék miket hímeznek a terítőkre… Az a dolgunk, hogy megteremtsük a feltételeit annak, hogy az utódaink gyönyörű, egészséges virágok legyenek. Talán ez van terítőinkre írva!
A blogerek is kitárulkozó virágok. Jó volt gyönyörködni bennük, és jó hogy megmutatják magukat azért, hogy mások végig sétálva az internet rétjén egy-egy perc erejéig közel hajoljanak egy másik emberhez, átéljék egy pillanatra azt a gondolatot, azt az élményt, amit megoszt a szerző másokkal.
A személyes találkozók, a sörözések, vagy az élő viták, és a sütik, csak erősíthetik ezeket az embereket abban, hogy tovább írják hétköznapi vagy ünnepi, hol vidám, hol szomorú történetüket.
Ismerek másik két olyan csapatot, akik élő internet kapcsolatban vannak, és időnként találkozgatnak egymással.
Örülök ennek az élménynek és Köszönet a házigazdáknak!
Kommentek