Cirka 6 évvel azután a politikai szocializációs közhangulati global warming után az utcára kiszervezett: időnként ordibáló, időnként tojásdobáló, időnként összeverekedő, időnként hidakat elfoglaló, a tüntetéseken és a politikai ellenfelek székházai ellen a Molotov koktél nevű politikai tiltakozási kultúrát, a hétköznapi éltünk természetes részévé tevő házi mozgalmai nagyban készültek a forró őszi szezonra.
Erre azt hallják, a vezérüktől, hogy ők most már büntetett előítéletű futballhuligánok. Nem ám forradalmárok, meg az elégedetlenségüket kifejező polgárok! Más szelek fújnak az idén!
Idén a HírTV már más hangnemben beszél a hídfoglalókról meg az Árpádsávosokról, a létszámukban is jelentősen megcsappantak, az idei utcai zavargások, már csak halovány utózöngéi a tavalyi eseményeknek.
Miután kb. 4-6 hétig nem hallhattuk, a „monnyonle” retorikát, a múlt héten egyszer csak Orbán Viktor egy fantasztikusan újszerű javaslattal állt elő! Amikor meghallottam, a hideg futkosott a hátamon a katharzistól! Micsoda ötlet! Ez az ember valóban megérdemli azt a hatalmas tiszteletet, amivel a hívei körül veszik! Kettévágta a gordiuszi csomót! Emeljük hát pajzsra érte!
Azt javasolta, hogy: „Legyenek előrehozott választások!”
Hát nem zseniális! Ez miért nem nekem jutott hamarabb eszembe?
Ez igazán a probléma megoldás non plus ultrája!
Ha mégsem ez, akkor mi? Ma délután indul a FIDESZ nagy konzultációja, amely elvileg arról szól, hogy megkérdezik a tagságukat erről a témáról.
A Civil kaszinóban (jó kérdés, hogy miért hívja így magát, egy gyomorszájig egy párt fenekét nyaló embercsoport) Kis Ulrich atya éppen arról beszél, hogy a civileknek is gondolkodniuk kellene, mert hasonló helyzetben, más országban végképp kiábrándultak az egymással marakodó, és az ország lezüllesztésében kulcsszerepet vállaló néppártocskáktól.
Fontosabb-e, hogy éppen melyikük van hatalmon, mint az ország problémáinak megoldása? Sajnos nekik igen! Az ország modernizációs programjai annak a logikának vannak alárendelve, hogy a pártok vezetése mennyit tud saját zsebre magánosítani az EU-s és hazai „fejlesztési” forrásokból. Közben a civil kontroll és a tudományos közélet szépen csendben ül a babérjain. Félnek attól, hogy ha megszólalnak, nem jutnak majd fejlesztési forrásokhoz.
A hazai civil társadalomnak azért kellett megsemmisítő vereséget elszenvedni a pártokkal szemben, mert a 6 milliárd Forintot osztogató NCA esetleg nem ad valamilyen projektre támogatást. Mennyibe is kerül egy szervezett civil társadalom nélküli országban élni? Mennyibe kerül, ha a politikusokkal szemben csak a házi sajtóik emelik fel időnként a szavukat?
Kommentek