Hungarian Participation Democracy's Ghost.

I have been a community development social worker and NGO activist from 1988 until 2007 back in Hungary. I am using the democracy development single issue movement points of view to let people understand the current affairs. During the first 7 years I wrote nearly 1000 articles about employment, democracy development, agriculture NGO situation. After this election I decided I turn my blog to English.

Kommentek

RSS Feedek

RDH Blog - RSS 2.0 hírcsatorna

A hétköznapi fasizmus anatómiája - A szegfűs, meg a narancsos szirupból készült intravénás gulás

2007.10.15. 13:02 :: RDH

20 éve, amikor középiskolás koromban először érintkeztem hazai közösségfejlesztő szakemberekkel, Pál Tamás egy 10 éves kutatás tapasztalatairól beszélt nekünk. A kutatásban résztvevő tudósok: Kéri László, Lengyel László, Stumpf István, Csepeli György, Solt Otília.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a mi kultúránk alapvetően alattvalóvá nevel. Ott, ahol szankcionálják a problémák kimondását, kialakul annak a kultúrája, hogy a hatalom előtt bármikor hajlandóak vagyunk hajbókolni, de az, hogy kiálljunk az érdekeinkért, az igen ritka pillanat. A dolog az iskolában kezdődik, ahol egy poroszos, tekintély elvű rendszer neveli belénk, hogy nem igen kellene pattognunk, mert ahhoz nincsen jogunk. Középiskolásként éreztük is a bőrünkön, hogy a tanáraink egy része tényleg úgy gondolja, hogy aki nem csillagos hatos tanuló, annak nincsenek jogai. Akkor vezették be a 85-ös törvénnyel a diákjogokat, amikor én középiskolába kezdtem járni, aztán jöttek a közösség fejlesztők, akiktől néhány diáknál leesett a tantusz: az oktatási törvényt, a tanárok sem ismerik! Bennünk élő reflexek működtetik a szervezeteket, és időnként helyre lehet rakni egy-egy konfliktusban akár a tanárokat is. Aki be van iratkozva, azok az iskola diákjai és a csillagos hatos kérdésről pedig, semmit nem ír a törvény. Meglehet, hogy az nincs is!

Egy kis történelmi kitérő:

Pál Tamás nekiállt egy megoldás elterjesztésének. Probléma listákat készített a diákokkal, és kidolgozott egy fórum eljárást, amely lehetővé teszi, hogy az iskolában felvessék a diákok a problémáikat kérdés vagy javaslat formájában.

Kéri László úgy fogalmazott, hogy interpelláció készítésre tanította a gyerekeket. Ennél rövidebb és egyértelműbb megfogalmazással sosem találkoztam. (Mellesleg amikor Kéri, Stumpf, Lengyel megalakították az MTA politikai szocializációs csoportját, akkor első dolguk volt, hogy tiszteletbeli taggá válasszák Pál Tamást, mégiscsak többet tett az ügyért mint ők együttvéve. Összesen kb. 400 iskolában csináltunk Igazlátó Napot a következő 10 évben. Elnézést a történelmi kitérőért, de mivel azt látom a mostani közösségfejlesztő szakmában, hogy nem érzékelték, hogy a Pál Tamás féle mozgalmak 15.000 pedagógust és diákvezetőt vérteztek fel annak idején társadalmi tervezés módszerekkel, kb. 10 módszer gazda szervezet tanított demokrácia technikákat, csoportmunka módszereket, vagy erőszakmentes kommunikációt kénytelen vagyok rámutatni erre a pótolható hiányosságra. Tavaly októbertől külföldi részvételi demokrácia szervezetek tapasztalataiból kezdik kóstolgatni, hogy mi is az a fajta közösségfejlesztés, ami kereteket teremt a helyi közbeszéd generálásához. A társadalmi tervezés módszerei segítenek bennünket ahhoz, hogy az emberek maguk megoldják a problémáikat. (Mellesleg ez az Igazlátó Nap internetre vagy a televízió világára adaptálható, érdemes lenne megrendezni az EU-s forráselosztás körüli kérdések fórumát! Sajtóközleményünkben erre keresünk partnert.)


Korábbi blogbejegyzésekben igyekeztem dokumentálni, hogy az oktatásban (és a civil társadalom fejlesztő munkában is) miként pazaroljuk el az akkor befektetett energiákat, de most leginkább arról írok, hogy milyen gyűrűző hatása van annak, hogy nem fejlődünk ezen a területen, hanem stagnálunk, vagy visszafejlődünk.

Eddig ott tartottunk, hogy a problémák kimondását szankcionáló kultúra, hogyan nevel le bennünket arról, hogy asszertíven kifejezzük az igényeinket. Nehéz rávenni magunkat, hogy adott esetben ütközzünk valakivel, aki inkább hatalma van - kiszolgáltatott helyzetet teremtene közöttünk. Igen is számít, hogy milyen minták vannak előttünk, magunk próbálkoztunk-e már valaha ilyesmivel, vagy az látjuk már a szüleinktől is, hogy a hivatalokban inkább a szőnyeg alatt kell becsúszni, és csakis a csúszópénz, vagy az ismerősökre alapozott probléma megoldás működik.

A Zuschlag- és a Weiszenbergerügy felszínre hozta, hogy bizony a kapcsolatok a fejlesztéspolitikában, és az ifjúság politikában is igen sokat számítanak. Szépen lassan természetessé vált, a kapcsolatok világa. Szinte teljesen teret nyer a mutyi, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy (ahogy a Kádár- rendszerben kialakult össznemzeti mutyi-megállapodás szerint) mindenki hazahordta amit tudott, erre a mintára egyfajta balkáni piaca lett a különböző állami szolgáltatásoknak.

Meg lehet venni, hogy az ellátatlan munkanélküliség elől leszázalékoljanak, meg lehet venni, hogy a rendőr mégse tegyen feljelentést, csak úgy egy kis adomány a forgalmiban, és el van boronálva. Költői kérdés, hogy az igazságszolgáltatás egyformán jár-e el a fehér galléros bűnözőkkel és a köznéppel.

Meg lehet venni, hogy az orvos mégiscsak megnézze, hogy tényleg perforált-e a vakbelem, meg lehet venni, hogy támogatást kapjunk beruházásokra, vállalkozás fejlesztésekre.

Csakhogy ennek ára van. Mindenkinek elismerjük a kiskapukhoz való jogát. Mindenki érvényesüljön, ahogy tud! Ha lépten-nyomon belemegyünk az állami alkalmazottakkal a mutyizásba, akkor az életünk hétköznapi részévé válik ez a rendszer, és korlátlanul áramlik ki a közpénz minden csatornán. Vannak, akikre vonatkozik egy szabály, vannak, akikre nem vonatkozik. Hol igen, hol nem. Az attól függ! Minél magasabb ügyről van szó, minél nagyobb tételben érintett a közpénz, annál nagyobb eséllyel tusolódnak el ügyek. Még az előzetes vagy a letöltendő vagy a diliház szolgáltatások is másképpen járnak a tekintetes és a méltóságos uraknak.

A problémamegoldó intézményekre nem tekintünk segítő támaszként, rájuk vetül a korrupció, és az élősködés árnyéka. Honnan tudhatnám megkülönböztetni azt az orvost, aki nettó 90.000 Ft-ot visz haza, és ugyan úgy nem vesz BKV bérletet mint én, ugyan úgy esélye nincs, hogy valaha lakása legyen, attól az orvostól, aki naponta tesz zsebre 90.000-et feketén. Soroljuk ezt más közhivatalnokok esetén?

Közben egyre nő a kilátástalanságba süppedt népesség aránya, amivel párhuzamosan erősödnek a leegyszerűsítő előítéletek, és a populista politikusok népvezéri hajlamaikat kiélve elkezdenek olyan légvárakat építeni, ami egyszer már megbukott, mint a válságból kivezető eszmerendszer. Ugyanazok a politikusok szónokolnak az egymillió éhező országáról, akik ide vezették az országot. Káoszt idéztek elő a politikában, majd előlépnek, mint nagy rendcsinálók.

A jobb oldali politikusok, az elmúlt pár hónapban, napi szinten festették fel azt a képet elénk, hogy a világ legtermészetesebb dolga volna a baloldali politikusok deportálása. Azzal, hogy „hazaáruló”, „nemzetgyilkos”, „népirtó”, „a magyarságot kipusztítani akaró”, és ehhez hasonló jelzőkkel címkézték meg a politikai ellenfeleiket, azzal a normális politikai versengés síkjáról áttértek a közbeszéd egy másik dimenziójába. A pártok közötti választás versenye, egy siker-kudarc játszma, ahol az ügyesebb megkapja a kormányzás lehetőségét. A meg akarnak ölni bennünket, ami valójában így hangzik:„Öljétek meg a politikai ellenfeleimet!” Ez az üzenetcsokor, egy élet – halál harc komplementer kommunikációs helyzet. Amikor a másikba beleolvasom, projektálom azt a szándékot, hogy ki akarja irtani a magunkfajtát. Fogjunk össze, és ezt akadályozzuk meg! Ilyenkor azaz egyértelmű üzenet, hogy tessék menni Molotov koktélokat dobálni, hátha lemond a kormány!

Az ország elérte a GDP növekedési ütem mélypontját! Ennek az országnak az egyetlen toronymagasan kiemelkedő húzóágazata a turizmus. Az idén a turizmus a rendszerváltás utáni történelemben először annyira kevés külföldi turistát tudott felmutatni, hogy a belföldi vendégek száma meghaladta a külföldiekét! Nosza ennyire megszaladt nekünk? Tőlem biztosan nem, mert a rokonaimhoz sem sikerült hazavinnem a gyerekeimet a nyáron, hogy lássák, mennyit nőttek! A külföldi turisták maradtak távol!

Ettől aztán még nagyobb slamasztikában ülünk, még inkább várhatjuk, hogy mikor jön már egy nagy megmentő, aki nyakon veri a melegeket, megtisztítja az országot az idegenektől, kiszabadít bennünket a globális karvalytőke szorításából, mert az orosz veszély újra fenyeget bennünket, és még sorolhatnám a szélsőjobbos lózungokat.

A szlovák kormány szégyenletes cselekedetéből és nyilatkozataiból ítélve arra gondolok, hogy a politikusaink itt Keleten nagyságrendekkel fasisztábbak mint az átlagember. Kívánom a szlovákiai magyaroknak, hogy kisebb legyen a hatóereje szlovák kormányzó pártoknak, mint nálunk az OVI társaságnak, bár Malina Hedviget valószínűleg ez nem vigasztalja! A baj csak az, hogy nem volt ez másképpen 38-tól sem. Sokan egyszerűen nem értették, néhányan nem hitték el, és a nyugati kultúrákhoz képest nálunk szinte mindenki eltűrte. Most is ez van! „Kicsit fura, hogy ezzel a fasizmus izével bohóckodnak a Parlamentben, de hát ilyenek ezek!” Az utcán, a skinheadjeik halomra verik a Pridefelvonulókat, az orvos kamara honlapja a „nemzetgyilkos-e az egészségügyi miniszter” eszmefuttatásában le genetikai hulladékozza a melegeket, évente 5 Molotov koktélpartit rendeznek belvárosban, és közben hallgat az egész értelmiség, már régen nincs civil társadalom, nincs vita ezekről a napi történésekről sem.

Félelmetes számomra, hogy a sajtóban szereplő személyek mennyire légből kapottnak ítélik meg a „van-e itt fasizmus” kérdését.

Fasizmus-e, hogy a pártokrácia úgy tud politikai tisztogatásokat végezni a civil szervezetek között, hogy sem a többi civil szervezet, sem a szabad sajtó egyetlen könnyet sem hullat az elhalt szervezetekért?

Fasizmus-e, hogy a „szabad” sajtó a most tavaszi munkahelyteremtés témában lefolytatott kampányunkról egyetlen cikket sem jelentetett meg? Talán a téma kapcsolódik az EU pénzek elosztási logikájához? Vagy félnek attól, hogy lesznek helyi beszélgetések arról, hogy mit kellene csinálni?

Fasizmus-e, hogy úgy alakul meg egy több település vállalkozóit, civil szervezeteit és önkormányzatait tömörítő LEADER csoport, hogy mindenkinek billogot kell sütni az arcába, de csak két féle billog van: MSZP és FIDESZ! Mellesleg, ez az arcátlan javaslat az MSZP oldalról érkezett! Ha arra járok javasolni fogom a legújabb EU-s közösségfejlesztési módszert: mindenki varrjon a ruhájára egy narancsot vagy egy szegfűt! A narancsosoké a jobb oldali járda, a szegfűsöké a bal járda! Az EU-s pénzekből építünk másik iskolát, hogy a narancsos gyerekeknek, ne kelljen a szegfűs gyerekekkel érintkezniük! A vonaton közlekedhetnek a narancsosok, a buszon pedig a szegfűsök, másnap meg fordítva! Mégiscsak undorító, hogy egy iskolába zárjuk őket vagy egy buszon utaznak! Ha valaki nem lenne képben, a zsidótörvények betiltották, hogy egy közlekedési eszközt használjunk, hogy egy munkahelyen tartózkodhassunk stb. 1000 évig jól elvolt ez az ország egy etnikailag és kulturálisan vegyes helyzetben, de száz – százötven éve, ez elkezdett eszkalálódó konfliktusokat előidézni.

Fasizmus-e, hogy a bal és jobb oldali pártvezéreink naponta mondják ki a szájukon, hogy most következik a nagy társadalmi vita, mert most aztán konszenzusra kell jutnunk, mert ez fontos kérdés, majd marad minden a bolsevista 20 fős hatalmi centrumaik döntési kompetenciája! Soha egyetlen érintett szervezetet meg nem hívnak (egy adott társadalmi kérdésben) a televíziós viták szerkesztői, az emberek nevében nyilatkoznak a szociológusok meg a pártkatonák, de ez mind a jószolgálati szereplők köre, a saját érdekképviseletek nem mondhatják el a véleményüket! A gyógyszer- egészségügyi vitához hozzászólhattak a gyógyszergyárak, hozzászólhattak a patikusok, de az adófizetőknek és a betegek szervezeteinek kuss!
 
Nagyjából minden 10. pályázatunkat támogatja egy-egy alap, miközben a csapból is a társadalmi részvétel, helyi közösségfejlesztés témák folynak!

Fasizmus-e, hogy a több-biztosítós modell szentesíti az ország kettészakadását, nekem, pesti lakosnak, lesz piaci egészségbiztosítós modell, a vidékiek meg költözzenek melegebb égtájakra, ha piacot szeretnének látni az egészségügyben! Mit szólunk ahhoz, hogy úgy döntöttek erről a fejünk fölött, hogy ennek a társadalmi elfogadottsága mínusz tartományokban mérhető!

Elnézést, ha indulatosra sikeredett, de nagyon elegem van abból, hogy ezek miatt a számomra nyilvánvaló összefüggések miatt, nap mint nap megkapom a naiv hülyegyerek bájvigyorokat.

Föl kellene ébrednünk! Ha nem lesz itt élő civil társadalom, ha nem tanulunk meg összefogni, szerveződni, tevékenykedni, civil és szakmai érdekképviseleteket működtetni, akkor marad ez a csodavárás, hogy hátha majd valamelyik nagyvezír megoldja!

Nem képes megoldani! Kedves magyar alattvaló! Ha csak fele annyi egyesületi aktivitást bevállalnál, mint egy 500 – 1500 km-rel nyugatabbra lakó polgár, ha csak feleannyi lenne a felnőttképzési hajlandóságunk, ha csak feleannyiszor néznéd el a korrupciót, hacsak feleannyiszor védenéd meg az olyan kisebbségeket, amelyeket létükben fenyeget egy másik civil kisebbség, ha nem néznénk el, hogy a politikusaink zsidóznak, cigányoznak, fasisztáznak, kommunistáznak, népirtóznak, nemzetárulóznak, akkor talán megfordulna az ország süllyedése!

Attól, hogy vezér üti parasztot, ló üti futót, és a kiskirályt leváltja csodatévő szent Orbán, aki adócsökkentésből megfinanszírozza a 14 havi nyugdíjat, meg az ingyen gyógyszert, attól nem fogunk előre haladni! Az egyik tolvaj bandát felváltja a másik! Eztán a más párt, - más párt kapja a kisebbségi részesedéseket, az MSZP és SZDSZ bárók helyett a FIDESZ bárók kapják zsíros falatokat.

Az ügyben kellene tárgyalásos úton előre haladni, hogy a civil érdekképviseleteket megerősítsük! Az interneten szájalók, meg az utcán randalírozók is lépjenek be egyesületekbe, és érjünk el politikai tiltakozási sikereket abban a dimenzióban, amikor civilként képesek vagyunk kontrolálni egy-egy szakmapolitikai részt. Annak is örülnék, ha a civilek pártot alapítanának, de ahhoz előbb erős bázis tevékenységre van szükség! Addig, amíg menetelni sem tudunk, őrültség csatára vezényelni egy 20 fős sereget egy 20.000 fős ellen, mint ahogy az Élőláncosok tették.

Én, aki 10 évig voltam elnöke az Egyesület a Diákönkormányzatokért nevű szervezetnek, elnöke voltam az Országos Diák Uniónak, vezetőségi tagja voltam a Patronáló Óvó Közösségi Hálónak, a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetségnek, a Debreceni Diák Mendzser Klubnak, meg akarom állítani a 10 éve tartó, új típusú társadalmi mozgalmak elleni politikai tisztogató hadjáratot! Esélyem sincs, ha 50 civil szervezet ezt nem gondolja ugyanúgy kötelességének!

Az alacsony foglalkoztatottság, a humánszolgáltató szolgáltatások alul fejlettsége, a civil kontroll teljes hiánya és a politikusok korrupt hozzáállása szoros összefüggésben vannak egymással. Lássuk be, a fasizmus tankönyvízű képzelete ez: hosszú gazdasági vállság, tömeges szegénység, politikai populizmus, négyzetre emelve egy velejéig korrupt garnitúrával, aki fél, nem működő demokratikus kontroll mechanizmusok, és az önkény eszkalálódása, a politikai ellenlábasok, jelen esetben a civil életvilág kiiktatása, kisebbségek elleni uszítás, leöntve nacionalista és keresztény szósszal. Ezek közül mi nincs meg a mai Magyarországon?

Ezek közül nekünk, mezítlábas polgároknak a civil önszerveződés terepe az egyetlen belátható terep! Az utcai hőbörgések helyett inkább gondolkodnunk kellene azon, hogy miként építünk ki olyan civil kontroll mechanizmusokat, amelyek megfosztják a politikusoktól a korrupció technikai lehetőségét is. Ez az a közérdek, ami ellen a pártokrácia és a zsebében lévő média birodalom mindent megtesz, de ez az, amire rá megy az ország! Olymértékben túlgyőzték magukat, hogy semmi sem korlátozhatja a legkisebb pondró pártag önkényeskedését sem! Ébresztő civil társadalom! Ideje lenne kinyitni a szemünket!

27 komment

Címkék: politika civil eu fasizmus orbán viktor gyurcsany

Közösségi HR Társadalmi tervezési folyamatok támogatása. Munkaerőpiaci reintegrációs projektek előkészítése Részvételi Demokrácia Hálózat civilmandatum@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://reszvetelidemokracia.blog.hu/api/trackback/id/tr9196728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TVI 2007.10.16. 00:21:11

Az érdekes az, hogy egyre több ember, akivel beszélgetek vallja az egyik kutya másik eb nézetet, vagyis kiábrándultak mind a két vagy négy pártból. Ami viszont ennél még érdekesebb, hogy ennek ellenére NEM TÖRTÉNIK SEMMI!

Hogy miért? Természetesen részben az előző történelmi áttekintésben ismertetett okok miatt de én azt gondolom, hogy van egy másik, hétköznapibb oka is, ez pedig a mindennapi túlélés.

A 20-30-as nemzedék próbálja túlélni az iskola utáni első éveket, megállni a helyét a felgyorsult versenyben, és ellenállni a folyamatos nyomásnak amit a média és lassan az egész társadalom sugároz arra illetőleg, hogy tényleg mik is az értékek amiket magukévá kellene tenniük. (ha szebb, drágább és újabb cuccaid vannak, te is többet érsz.)

A 30-40-es nemzedék próbálja túlélni a gyereknevelés és családfenntartás hétpróbáját, és az esetek többségében a kérdés nem az, hogy hova fektessem be a havi megtakarításaimat, hanem hogyan tudom fenntartani ezt az életminőséget úgy, hogy a hó végén maradjon pénzem kajára. Mindemellett ennek a nemzedéknek sajnos nem azok a kérdései, hogy mit tudok tenni, hogy a környezetem megváltozzon és fejlődjön, hanem hogy mit tudok tenni, hogy jobban el tudjam viselni a hétköznapokat. És a válasz amit erre adnak sokszor hibás, és csak később fáj.

Az 50-60-as korosztály próbálja túlélni az utolsó munka-éveket még nyugdíjig, meg talán egy kicsit félretenni, hogy a rezsi mellett talán még vásárolni is el tudjon menni a nyugdíjából. Emellett küzdenek az évek alatt felhalmozódott betegségekkel, amiket nagyrészt valószínűleg az egészségügynek köszönhetnek, annak, hogy a legtöbb információ amit valaha kaptak az orvosuktól az egy receptre volt felírva. Merthogy sajna az egészségügy sem szól másról, mint a pénzről, kinek merről hova vándolol.

Kihagytam a 40-50-es nemzedéket...nos, azt nem tudom, hogy nekik mi a kifogásuk, de mindenesetre az biztos, hogy tőlük sem látunk túl sok aktivitást.

Pedig ez így nem fog menni. Ahogy az USA-ban is igaz, hogy nem két-párt rendszer van, hanem egy: a Business Párt, ez sajnos hazánkban sincs másképp. Ez pedig magától nem fog megszünni, de még átalakulni sem.
Persze a kérdés még mindig nincs megválaszolva, hogy hogyan tudjuk a sok túlélni vágyót mozgósítani és tudatosítani bennük, hogy a megoldás nem abban van, hogy csinálják ugyanazt amít eddig, vagy abból egy kicsit többet, hanem abban, hogy csinálják másképp. A másképp pedig ott kezdődik, hogy kezükbe veszik az sorsukat, az asztalra csapnak, és azt mondják, hogy igenis én is tudok tenni valamit azért, hogy ez másképp legyen.

Az egyik legártalmasabb magyar közmondás szerintem nem más, mint az "egy fecske nem csinál nyarat". Merthogy igenis csinál. Sokszor csinált is, a legnagyobb változások kis emberektől indultak, akik nem voltak hajlandók elfogadni, hogy "úgy van ahogy van". Gandhi egy jó példa, ő azt mondta, hogy ennek nem így kell lennie, és egy pár év alatt térdre kényszerítette az angol birodalmat. Ha ő meg tudta tenni, mi miért nem tudjuk? Meddig nézzük még, hogy egyik politikus nagyobb hülyét csinál belőlünk és embertársainból mint a másik?

Persze ez az elmélet. De mi a gyakorlat? Innen hogyan tovább?

gaze 2007.10.16. 15:32:27

Választási rendszer:
töredék szavazatok, elveszett szavazatok, területi-helyi-fiszemfaszom listáról bekerülő pártemberek, kopogtatócédulás papírgyüjtés, 5%-os parlamenti küszöb.
Pártalapítás (mint érdekképviselet):
több milliárdos költségek, kapcsolati hálózatok nélkül esélytelen az egész, a jó gondolat és terv semmit sem ér ha nincs meg hozzá a "kapcsolatod /mutyiland/, szellemi háttérbázisok (thin-tank-ek) hiánya, aktivista (ingyenes) fiatal segítők hiánya, ifjúkori totális passzivitás a közügyeket illetően, vagy a még rosszabb: totális tudatlanság (18 éves srác azt sem tudja hány párt van a parlamentben, vagy hogy mi a különbség a jobb és a bal oldal között, arról meg végképp hogy mia funkciója a közt. elnöknek. Na, ő elmegy szavazni. Igen felelősségetljes döntést hozhat..)
Választási mechanizmus, területek:
Tabula Rasa - amikor egyik pártra sem teszed az ikszed, de elmész szavazni jelezve, hogy érdekel a dolog de a felhozatalban nem találtál szimpatikusat (elvégre, a választás ugye arról szólna, hogy a szavazó polgár mit szeretne, és nem azt hogy a kínálatból kit KELL választania, ki az akivel beéri, "eszi-nem eszi, nem kap mást")
Valamilyen alapszintű választói szűrés, hogy ne lehessen meleg ruhával meg étkezési utalvánnyal, esetleg üdültetéssel szavazatokat vásárolni (ez már lehet súlyos, de azért szerintem egy felelős demokráciában a választónak is bele kell tennie valami önrészt azért, hogy részt vehessen a döntéshozásban) Nem nagy dolgokat, de valami minimálisat... "Tóta W: .. akik nem tudják mikor volt 56..."
A parlamenti és önkormányzati választások egymástól való eltolása, pont fél időbe kerülése. És akkor talán nem mondanának nagyjaink olyanokat, hogy harmadik forduló.(vagy félidőre gondolt)??

Szóval én benne vagyok hogy előrehozzuk a választásokat, meg minden, de ahhoz előbb talán rendbe kéne tenni, aktualizálni kén pár dolgot, pl választási törvény, alkotmány, adózás, pártfinanszírozás. stb stb. Mert most hogy jöjjön valami hasonlóan langyos melegszarban való ücsörgés, annak nincs sok értelme. (le kéne cserélni az irodaházban a névtáblákat, mindenkit kirúgnának, hogy saját emberük főzze a kávét, mennyi-mennyi költség..
Ez persze totál nem érdeke azoknak akik ezt megtehetnék (még az ellenzéknek sem, pedig hát kinek kéne ezt erőltetni ha nem nekik?)

urbangeri · http://ujgen.blog.hu 2007.10.17. 00:14:43

über

csak az eljére tudok reflektálni:
Hát ja, a demokráciát tanulni kell.

úgy látom két bejegyzéssel arrébb már Zuschlag-ügynél járunk. Akkor Török Gáborral értenék egyet, végre kiderült valami.
+ amikor kiderül az a gyógyulás jele, én örülök. De ki kell jól tárgyalni az esetet.

simonmondja... 2007.10.17. 12:13:31

TVI - kihagytad a 40-50-évesek nemzedékét, igen.
Én az vagyok. Elmondom.
A kölykök kamaszok. Iskoláztatásuk és nyelvtanításuk 10 éve minden erőt fölemésztenek. Ezeknek az igényeknek nincs felső határuk, csak a pénztárca.
Hogy közben mi lesz velem?
Én nem tehetek semmit a társadalomért.
Értem sem tesz semmit a társadalom.
A korosztályom, az átkosban még fiatal volt - ami akkor azt jelentette, hogy selejt.
A rendszerváltáskor még nem volt pozícióban - ami azt jelentette, hogy kifosztották mindenből : mi voltunk az elbocsájtandók, a Gyes-en lévők, akiknek nem jár kárpótlás, a kényszervállalkozók - úgy, hogy még lakásunk sem volt.
Azóta csak a gyerekek a fontosak.
Mi le vagyunk írva - eleve.

simonmondja... 2007.10.17. 12:22:30

Ja, és találjátok ki, miért nem beszélek angolul, ami manapság az analfabétizmussal egyenlő?
Talált. Mert, ha volt pénzem angoltanárra, akkor azt a kölköknek fizettem meg.

És miért vállalkozik még mindig szinte minden negyvenes? Miért nincsenek negyvenesek a cégekben és jobb posztokon?
Talált. Mert nem beszélnek nyelveket.

És hogy lesz belőlem, aki felnevelte a huszasok nemzedékét, egyszer majd vidám nyugdíjas, mint a hetvenes,hatvanas,ötvenes nemzedékekből?
Sehogy.

Akkor mi dolgom a közügyekkel?
Semmi.
Én vagyok a reszli, akin átlép a történelem.

simonmondja... 2007.10.17. 12:34:07

Egyébként nem csoda, hogy kihagytad.
Mindenből ki van hagyva a nemzedékem.
Mi csak a terhét hordozzuk a rendszerváltásnak.
Mi fizetjük az adókat, amiből a nyugdíjasok és a tanulók virgonckodnak.
De, ha valami nem sikerül, arra nincs segítség, mint a pályakezdőknek, vagy a rokkantosított ötveneseknek, ha bedől a cégem, mehetek a híd alá.
Mert megtanítottak még 89-ben, hogy a kapitalizmusban egyedül vagyok - felelős magamért.
És azóta is csak az APEH az egyetlen szerv, ami érdeklődik irántam - negyvenes korosztály iránt.
Szóval.
Ti is mind vagy fiatalok vagytok - járt nektek például lakástámogatás , nem úgy, mint nekem - , vagy öregebbek.
Szervezkedjetek.
Ellenem.

simonmondja... 2007.10.17. 12:50:42

Ja, és - Sziasztok.
Jövök még máskor is.
Egyébként tetszik a blog. Bár , mint mondtam , nem kenyerem a közösségi élet.
A korrupcióról pedig annyit, hogy az egyén számára a jatt a kapcsolati tőkét helyettesíti.
Amíg kapcsolatokra van szükség az életbenmaradáshoz, addig lesz jatt is, a kívülállók taktikájaként.
Ha a célokat legálisan is el lehet érni - ismerősök nélkül- akkor érdemes lesz a korrupció ellen harcot indítani. Addig nem.
Például, ha az állások és megrendelések a szabadpiacra kikerülve kelnek el, nem a családi körökben és földik között, ha a munkák megszerzéséhez a szaktudás többet nyom a latban az ismerősnél, akkor elkezdhetjük.
Ja, és ha a magyar nyelv beszélése elég lesz a magyar munkavállaláshoz.

simonmondja... 2007.10.17. 13:22:39

Na, jó, tudom, hogy bénán írok, de a korosztályom oroszul tanult és még valamennyire németül. A későbbi tanulásnak viszont megkérték a szabadpiaci árát - tőlünk.
Úgy, hogy közben volt némi nehézségünk a talponmaradással is, és az egyetlen korosztály vagyunk, akiknek nem járt lakástámogatás. Az idősebbek a Kádártól, a fiatalabbak az Orbántól kaptak segítséget a lakáshoz. Persze a mi kontónkra.
Na, jó, mostmár megyek.

2007.10.17. 13:31:01

Simonmondja... ha oroszul tanultál, és még emlékszel is rá, az még jól jöhet, lehet jobban mint az angol!

A Frei műsora szerint legalábbis már nem az Angol a menő, hanem az orosz! Szóval még bármi lehet... Na jó nem akarok viccelődni!

simonmondja... 2007.10.17. 17:25:54

Ugyan. Nehogy azt hidd, hogy én nem tudok röhögni az egészen.
Akinek nincs humorérzéke a korosztályomból, az már mind a föld alatt van.

Nehogymár elkezdjünk udvariaskodni. Csak felvázoltam, milyen bozótharcban él a társadalom kevéssé szervezkedő , de sok terhet viselő része.

Az alapállás az , hogy magamra vagyok utalva.
Innen kiindulva látom a világot.

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2007.10.17. 20:09:12

Szerintem az individualizmus és a "magamra maradtam érzés" nem korosztályok sajátja. Minden korosztály el tudja mondani, hogy miért kilátástalan a helyzete.

Ez a blog arról, szól, hogy ha a közönyt választjuk, ha akkor megtehetik a politikusok, hogy dél-amerikai mértékű korrupciót és szegénységet hoznak ránk. Rossz válasz, hogy ez hagyjuk nekik! Mi is tehetünk róla, hogy azt csinálnak ami kényüknek kedvüknek tetszik!

egyiketsem · http://egyiketsem.blog.hu 2007.10.17. 20:25:24

Szia Saman,

Te az a Saman vagy? :)
Jó ez a blog, rss lejegyezve.

Üdv, egyiketsem

simonmondja... 2007.10.17. 22:00:26

Szia Saman. Tiéd a bejegyzés?
Csak azért említettem a korosztályom, mert TVI elbizonytalanodott, mikor felsorolta az élethelyzeteket. Nem mondanám, hogy fontosak vagyunk. Az ellenkezőjét viszont mondtam.

TVI 2007.10.18. 01:54:21

kedves simonmondja,
Nem akartalak kihagyni téged se meg a 40-50-es korosztályt semmiből, csak hirtelen nem jutott semmi az eszembe. :-) Mindenesetre még másfél év és én is ebben a korosztályban vagyok.
Nem tudom, hogy átjött -e az előző hozzászólásomból, de a lényege az lett volna, hogy ha nem foglalkozunk a közügyekkel, akkor ne is panaszkodjunk. Merthogy ezt az egészet lehetne másképp is csinálni, lehetne normális demokráciánk is, vezethetnék ezt az országot tisztességes hozzáértő emberek is, különválaszthatnánk a politikát is a pénztől és az érdekcsoportoktól, akár olyan egészségügyünk is lehetne ami a megelőzést és a gyógyítást tartja szem előtt, és mindez semmi máson nem múlna, csak elég emberen aki azt mondja, hogy márpedig én ezt akarom. A gond, hogy az embereket szisztematikusan megzavarják a médiában látható és hallható maszlaggal odáig, hogy elfelejtik, hogy mit is akarnak. És főleg, hogy mi a fontos.

Gandit említettem, hogy mindazt amit véghezvitt egy pisztolylövés nélkül tette, és pusztán az emberek száma és elhatározása elég volt ahhoz, hogy nem volt mese, az angoloknak haza kellett menni. Pedig Gandhinak még internete sem volt. Nekünk viszont van. Ez egy csodálatos dolog lehet, ha sikerül kihasználni a lehetőségeit.

A túlélés, amiről beszéltünk már nem lenne túlélés, ha a fentieket megoldanánk. Akkor egy egészen más környezetben élnénk, ahol nem hiszem, hogy hasonló gondokkal kellene küzdeni a 20-as, 30-as, 40-es 50-es vagy afeletti korosztályoknak. Tehát ezért kell közügyezni... Ez olyan, mint a szemetelés. Igen, számít, hogy ha én is eldobom csikket. Annyival koszosabb lesz az utca. A szinházban miért tapsolunk, ha nélkülünk is megvan a vastaps? Ez sem más. Az egyén számít. Ha elegen hisznek ebben, akkor máris megvalósult az, amit lehet, hogy utópisztikusnak gondoltál.

simonmondja... 2007.10.18. 08:07:27

Szervezkedjetek.
Minden szervezkedő sikerrel jár.
Aztán ingyenes lesz minden, csak az egészet rajtam fogja behajtani az APEH. Még a gatyámat is lehúzzák .
A civil szervezetek és egyebek pénzét is én fizetem meg az adómból.
Mert ti sem akartok ingyért érdekvédni, ugye?
Ne vedd támadásnak, csak gyakorlati kérdés.

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2007.10.18. 11:09:07

Szerintem az a drága, ha évente 100 milliárd-ra tagsálja a jobbolali kormány volt belügyminisztere az éves korrupciós mértéket, és ennek a háromszorosára a mostani kormány prominensei. Az NCA-ban azért van csak 6 milliárd a haramdik szektor számára, hogy a politikusokat ne zavarják a civil érdekképvisletek a csencselésben.

Ez is a mi adónkból megy! Ez is gyakolati kérdés.

simonmondja... 2007.10.18. 12:13:47

És mivel bizonyítod, hogy te nem a csencselők közé fogsz beállni a szervezeteddel, és nem ezért zavarod őket?
És mivel állítod meg a korrupciót, amit még soha , sehol nem tudtak megállítani?

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2007.10.18. 17:13:43

Kedves Simon!

Ez a blog a polgároknak a szól. Ha aggitálni akarsz a passzivitás mellett, akkor nem jó helyen keresgélsz. Mi az ellenkező irányba tartunk! Ha szerinted az alattvaló nemtörődömsége a követendő, akkor ezen az oldalon nem sok barátod lesz!

gaze 2007.10.18. 18:16:32

Simon:
Egyszerűbb valami mérhetetlen önsajnálatot felszippantani (ha már koksz nem jutott nekünk) és némi morózus nosztalgia ködön át kinyilatkoztatni, hogy nekünk már mennyire minden mindegy.
Nos, van egy mondás miszerint csak a hülyének mindegy.
De hallottam már azt az érvet is a tunyaságra, hogy "este van már, nem akarok én már gondolkodni, fáradt vagyok ehhez."

nu, a lényeg, hogy aki hagyja magát, és a legkisebb mértékben sem figyel a közügyekre, nem vesz részt a társadalomban az ne lepődjön meg, hogy elmegy mellette az élet és azt tesz vele amit akar.

Lehet járni fát ültetni, biciklis felvonulni, hetente egyszer biztosan ki lehet mozdulni valamilyen "ügyben". De át lehet hívni a barátokat is, aztán Maónika show helyett beszélgetni egy kiadósat ("politikáról csakis alkohol mellett!" - csapd le csacsi). Gondolkodni azon mit lehetne és mivel, utánaolvasni itt az interneten, hogy vannak-e még mások is akik úgy gondolkodnak mint én, stb stb stb.

Mindent lehet ha akarják az emberek!

simonmondja... 2007.10.20. 07:03:23

Hát engem lehülyézni még mindig könnyebb, mint bebizonyítani, hogy te különb vagy, mint a többi Zuschlag és nem azért csinálsz szervezetet, hogy abból építs palotát.

Ugyanis ez a kérdése a passzív hülyéknek?

Hogy miért pont te lennél a megváltó, és azon kívül, hogy debreceni polgárok vagytok, van-e valami más bíztató tulajdonságotok is.

Például , hogyan? Vagy elég mondogatni a nagy akarást?

Ugye, itt zártkörű klubba toppantam.
Moderáljatok ki, ha nem tetszik.
Kis demokraták.

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2007.10.20. 07:18:41

Kedves Simon!

Had kérdezzek már rá, hogy beleolvastál a többi cikkbe?

Megtennéd?

simonmondja... 2007.10.20. 09:15:38

Nem olvastam bele. Pár napja van csak Indapassom. Előtte sosem jártam erre.
Szives invitálásodra - majd igyekszem.
Egyébként a cikk tetszett, csak ugye - a felmerülő kérdésem.

honöröm 2007.10.23. 01:27:16

Fontos a civil társadalom,

felsöpörni a ház előtt, vagy akár a buszmegállóban is. Fontos építeni az olyan kapcsolatokat, amelyek nem saját előrejutásunkat szolgálják!

De el kellene már felejteni ezt a két pártmamut populizmust. Jól lehet tudni, hogy a két párt erőforrásai össze sem hasonlíthatóak -- a célkitüzéseik pedig köszönőviszonyban sem állnak egymással. Ez nem jelenti azt, hogy mindjárt le kellene feküdni az egyiknek, vagy másiknak... (na de beszéljünk nyíltan: a másik alatt a Fideszt értem.) Sőt!

Na de ez csak mellékes ügy, a polgárok önérdekérvényesítése szempontjából -- épp ezért találtam kissé bőnek az idevágó szövegrészt.

Vergerus 2007.11.01. 19:05:26

Minden tiszteletem mellett felhívom a figyelmüket arra, hogy a fasizmus szó használatának ez a fajta vulgármarxista kiterjesztése teljesen téves alapokon, a lényegi elemek félreértésén, illetve tudatos félremagyarázásán nyugszik. A jelenleg regnáló hazai rendszernek és példaképeinek semmi közük a fasizmushoz. Attól még nem fasiszta egy rezsim, hogy általa egy erőszakos kisebbség terrorizálja a többséget, hogy tekintélyelvű és fittyet hány a demokrácia elemi szabályaira, megfélemlítést és erőszakot alkalmaz az ellenzékkel illetve a lakosság nem szimpatizáló részével szemben, a tömegbe lövet stb., ahogy ezt jelenleg Magyarországon tapasztaljuk. Ezek közül egyik jelenség sem köthető kizárólagosan a fasizmushoz. Sőt. Az uralkodó csoportok a világ minden táján és szinte minden korban alkalmaztak ilyen és ehhez hasonló erőszakos eszközöket.

Röviden: az erőszak, a csalás, a hazugság nem fasizmus, hanem erőszak, csalás és hazugság. Ezek rendszerfüggetlen dolgok.

A fasizmus és a nemzetiszocializmus egybemosása, lényegük elferdítése és letagadása, majd abszolút gonoszként való beállítása ma éppoly divatos, mint Sztálin idejében. Ideje lenne felismerni, hogy ez a célzatosan leegyszerűsített és fekete-fehérre satírozott kép, és a tudatos hisztériakeltés mindenkinek árt.

Saman · http://reszvetelidemokracia.blog.hu/ 2007.11.01. 19:22:25

Arra valók az ilyen, sőt a személyes fórumok, hogy ki - ki elmondja erről a véleményét.

A sajtóban elmondhatja a politikai kaszt, mi meg leírjuk az ilyen fórumokon.

Vergerus 2007.11.01. 20:27:20

Ez rendben van, de vannak dolgok (nem is kevés), amelyek a különféle véleményektől függetlenül vagy igazak vagy sem. Még demokratikus játékszabályok között is.

Emzperx 2008.07.15. 01:34:26

A cikk lassan már egy éves de mégis, mintha egyre aktuálisabb lenne.
süti beállítások módosítása