A tisztasági csomag előtérbe tolja a hazai demokrácia sajátos kelet európai báját, amely lényege, hogy a karizmatikus rögtönzéseknek sokszor nagyobb jelentőssége van, mint a megszerveződött érdekcsoportok által kifejtett hatásoknak.

A hatalom gyakorlás menetel előre a megszokott irányba, két ciklussal ezelőtt például minden esély megvolt rá, hogy a MIÉP másodszor bemasírozzon a parlamentbe, de volt egy lelkész, aki szóvá tette, hogy ne tessenek a református egyházat párt célokra felhasználni, mert nem helyes. Egy paraszt hajszálon múlott, de a MIÉP kiesett a parlamentből, azóta utcai akciózó mozgalomként élnek tovább utódjai.

Jónéhány esetben feltűnt, hogy magánszemélyek időnként a civil érdekképviseleteket maguk mögé utasítva hatékonyan mondanak nemet valamire. Már önmagában a fellépéskor nyilvánvaló, hogy az, aki véleményével szembe megy valamilyen csoporttal, egyértelműen Don Quijote De La Mancha helyzetből startol, mégis egy idejében megtett őszinte nyilatkozat hatásosnak bizonyul.

Terry Black a választási kampányban előállt azzal a fenyegetéssel, hogy ha a politikusok kampány témává teszik a meleg kérdéseket, akkor ő bizony nyilvánosságra hozza az érintett politikusok névsorát. Ez is egy hatásos civil kontrollnak bizonyult.

A demokrácia karikatúrájaként működő kormányzás bizony felerősíti a karizmatikus rögtönzéseket, hisz egy-egy magánszemély bármikor előállhat fergeteges javaslatokkal, vagy adott esetben sikeresen visszaverheti akár egy párt akciózását is. Topolánszky Ákosnak meg is ítéltem a Magyar Jedi 5. díjat. A nép nevében köszönjük, hogy kiáll az igazsággal, és megkérdőjelezi, hogy megfenyegetheti-e őt a sötét nagyúr Titkosszolgálati Miniszter!

A kérdés csak az, hogy kialakulnak-e olyan civil intézmények, akik automatikusan fellépnek, amikor súlyos érdeksérelem éri azt a társadalmi réteget, amelyet képviselnek. Kialakulnak-e független és ütőképes civil érdekképviseletek. Ameddig ez nincs, kiszolgáltatottak vagyunk. A mai sajtóban csodálkozik egy újságíró, hogy angliai magyar munkavállalókat kisegít az ottani szakszervezet, segéllyel, munka ajánlatokkal támogatnak egy károsult csoportot. Ez az, ami nálunk nincs! Intézményesült segítő szolgálatok, és önszerveződéseknek az önvédelemre képes összefogása. A rendszerváltás utáni politikai elit jól célzott boszorkány üldözésekkel úgy kiirtotta a pártoktól független civil kezdeményezéseket, hogy alig maradt egy-két „kivétel erősíti a szabályt” szervezet.

Néha a civil szervezetek is képesek ilyesmire, a Védegylet egyik vezetője összeszámolta, hogy 50 milliárd Forintnyi kontrollt gyakorolt az elmúlt pár évben. A Védegylet 4-5 fős stábja, és az 50-100 önkéntes, aki jószolgálati érdekképviseleti szerepbe helyezkedve megment ügyeket, nem pótolja a civil társadalmat mint olyat. Mindenütt helyi közösségeknek, és intézményesült szervezeteknek kellene sakkban tartani a helyi, és országos politikát, de nálunk fordítva van, a politika tartja sakkban azt a 20-200 db, - kiscsibe énerejével vetekedő - civil kezdeményezést, amelyiknek adott esetben megálljt kellene parancsolni hibás folyamatoknak.

Összességében óriási lemaradásban vagyunk az ütőképes civil érdekképviseletek területén. A politikusok nem szeretik, ha kicsi és jelentéktelen szervezetek belekotyognak a munkájukba, így hát nekiláttak szisztematikusan kiirtani a civil önszerveződéseket, különösen ha azok az érdekképviseletre nevelés, vagy a közbeszéd technikai elősegítése területén tevékenykedtek.

Ma már hol van az Iskolapolgár Közéleti Alapítvány, az Országos Diák Unió, az Egyesület a Diákönkormányzatokért, a Mikroműhely Egyesület, a Patronáló Óvó Közösségi Háló és még sorolhatnám. Két éve javasoltam ezeknek a szervezeteknek, hogy ha eszünk lenne, rendeznénk egy tisztességes temetést magunknak, és egy csecsemő koporsóban igazán elégethetnék az Igazlátó Nap, Prizmajáték, Civitas vitakörös társadalmi vitaanyagok, és számtalan élettervezési, csoportmunka módszerekről, mentorképzésről, erőszakmentes kommunikációról írott tréning módszertani könyvünket, hogy demonstráljuk, elhalt állapotunkat! A molotov koktélos elmúl egy év, talán megérteti a hazai közvéleménnyel, hogy szükség van a helyi közösségi összefogásokat támogató altruista tudásmegosztásra fókuszáló bázis-demokratikus hálózatokra.

Tegnap véletlenül összefutottam egy civil szervezet elnökével, aki a Zushlag témához a következő sztorit fűzte. Egy alkalommal bevonták egy döntéshozó bizottságba, ahol percek alatt kiderült, hogy csak díszköcsög szerepet szánnak a civileknek. Az 5 tagú bizottságból egyedül ő volt civil, a bizottság párt által delegált elnöke vitt magával két állcivilt, delegáltak egy minisztériumi embert, és az elnöknek duplán számított a szavazata. Ezek után a különböző szobákba beültetett bizottságokhoz behoztak egy listát, amelyen három oszlopba gyűjtötték a pályázókat: Feltétlenül támogatjuk (1.), ezek közül lehet válogatni (2.), és volt a „Mit képzelnek ezek?” (3.) kategória, ezzel a fejléccel! Ahhoz, hogy a középső oszlopban nehogy eltévelyedjenek, ahhoz kellett ez az ötszörösen túlbiztosított szavazati túlhatalom.

A civilek - kontra pártpolitikusok rendszeresen rendeznek olyan boksz meccseket, ahol a civilek kezét lábát először gondosan összekötözik. Ennek hatására, azaz állampolgári érzetünk, hogy minden lényeges és lényegtelen kérdés ugyanúgy Központi(osított) Bizottságokban dől el, mint a Kádár rendszerben. A különbség csak az, hogy ott nem engedték, hogy a hatalom gyakorlók a magán érdekeiket a közérdek elé tolják, míg ma a politikai elitben ennek nem szab gátat szinte semmi. (csak az alkotmány.) Minél feltűnőbben bizonygatják, hogy tiszta, demokratikus döntés született, annál gyanúsabb a dolog. Emlékezzünk csak vissza Zuschlag és Halász János 2001-es közös nyilatkozatára, ahol azt bizonygatták, hogy a civileknek kiosztott ingatlanok elosztási elve, tisztán a társadalmi hasznosságok versenye volt, és biztosan üres vádaskodás, hogy a többségében pártok nyúlták le a szétosztott ingatlanokat.

Az „EU csatlakozás első két éve” című konferencián elhangzott egy MEH megrendelésre készült Sonda Ipsos felmérés, amely arról kérdezte az embereket, hogy tudják-e, hogy az NFT II ideje alatt jobb lesz az életük. Az emberek 1%-a mondta azt, hogy konkrétan tudja, valamivel több mint a fele mondta, hogy nem tudja konkrétan, de reméli, és kevesebb mint a fele nem is reméli.

A Weiszenberger kazettán egy brókert láthatunk, amint garantálja, hogy az ő közreműködésével abba az 1%-ba lehet kerülni, akik biztosan tudhatják, hogy nekik jobb lesz az elkövetkezőkben. A garancia az, hogy ismeri a döntéshozókat, tudja, hogy azok irányíthatóak, jól szervezettek, jól ismeri a procedúrát, a határidőket, és egy közepesen jó programot sikerre tud futtatni, ha kifizetik a 20-25%-os jutalékát, aminek 10%-a a saját pályázatírói jutaléka, a 90%-pedig a rendszer szürke eminenciásai jutaléka.

A pártok nagyüzemi működésébe beleláthattunk ezen a trükkös tükrön keresztül készített felvétel erejéig. Itt látszik, hogy ára van annak, hogy nincsen semmilyen civil kontroll, mert a rendszert működtető szereplők, már ennyire magabiztosan mutogatják a korrupció mechanizmusait.

Ebben a helyzetben van egy olyan miniszterelnökünk, akit nem az MSZP vezérlő platformja tett be az elnöki székbe, hanem amolyan mérleg nyelveként, ő egyensúlyoz a különböző irányzatok között. Ő volt az egyetlen, aki megfogalmazott valamilyen víziót arról, hogy mi is ma a baloldaliság, így hát megtették királynak. Törököt fogtak! Többször beintett ugyanis a király; vagy követik az utasításait, vagy mondjanak egy új királyt! Most is ez a helyzet! Gyurcsány egy szentelt vizes bödönnel a kezében a farkas falka bárányosításáról, báránnyá szenteléséről beszél, mire a farkasok egytől egyig egymásnak ugranak…
Valóban szükség lenne egy gyökeresen más modernizációs politikára, mert a Zuschlág – Halász paktumra nem lehet országot építeni. A civil csibék mellé infra lámpát kellene tenni és nem jeges vízzel locsolgatni őket. Programot kellene alkotnunk arra, hogy miként hagyjuk élni őket, és mi garantálhatja azt, hogy egyszer majd harci kakasként meg fogják tudni védeni az övéiket.

A 7 pontnak egyetlen értelmes eleme van, az pedig a 8. A ki nem mondott program arról, hogy: ki kell építeni a demokrácia civil felét is. A politikusok bármikor törvény hegyeket fognak kreálni arról, hogy ők bizony a ma született báránynál is ártatlanabbak, sőt erre itt a garancia 542., de ettől nem éled fel a tudományos discurzus, nem hallatszik a nép hangja, az újságos pavilonok több hazug és manipulatív sajtóorgánumot árulnak, mint az ország valódi helyzetéről értekező platformot.

Hamár itt az EU-s fejlesztési lehetőség, amely helyi problémákra helyi megoldásokat akar, hamár a humán infrastruktúra fejlesztés kiemelt területe ezeknek a fejlesztéseknek, hamár a Liszaboni stratégia a teljes foglalkoztatottság tudástársadalom stratégiáját várja a kormánytól és nem egy aszfaltország-Kína 2 kiépítését, hamár a fenntartható fejlődés, a részvételi demokrácia hiánya napi fájdalmunkká válik, exponenciálisan növekvő gyakorisággal, akkor fogjuk fel végre: a civil szervezetek a hazai modernizáció leggyengébb láncszeme, ami limitálja a fejlődésünket!

A 7 pontból logikusan következik a 8., sőt megkockáztatom, hogy a 8. nélkül a 7 pont éppen olyan üres porhintés, mint amit a Zuschlag ügy mentén a tisztesség mindenkori szobrát minden magyar politikusnak című nyilatkozat háború, amivel a nem létező renoméjukat igyekeznek kozmetikázni az EU pénzosztó mogulok. Hónapos hullára kölni?

Fel kellene fogni, hogy a digitális korban átláthatóvá válnak a dolgok. Minden fenn van a neten, vagy ami nincs azt 5 perc vagy 2 nap alatt fel lehet tenni. A rendszerezett információ elemeit utólag is össze lehet rakni. Ha fel nem gyújtják az államapparátus papírjait és gépeit, akkor az, amit takargatnak, az idő kérdése, hogy mikor fog kilátszani! Ilyen pont ugyan nem szerepel a 7 pont között, de szerepel a természeti törvények listáján!

A cikk szabadon átvehető más internetes oldalak számára ingyenesen, amennyiben a szerkesztőtől engedélyt kérnek rá: