Anno 11 éves koromban vettem egy kutyát és a kiképzéshez elkezdtem kutyás könyveket olvasni. Véletlenül Konrald Lorenz "Ember és a kutya" című könyve jutott a kezembe, ahol a szerző nagyon képiesen leírja, hogy az állatok miért agresszívak, mi a funkciója az egyes agresszió típusoknak stb.
A második világháború után Lorenz vette a fáradtságot és az Agresszió című könyvében rávetítte az emberi viselkedésre az etológia modelljeit.
Van-e nálunk territoriális agresszió? Ételért vagy partnerért kitört torzsalkodás? Csoportunkat családunkat védő indulat?
A közéletben ennek a nézőpontnak hihetetlen relevanciája van?
Mi késztet egy PÁRT parlamenti képviselőjét arra, hogy arról beszéljen egy másik párt parlementi képviselőjének, hogy NE BESZÉLJEN!
A "MIT POFÁZOL BELE KISANYÁM" - egy ilyen esettanulmány.
"Az ügy előzménye, hogy Szél Bernadett LMP-s képviselőnő a Parlamentben mondott hétfői napirend előtti felszólalását – amelyben a kiemelt beruházásokról, így például a Normafa-projektről és annak visszásságairól beszélt – azzal a mondattal zárta: „a kormány először üt és csak azután kérdez”. Erre az utolsó tételre reagált a fideszes Tasó László félhangos bekiabálással, hogy: „csak téged”. Ez utóbbit Ertsey Katalin LMP-s képviselőnő hallotta és osztotta meg az érintettel, aki az interneten számolt be az újabb verbális inzultusról.
Szél Bernadett az eset kapcsán az Indexnek nyilatkozva később hozzátette: a „beszólás” után a parlamenti folyosón Tasó László „ordítva számon kérte, hogy mit írogatok már megint az Indexre”. A képviselőnő állítása szerint bocsánatkérésre és távozásra szólította fel a fideszes honatyát, aki tagadta, hogy beszólt volna a zöldpárti képviselőnőnek.
Tasó László ugyanakkor nem először tett botrányos megjegyzést, legutóbb a PM-es Szabó Tímeának „szólt be” az egyik ülésen, úgy fogalmazva: „mit pofázol bele, kisanyám?!”
Szél Bernadett sem először kapott sértő megjegyzést a kormánypártiaktól. Két héttel korábban Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár közölte a politikusnővel, hogy „attól, hogy szép, abból még nem következik, hogy okos”. A fideszes politikus akkor – az ellenzékiek felháborodása nyomán – sms-üzenetben elnézést kért az ökopárti képviselőnőtől.
Tasó László szerint azonban mindössze Ertsey Katalin uszító és lejáratására irányuló akciójáról van szó, amely alkalmas jó híréhez való jogának csorbítására, és amelyben tettestársa Szél Bernadett. A fideszes politikus úgy fogalmazott: „az elmúlt hónapokban világossá vált, a Bajnai-gerillaharcosok soraiba nemcsak megtévesztett diákokat, hanem LMP-zászló alatt a Parlamentben provokáló képviselőket is besoroztak. Egyértelmű a szándék, provokálni, uszítani, hergelni a társadalmat, nem engedni, hogy a magyar emberek ereje kiteljesedjen, és a várt összefogás további eredményeket hozzon.”
Közölte: „a minősíthetetlen, már második alkalommal a személyem ellen irányuló Ertsey-féle hazugságra épített támadást nem hagyom reagálás nélkül, beperelem az LMP-politikust”"
A fidesz és az MSZP felépítményben ennek központi jelentősége van. Ők olyan döntés előkészítési folyamatokat szoktak felépíteni, ahol még csak a véleményezés erejéig sem pofázik bele senki semmibe.
Ez a kommunikációs modell azonban több szempontból "érdekes".
Ha etológiai szempontból vizsgálom, akkor pl. ide kívánkozik Csányi Vilmos "Gondolkodnak-e az állatok? könyvének tanulsága. A szerző kifejti, hogy az állatok képesek olyan kognitív teljesítményekre, hogy számolnak, vagy bonyolult nyelven beszélnek egymással.
Egy ponton azonban a modellező és beszélő ember eltér ezektől. Az ember, a beszéd útján KÉPES ÁTADNI A TAPASZTALATAIT MÁSOKNAK, VAGY AZ UTÓDAINAK.
Ezt hívják úgy, hogy kultúra! Csányi Vilmos kultúra definíciója arról szól, hogy a beszéd útján átadott és működtetett "probléma megoldási algoritmusaink" alkotják a kultúránkat!
A "Ne pofázzál bele kisanyám", a magyarok totális kirekesztettsége a döntés előkészítési és értékelési folyamatokból ellentmond ennek az emberi sajátosságnak. Olyan világképben él és olyan kultúrát teremt, amely nem kíván építeni arra az erőforrásra, hogy mások gondolatai, nézőpontjai építőleg hathatnak az én gondolkodásomra, világlátásomra!
A magyar döntés hozatal olyan is! Van annak probléma megoldási algoritmus hozadéka, hogy ha nincsen társadalmi kontroll.
Ezesetben az adott ideológus érdekcsoport akadálytalanul azt tehet, amit csak akar! Hogy ez menyibe került?
A közösségi problémáink nézőpontjából kiindulva ez katasztrofális, de a KÖZGÉP vagy a FIDESZ és sógornői tagozata nagyon is hatékonyság elvűnek tartja ezt!
Nem egyszerűen arról van szó, hogy egy hímsoviniszta büdös bunkó paraszt a vicsorgás szintjén lépten nyomon lealázni próbál női képviselőket, ez nálunk tényleg ilyen. Csak a cimkézés más! Kinek- kinek más cimke van a homlokán arra vonatkozóan, hogy kinek miért kell totálisan ignorálni a véleményét!
Tetszőlegesen tessenek kinyitni egy kommentelés web lapot. Mi magunk egyszerű emberek is lépten nyomon neki eresztjük a másiknak a közbeszédben azt a modellt, hogy miért kell nem megtörténtnek nyilvánítani más embertársaink megszólalását!
Éppen ezért, ezen a részvételi demokráciával foglalkozó blogon nem egyszerűen az intézményes kommunikációs deficitekről írok, hanem számtalan nézőpontból nekiesek annak, hogy a kultúra kritika nézőpontjaival elemezzem azt a kérdést, hogy "hogy csináljuk?" hogyan termeljük újjá a kirekesztő Magyarország napi gyakorlatát!
Kommentek