Történt egyszer, hogy a gonosz törpét elhívták a nagy európai kormányfők gyűlésére, ahol elég komoly javaslatok fogalmazódtak meg arról, hogy a kormányok eztán nem tehetik meg, hogy felelőtlenül felélik a jövőt, mert ez esetben az EU a fejükre koppint.

Hajnal ötig tartott a nagy vita, majd következett az egyezmény aláírása körüli záró aktus.

A gonosz törpe, soha semmit nem egyeztetett le senkivel, de most azt füllentette, hogy beszélnie kell a minisztereivel, így elhagyta a tárgyaló termet.

Kisomfordált a WC-be és nekikezdett a szokásos "országos társadalmi vita, hűdenemzeti konzultációnak". 

- Tükröm, tükröm, mond meg nékem, mi a közjó ezen a héten?

A tükör szelleme először nem nagyon akarta érteni, hogy mi ügyben nyomul a vén lator. De egyszer csak leesett neki a tantusz.

Megidéződött hát a másvilágról és ráripakodott a manóra:

- Te agyament paraszt! Hát nem tudod, hogy a közügyekben másokkal közösen kell dönteni? Menj haza és kérdezd meg az embereket, ha gyorsan kell dönteni egy fontos kérdésben, akkor kérdezd meg a képviselőiket arról, hogy mit akarnak! Csak nem képzeled, hogy én, a hátsó WC tükrének szelleme belekotyogok EU ügyekbe? Kotródj innen, amíg ki nem térek az úri modoromból!

A gonosz törpe nem szokott a szembesítésre szakosodott tükrökhöz, de végül is megkapta a túlvilági választ, így visszasomfordált szépen az udvarába.

Odahaza, a nagyon kedves borotválkozótükrét, amelyeken az országos társadalmi vitákat és űberszuper nemzeti konzultációkat intézni szokta, a felesége eladta az ószeresnek, az meg azt mondta, hogy elvitte a Kóku.

Így esett, hogy a gonosz törpe életében először megkérdezte a parlamenti szenátorokat arról, hogy mi is legyen ezzel az EU kérdéssel.