A kormány munkahelyteremtési programjainak egyfajta értékelése olvasható a következő cikkben.

Ők is megfogalmazzák, hogy a bürökrácia annyira lassú pénzkifizetést jelent, hogy így ebben a formában ez inkább veszélyes a szervezetekre, mert vállalhatatlan likviditási helyzetbe hozza az EU pénzek felhasználóit.

Az már egy komoly stattégiai hiba, hogy a legnagyobb program, az Út a Munkához 95%-os hatékonysággal tartja munkanélüli státuszban az átképzetteket.

A képzésen végzettek elhelyezkedési arányával kapcsolatban vállaljuk, hogy amikor később megmérik, hogy a szakkéképzést szerzettek közül dolgozik-e a képzésben végzettek 90%-a, akkor jelen esetben azt tapasztaltuk, hogy nem. Csak 5% dolgozik.

A takarítónőipar és a bolti árufeltöltőipar nem szívta fel a cirka 300 milliárdból képzett munkaerőt. Az EU ezügyben egy ctriht határvonalat húz. Vagy megvan a vállalt határérték, vagy ha nincs, akkor fizessük vissza a pénzt.

A Csizmár Gábor manifeszt és látens munkaügyi minisztersége alatt elköltött pénzeknek meglehet, hogy teljes egészében ez lesz a sorsa.

Érdekes, hogy a cikk a piacra szétosztott "munkahely megtartás" címen kiosztott bérkeretekben lát további innovációs lehetőséget. Van igény a piaci szervezetekben, hogy állami pénzen fizessék a munkaerőt, vagy az átképzés költségeit.

Ez még annál is ingoványosabb terület, mint az átképzések világa.

Ha a FIDESZ szakpolitikusnak csak ennyi jut eszébe, akkor itt komoly baj van.