Hungarian Participation Democracy's Ghost.

 Nagyjából ezzel az üzenet csomaggal tartott sajtótájékoztatót a minap egy általam nem sohasem hallott FIDESZ országgyűlési képviselő a meleg felvonulás kapcsán. Mit keres az emberjogi bizottságban? Rejtéj.

 

Etekintetben megpróbálja a közvéleménnyel elhitetni, hogy a nyilatkozata nem része a jobb oldali politikai szocializációs kommunikációs folyamatoknak, hanem egy rögtönzött performance, ráadásul azt is megpróbálja elhitetni velünk, hogy egy egyszerű mezítlábas állampolgártól jövő üzenet.

 

Megszokhattuk már az ehhez hasonló arcátlan köpönyegforgató megnyilatkozásokat a politikusainktól, de azért mindig újabb és újabb hullámban előtör a „kultúra” nagyjainkból.

 

Egyrészt hálás vagyok azért, mert ennyire tisztán politikusok még akkor sem mentek át intézményesség tagadóba, amikor egymást zsidózzák, hazaárulózzák, nemezt gyilkosozzák, akasztófatöltelékezik, ledisznózzák, mindenféle politikusirtó terrorizmusra buzdítanak parlamenti beszédeikben, és még sorolhatnám a konkrét példákat.

 

Itt kerek perec azt a tankönyv ízű intézményesség tagadó definíció -pozíciót foglalja el a képviselőnő, ami a nőies és individualista értéktartomány.

 

Ezen a két síkon vizsgáljuk felvetést:

 

 

 

Maga a téma a jobb oldali politikai üzenet együttes egyik vezető témájának számít.

 

Érzelmeket megmozgató témáról van szó. A közelmúltban Stumpf Anna arról cikkezett például a Konzervatóriumon, hogy a regisztrált élettársi kapcsolat engedélyezése erodálja el a házasság intézmény szakralitását. Azok akik, a házasság intézmény el erodálódása mögé szívesen, be- projektálnak a politikai ellenfeleik által szőtt összeesküvéseket, akik a saját táborukat ezzel a harci – menekülési alapfeltevésre épülő üzent csomaggal akarják akciókész állapotban tartani teljesen ostoba irányba tolják közvélemény figyelmét.

 

Valahogy nem azt a témát emelték ki a sex kérdések közül, hogy miért nem tartjuk a katolikus egyház „a házasság előtti sex bűn”- című szakrális követelményét, nyilván azért, mert ennek nem lenne akkora szavazatmaximalizáló ereje.

 

Egy kisebbség bűnbakképzése folyik, szisztematikus kommunikációs tevékenység keretein belül.

 

Megéri szavazat maximalizálás okán kisebbségek ellen uszítani.

 

Két szempontból sem tekinthetjük ezt a jobb oldaltól elhatárolható megnyilatkozásnak.

 

Ez egy fontos elem, ez az üzenet csomag konzekvensen megjelenik. Nem valamiféle új kontextusról van szó, folyamatosan bajuk van a melegek felvonulásával.

 

Másrészt az nagyon érdekes, hogy a FIDESZ, miután bevezette a hazai demokráciába a politikafüggetlen civilek nélküli demokráciát, már országgyűlési képviselőket képes feltüntetni civilként.

 

Leközölte volna bármelyik sajtó ezt a nyilatkozatot, ha ez a hölgy nem lenne FIDESZ országgyűlési képviselő?

 

Konkrétan mennyire a FIDESZ keze munkája az, hogy lehetetlen a hazai közbeszédben mezítlábas állampolgárként bekapcsolódni? A sajtó garantáltan bojkottálja még a civil mozgalmak társadalmi vita kezdeményezéseit is.

 

A mellesleg kampányügyben toptémának számító meleg kérdésben nem mer a FIDESZ nyílt sisakkal megnyilatkozni, ezért magánvéleménynek tünteti fel az üzenet csomagját.

 

Az végkép nevetséges, hogy egy olyan demokráciában, ahol nem visszahívható a képviselő, ezzel a „kommunikációs lehetőséggel” kezdenek el játszani. Egy országgyűlési képviselő nem individuum. Nem egyszerű mezítlábas állampolgár! Nem mondhatja el magánvéleményként a (mellesleg a ki nem mondott) pártideológia ide vonatkozó részleteit.

 

Ezzel nyíltan megtagadja a közbeszédhez kötődő intézményességeket.

 

Undorító számomra, hogy a meleg témáról is, a sajtóban, a pártok, civil köntösbe bújva pofozkodnak egymással. A Szivárvány Misszió Alapítvány nevében ügyvezetőként nyilatkozó Steigler Gábor az SZDSZ egyik vezetőségi tagja volt egészen a közelmúltig. A FIDESZ országgyűlési képviselők meg átmennek „magán” – polgárba.

 

Már annyira hiány van az állampolgári önszerveződésekből a meleg fronton, hogy nincsenek ott civilek? Esetleg ehhez köze van a civilgyilkos zsákmányszerző pártokráciának? Konkrétan az SZDSZ-nek és a FIDESZ-nek?

 

Miért kell a civil közbeszéd terepét a pártokráciának elfoglalni? Miért nem tudnak a saját szervezeti kultúrájukat felvállalva közbeszédet folytatni?

 

Közük van-e ahhoz, hogy a  sajtóban nem szólalnak meg a politika független civil szereplők?

 

Hajlandóak lennének-e politikusként sajtó nyilvánosság előtt részt venni a véleményükkel a közbeszédben akkor is, ha a területen lévő civilek ott vannak és kérdezhetnek?

 

Néha az az érzésem, hogy nálunk egyfajta felvilágosulatlan abszolutizmus kezd kibontakozni. A politikusaink nem tudnak arról, hogy nekik nem az intézményességekbe vetett bizalom erodálódásán kellene dolgozniuk, mert egy bizonyos mérték után, az intézményességekbe vetett bizalom hiánya anarchiához vezet.

 

A védikus vallások szerint az istennek három arca van. A teremtő, a megtartó és a pusztító. Had vegyem most kölcsön ezt a felosztás egy gondolat erejéig. Vajon az intézményességek működéséhez, konkrétan a közbeszédhez kötődő intézményességekhez a politikusoknak egészen biztos, hogy nem teremtőként és megtartóként kellene viszonyulniuk? Nem lehet hogy a többi országban ez így működik? Nálunk miért viszonyulnak pusztító arccal a politikusaink a közbeszéd terepei felé?

 

Fel kellene lassan dolgoznunk azt is, hogy a 4-5 évig tartó budapesti gyújtogatásokkal járó utcai őrjöngések mennyire fojtották meg az ország egyetlen gazdasági húzóágazatát a turizmust. Mennyibe kerül az, hogy még mindig nem kezdődött el értelmes közbeszéd, azaz participatív döntés előkészítés a nagyrendszerek strukturális reformjairól?

 

Mibe került nekünk, a politikusok ilyen irányú „kockázatvállalása”?