RDH Blog - RSS 2.0Daniel Quinn könyvében az agresszióról is sokat olvashatunk. A törzsi kultúrákban a populációk hagyományos elkülönítésének kulturális tovább élését látja. Amíg a kultúrák elhatárolódása természetes volt a törzsek által alkotott rendszerben, addig sokféle kultúra élhetett egymás mellett.
Quinn szerint a mezőgazdasági forradalom utáni népek egyféle kultúrát az elvevő kultúrát követik, ami ráadásul egy öngyilkos azaz nem fenntartható modell.
A magyar kultúra is az elvevő modellt vette fel Géza és Szent István után, de a meghagyó korunkból öröklött tolerancia lehetővé tette, hogy századokon át békében éljünk a velünk élő környező népekkel.
Gyerekként a 80-as évek végén halottam egy népművelőt arról beszélni, hogy a művházakban zajló diszkókból lehet-e száműzni az időnként előforduló verekedéseket. Az volt a mellesleg néprajzkutató hölgy álláspontja, hogy ez nálunk néphagyomány, ha megkérdezzük a 70-90 éves korosztályt a saját fiatal korukról, legendaszerű históriákat fognak mesélni a bálok hasonló eseményeiről. A felvég és az alvég legényemberei mindig is összezörrentek néha egy kis csetepatéra, és ilyen történeteket a dédipapa is hallott a nagyapjától.
Szűkebb pátriárkámban megfigyeltem, hogy általában a felvég és az alvég etnikailag is különbözik. A szülőfalum például egy hajdú falu és egy orosz vagy rutén falu összenövése. Amikor a nagyszüleim öhönt főzni tanítottak, nem mulasztották el becsmérelni a bűdiek cserászkáját, ami majdnem olyan, mint az öhön, de hát ők ahhoz nem értenek. Ilyet csak a szentmihályiak tudnak főzni.
Az anyai családom meg görög katolikus faluból származik, így vélhetően ott is román vagy szláv gyökerek lehetnek, de a fiatalok még a máriapócsi búcsúba is azzal a reménnyel mennek, hogy hátha a hagyományosan rivális falvak legényei között kitör valami esemény, amit majd mesélhetünk a tűz mellett az unokáinknak.
A törzsek közötti agresszió, modelljét a következőképp írja le:
„Mi X-ek vagyunk, Ti meg Y-ok vagytok, és itt a határ közöttünk. Átlépjük ezt a határt a mi felelőségünkre, ti meg átlépitek a ti felelősségetekre. Tudjuk, hogy erősek és egészségesek vagytok. Időnként meggyőződünk majd arról, hogy vajon ti tudjátok-e, hogy mi is erősek és egészségesek vagyunk. Tudjuk, hogy ha kikezdünk veletek szenvedni fogunk. Azt akarjuk, hogy tudjátok, ha ti kikezdtek velünk, ti is szenvedni fogtok.”
A mindig is soknemzetiségű Magyarország
Az a törzsi kultúrákra jellemző csoportok közötti torzsalkodás egyáltalán nem idegen a hazai mellesleg kulturálisan vegyes azaz ezer éven keresztül békében egymás mellett élő itthoniak kultúrájától. Ezek a legények közötti verekedések vagy egyes falvak vagy település részek közötti hagyományos torzsalkodás más kategóriába tartoznak, mint a nacionalizmus, azaz a reformkor után, a francia felvilágosodás hatására beáramló nemzetállami identitás megkovácsolásának állami politikai szocializációs nyomása, ami a kiegyezés után gőzerővel nyomás alá helyezte és asszimilálta a nem magyar népeket, sőt zajlik ugyan ez a folyamat a határon túli magyarok rovására a környező országokban, mind a mai napig
A falvak legényei közötti torzsalkodás és az elvevő mentalitás nem ugyan az az etnikai konfliktus kezelési mód. Az egyik éppen hogy a sokféle kultúra tartós egymás mellett élésének a záloga, míg a másik egy több száz év alatt sem begyógyuló sebet ejtő gyalázatos tett.
Az osztrák felszabadító hadsereg például sehol sem mulasztotta el kiirtani a magyar ajkú lakosságot a török kiűzésének idején. Ennek a holocaustnak az eredményeképpen ők semmivel sem tudtak bizalmat ébreszteni a későbbiekben az itt élő népekben. Más dolog három részről is beszedni az adót a néptől (bár az is egy Quinn féle törvény megsértése, nevezetesen a „nem veheted el a mások élelmét, nem akadályozhatod, hogy élelemhez jussanak”), de annál is súlyosabb a genocídium.
A második világháború vagy a közelmúlt balkáni háborúinak eseményei egyre fokozottabb kifejeződései annak, hogy a modernizációs csak fokozta ennek az elvevő motivációnak a kiterjedését.
Éppen ezért óriási kockázat a nacionalista erőktől, ha elkezdenek más népek ellen uszítani.
Könnyű a válság közepette a polgárháborúig szítani ezt a tüzet.
Éppen ezért szoktam a jelen történelmének egyik krónikásaként lejegyezni, hogy a jobb oldali politikai szocializációs gépezet nem riad vissza a skin head mozgalmak politikai rehabilitációjától, azaz felhúzta a parlamenti belépési küszöb fölé 3-4 év zsidózás a HÍR TV-ben és az ECHO TV-ben az utcai akciózó nyilas retorikájú mozgalmakat.
Konkrétan azzal vádolják az SZDSZ-t és azon keresztül a zsidóságot, hogy ők felelősek a magyarok gazdasági életben és a politikai életben jelentkező kirekesztettségéért. Az ex FIDESZ-es államtitkár Bogár László is hasonló okokra vezeti vissza a nemzet problémáinak gyökereit.
A Kurucinfo-n X szöveget lehetne felmutatni ahol konkrétan a zsidó és a cigány népirtásban jelölik meg minden modernizációs problémánk megoldásának lehetőségét.
A Magyar Gárda és a JOBBIK sikere azt mutatja, hogy igény van a törzsi erőfitoktatásra, azaz nem tűri szótlanul a vidéki lakosság, hogy a megélhetési bűnözés elvegye e létfeltételeit. Sem a politikusok illegális redisztribúciója, sem a mélyszegénység napi szinten jelentkező nyomása, sem az EU piackorlátozó CAP-ja nem fenntarthatóak a továbbiakban.
Van azonban a cigányok elleni retorikában egy olyan motiváció is, amely állami eszközökkel szeretne beavatkozni az újraelosztásba azzal a szándékkal, hogy növelje a lecsúszó (valaha középosztályi időket megélt) társadalmi csoportok számára elosztható forrásokat és csökkentse a cigányság számára hozzáférhető forrásokat.
Amennyiben a piacról etnikai alapon teljesen kirekesztett cigányság fizikai kiéheztetéséről és fizikai megfélemlítéséről vagy akár a nyilas korban megtapasztalt genocidiumról van szó, akkor ezesetben megint egy elvevő mentalitásról szóló iskolapéldával állunk szemben.
Nem a genocidium a megoldás. Nem is az erőfitoktatás. A korábbi rendszerekben nem volt ilyen mértékű a cigányok kirekesztettsége. A feudalizmus alatt és a korai kapitalizmus időszakában számos kétkezi munkát és kereskedelmi tevékenységet végezhettek a cigányok. A Kádár rendszer teljes foglalkoztatottsága és tudatos mobilizációs programja is kiemelt jelentős cigány populációt a mélyszegénységből. De a rendszerváltás utáni zsákmányszerző uralom hihetetlen nagy pusztítást végzett a munkaerőpiacon, ezért a cigányok tömegei kerültek ismét a mélyszegénység csapdájába.
Van-e a hatása a cigányok munkaerő piaci helyzetére annak, ha az országban összeomlik az élőmunka igényes mezőgazdaság és az építőipar?
Van-e hatása a vidéki lakosság munkaerő piaci helyzetére annak, ha az országban összeomlik az élőmunka igényes mezőgazdaság és az építőipar, később a turizmus?
A vidéki magyar családok biztosan rendelkeznek olyan tőketartalékokkal, amely lehetővé teszi, hogy 20 éven keresztül viseljék ezen piacok összeomlásának társadalmi költségeit? Biztos, hogy mindegyik?
Még egyszer a természeti törvény a szabad versenyről Danile Quinn-től:
„vetélkedhetsz képességeid legjava szerint, de nem üldözheted a vetélytársaidat, nem semmisítheted meg a táplálékukat, illetve nem tagadhatod meg, hogy táplálékhoz jussanak. Más szóval vetélkedni szabad, de tilos hadat viselni a vetélytársak ellen.”
Kommentek