Hungarian Participation Democracy's Ghost.

 

A blog elején nem véletlenül írtam le azt a történetet, amikor a FIDESZ hatalomra kerülése után abban az országgyűlési bizottságban, amelyik a civil szervezeteknek osztott fenntartási forrásokat, bevezették azt a gyakorlatot, amely kiirtotta a politikafüggetlen civil szervezeteket a hazai közéletből.

 

Ez előtt volt egy országos társadalmi vita kampányunk, a „Fiatalok első lakáshoz jutása” témában, aminek több mint 100 sajtómegjelenése volt.

 

Mivel a kampány előtt és az akörül években sok adományozó támogatta a demokrácia fejlesztést, de ennek ellenére az általam ismert demokrácia kultúra fejlesztéssel foglalkozó szervezetek sorra mentek csődbe, így én is felszámoltam az Egyesület a Diákönkormányzatokért nevű civil szervezetet. Akkor volt először az az érzésem, hogy ennek az országnak nem kell a demokráciához kötődő kultúrafejlesztő tudás.

 

Később amikor 2004-ben újra elkezdtem közösségfejlesztőként dolgozni, már alig találtam egy-két szervezetet, sorra pusztultak ki ezek a szervezetek. 1995-ben erről a területről írtam a szakdolgozatomat, ha az akkori módszergazda szervezetek saját történelmét feldolgozza valaki, látszik hogy miről beszélek.

 

2007-ben újra csináltam egy országos társadalmi vita kampányt, ezúttal a „Munkahelyteremtés” – témában. Ugyan úgy 20 fórumból álló országos vitasorozat volt. De sajtó következetesen ignorálta a kampányt a beharangozástól kezdve az eredmények közzétételéig. Még a megyei lapok sem mutattak hajlandóságot arra, hogy tudósítsanak a helyi lakossági fórumokról. Lényegében 3 nyúlfarknyi bejegyzéstől eltekintve csak internetes sajtónk volt.

 

Innen van az az élményem, hogy a sajtó hermetikusan zár, feltételezhetően a pártokrácia kézi vezérlésének következtében.

 

2004 és 2008 között nagyjából 3000 civil vezetőnek tartottam különböző tréningeket. Számos olyan példát tudok felsorolni, ahol a résztvevők a blogban 1000szer felemlegetett civilgyilkos zsákmányszerző adományozási gyakorlatról számolnak be azokban az esetekben, ahol civileket egyáltalán bevonnak a róluk szóló döntések meghozatalába. Normális, nem korrupt adományozási gyakorlatról meg nem nagyon tudok. Sokszor már a pályázati kiírásból kiolvasható, hogy csak a pártokrácia emberei pályázhatnak, erre legjobb példa az informatikai kultúrafejlesztés pályázata, ahol a teleházak kilóra ki vannak tiltva, kizárt szektornak vannak minősítve.

 

A nagyszámú partikuláris érdekcsoport adta benyomás miatt arra következtetek, hogy ez itt rendszer jellegzetesség. Ugyan ez működik az oktatásfejlesztéstől kezdve a cigány közéleten keresztül a munkahelyteremtés humánszolgáltatásainak kiépítéséig mindenütt. Ezért szoktam oda kilyukadni, hogy ez itt a tudástársadalom nevezetű jövőkép hátba szúrása.

 

Semmi kétségem nincs afelől, hogy szinte kivétel nélkül minden terülten érvényesül a zsákmányszerző – civilgyilkos modell.

 

A tudományos érában is csak azt hallom, hogy évtizedek óta nem volt például normális ifjúság kutatás (Laki Lászlótól had idézzek), de mellesleg a pártokárica amúgy sem kíváncsi a tények világára.

 

Ebben a blogban arra is veszem a fáradtságot, hogy néha egy-egy modell fogalomrendszerét összekössem az általam tapasztaltakkal. Ezek miatt a modellekkel miatt merem értékelni, hogy a pártokrácia egy-egy lépése vajon a bizalom elmélyülése, vagy a bizalmatlanság elmélyítése felé hat. Egy másik modellben meg azt keresem, hogy a kor szellemi – kulturális – gazdasági színvonalához képest progresszív vagy destruktív.

 

Jobban szeretnek pártemberek a hiedelmeik mentén légvárakat építeni, mintsem civil discurzusban vagy tudományos discurzusban megméretni az ötleteiket.

 

A "Munkahelyteremtés" vitasorozat egyik utolsó fóruma egy nagy cigány konferencián volt, ahol sikerült egy Népszabadságos újságírót "fülön csípni". Megkérdeztem tőle, hogy mi az oka annak, hogy a 10 éve a "Fiatalok első lakáshoz jutása", vagy a "Mibe kerül a távhő?" kampányokról a címlapon hozott le cikkeket a Népszabi, most meg egyetlen tudósítás sincs. Azt mondta, hogy olvasták az MTI jelentéseket, de nem tudták eldönteni, hogy ez a társaság melyik politikai oldalnak a valakije.

 

Ezek után nyilvánvaló számomra, hogy pártokrácia hermetikusan képes blokkolni és manupálni a közvéleményt.

 

Ehhez az ő keretrendszerük készen van. Működik!

 

Semmi esélyed nincs állampolgári önszerveződésként,  részt venni a saját sorsod alakításában, azaz részt venni a közéletben döntésbefolyásoló tényezőként. A Részvételi Demokrácia Hálózat blogján ebből a kontextusból tekintünk a sajtó és a tudományos discurzus szereplőire.

 

Ez a mögöttes tartalma a „kiirtotta a független sajtó intézményeit és a tudományos műhelyeket” – mondatnak.

 

Mellesleg a következő cikkben épp tovább elemeztem ezt a kérdést, jónéhány itteni felvetés ismétli az előző cikket. Mindkét cikkhez csatolok néhány korábban publikált olvasnivalót is.