BBJNICK felvetésére reagálva megpróbálom kifejteni, hogy miért gondolom, hogy merő lustaságból (is) a tudásgazdaságoktól való leszakadásra vagyunk ítélve.
Számos szakmai szerepemben érintkezem azzal a kérdéssel, hogy van-e teljesítménymotivált és tudásintenzív válaszunk a felzárkózás vagy leszakadás kérdésére.
Egy - egy kulcsfontosságú ponton megszondázzuk ezt a kérdést.
A saját munkatapasztalataimből kiindulva, milyen sikerekekről vagy kudarcokról tudok beszámolni a néplélek, vagy a politika, vagy a sajtó, vagy a közösségfejlesztésben érintett szakpolitika, vagy az RDH körül dolgozó szervezetek - mozgalmak, vagy a tréningeken megjelenő civil vezetők hozzáállását vizsgálva.
- A helyi közösségfejlesztési munkáim során találkozom azza, hogy konkrét helyi emberek lépnek valamit mondjuk munkahelyteremtés ügyben vagy nem.
- Nagyon nehéz elérni, hogy az egyszerű mezítlábas állampolgár bejöjjön egy lakossági fórum helyztebe. Még a depressziós térségekben is, a kifejezetten állásbörze helyzetek is, igen nehezen összehozhatók. A vállalkozókat meg kifejezetten kín keserves dolog a közügyekről kommunikációra bírni. Tavaly a Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért szineiben végigcsináltunk egy 20 lakossági fórumból álló fórumsorozatot. Csak azok a fórumok voltak tele hallgatósággal, amelyeket egyesületek/mozgalmak a saját tagságuk körében hívtak össze. A nyílt lakossági fórumokra a kutya se jött be. Volt olyan, ahol a csecse-becse kezecskéimmel tettem oda 15.000 ember orra elé a plakátokat, persze a kerületi lap egy mukkot se, a kerületi TV egy mukkot se stb., és sikerült a panelprolik közül 2 résztvevőt bevonzani erre a fórumra.
- Az állam ki szokta nyilatkozni, hogy a helyiek dolga pl. a munkahelyteremtés. Persze az önkormányzatok ehhez hatalmas forráshiányt kapnak a nyakukba, abból aztán finanszíorzhatják a helyi közgondokodást és az induló közösségi vállalkozásokat/ hiánypótló humánszolgálttatatásokat... Így a dolognak sem a helyi sem a központi állami szervek nem gazdái!
- A civil szektor pedig kifejezetten egy elpusztított, megkínzott, megszált, kirabolt, megalázott helyzetben vág bele az érdekképviseleti kihívások kezelésébe (természetesen szinte sehogy), vagy a helyi gazdaságfejelsztésbe (természetesen sehogy), vagy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára (védett munkahelyek)/(közösségi vállalkozások) megtartó jellegű, de félig-meddíg a piacról élő helyi kezdeményezések létrehozásába.
- Hálózatépítő - rendszerfejlesztő szerepemben érintkezem azzal, hogy a terület szakmai szervezetei; lépnek valamit munkahelyteremtés ügyben vagy nem.
- Végigjártam 25-30 olyan szervezetet, amely a munkahelyteremtéshez vagy a közösségfejlesztéshez - társadalmi tervezéshez, vidékfejlesztéshez vagy tudástársadalomhoz kötődő misszióval tevékenykednek. A területen dolgozó ügygazdák / módszergazdák nagy részét ismerem, az elmúlt 3 évben műhelymunka - tréning helyzteben is találkoztam a nagy részükkel. Általában elmondható, hogy a szervezetek nagy része nem intézményesült szervezeti keretek között működik.
- Szinte bármilyen együttműködési - közös fellépési helyzet beleütközik abba a korlátba, hogy az adott szervezetet vivő karizmák családi kasszája / időbeosztása elbír-e még egy projektet.
- A 30 szervezetből mondjuk 10 évi 100 millió fölötti netto árbevétellel gazdálkodik, de őket meg egyáltalán nem érdeklik ezek a területek! El mojolnak a saját területükön, de ha azt kérem tőlük, hogy ne engedjük, hogy a pártokrácia eltérítse a humánfejlesztések 300 milliárd forintját ezektől a céloktól, akkor lőn nagy kussolás. (Hátha majd kapnak valami morzsát...)
- Több civil integráció is kimondta, hogy elég volt, valamit tenni kell, mert ez a helyzet tarthatatlan, de egyik sem hajlandó napirendre tűzni azt a témát, hogy megváltozik-e a pártokrácia és a civil érdekképviseletek viszonya a következő pár évben. Eljutottunk oda, hogy szinte bármelyik civil érdekképviselet hajlandó átláthatóvá tenni a nyilvánosság számára, hogy a pártokrácia érdemben nem kommunikál vele, de azt még nem tudjuk, hogy miként kényszerítjük ki (tapossuk ki) a pártokráciából, hogy a demokrácia a mienk is! A közpénzek nem az ő kasztjuknak a magánbüdzséje etc.
- Az EU források deklarált céljait - mozgását és a pártokrácia nyilatkozatai figyelve megállapítható, hogy az eddigi " egyenesen a szakadékba" startégiát folytatjuk-e vagy európai fejlődési pályára áll a hazai gazdaság.
- Az EU csatlakozás körül rengeteg konferencián voltam, és mindeggyiken elmondták, hogy a fő mumus a portugál és a görög "felzárkóztatási" példa, ahol a korrupt pénzosztó rendszer rengeteg funkciótlan épület felépítését finanszírozta, amit senki nem használ semmire. Ehhez képest néhány bezzeggyerek, például az írek megfinanszírozták a tudás alapú gazdaság megalapozását rendeteg humánfejlesztéssel.
- Nálunk jól láthatóan megküzdött ez az ideológia meg a pártok pénzéhhsége. Az egyik kiütéssel győzözött. Annak ellenére a pénzek 98%-át betonra és szobafestésre költjük, hogy az EU minimum 30%-ot előír a humán fejlesztések területre. A kifejezetten humánfejlesztés nevű programokban is csak épületekre lehet pályázani.
- Ezekben a programokban egy kirekesztő elv jelenik meg. Csak az pályázhat humánszolgáltatásokra, ki az épületekre nyert, sőt megjeneltek az olyan pályázati kiírások, amelyek a területen működő piaci szereplőket már a pályázati kiírás szintjén kitiltják a lehetséges szereplők közül. Ezzel a pártokráciától független szereplők ismét ki vannak rekesztve. Pedig ők rendelkeznek halovány tudásbázissal, motivált stábbal/önkéntesekkel ahhoz, hogy a humánfejlesztések területén valamilyen társadalmi hasznosságot fel tudjalak mutatni.
- Gyakorlatilag az ország a rendszerváltó pártokrácia ipari társadalom mániája miatt kezelhetetlen foglalkoztatási krízishelyzetbe került, és az EU források eddíg elköltött 2000 milliárd Forintjából szinte semmit sem költöttünk arra, hogy ebből a helyzetből kimozduljunk. Így eshetnek egybe a "fejlesztések" meg az 1%-os növekedés olyan közegben, ahol 8-10%-os a növekedés.
- A fenntartható fejlődés startégián, meg a munkaügyi érdekegyeztetésen tisztán látszik, hogy fel sem merül a Liszaboni startégia által ajánlott információs társadalom és tudástársadalom kép, mint vízió. A hazai pártokrácia és az általuk megbízott szakértők és az általuk a tárgyalási folyamatokba beemelt "civil" érdekképviseletek nem foglalkoznak ezekkel a témákkal.
Kommentek