Hungarian Participation Democracy's Ghost.

A képviselő vagy koordinátor posztban már próbálkoztam egy mozgalomszervezéshez kötődő Pál Tamás-féle fogalmat behozni a blogba.

A demokárcia feltételeiként 4 szempontot szokott volt emlegetni

• tiszta szabályok
• fellebbezési lehetőség
• nyílvánosság kontrollja
• saját érdekképviselet érvényesítésének lehetősége vagy ennek hiányában jószogálati érdekképviseletek

A saját érdek kinyilvánítása

Az utolsó szempontnál a mi mozgalmunk egyértelműen a saját érdekképvsieleti tevékenység felelrősítésére gyűjtött módszertani kereteket. Olyan civil technikákat - társadalmi tervezés módszereket terjesztünk, amely lehetővé teszi, hogy maguk az érintettek kimondják az érdekeiket. A kimondott érdekek teszik láthatóvá, hogy az érintettek mit gondolnak, mit akarnak, mi fáj nekik, merre szeretnék elindítani a "szekeret".

Egyrészt a létező közösségiségek, amennyiben vállalkoznak érdekképvisleti szerepre, alkalmasak arra, hogy az érinttek képviselő útján résztvegyenek a róluk szóló döntések meghozatalában, másrészt időnként fórumokat kell szerveznünk azért, hogy egy konkrét ügyről kiderüljön a "közérdek", az érintettek megnyilvánulhassanak, vagy egyszerűen csak azért, hogy ritusszerűen legyen meg a fórum a probléma felvetésnek. Legyen napirendre tűzve a "mi a baj", a "mi a cél", "milyen ötletek - javaslatok merülnek fel" életünk szebbé jobbá tétele érdekében. 

Pál Tamás az "érdekeartikuláció fokozatai" dolgozatában írja le, hogy az egyén nem feltétlenül képes értehetően kifejezni, hogy milyen érdekeit szeretné betenni az érdekartikulációs helyzetekbe.

Ha éppen nem sikerül érthetően - világosan - "kultúrakonform nyelvi köntösbe öltöztetve" kifejezni szándékainkat, kérdéseinket, javaslatainkat, akkor valójában az érdekképvisleti helyzet el sem kezdődött.

Segítő szakmák tudnak mit kezdeni azzal, hogy nem teljesen világosan nevezün meg egy problémát, de a közélet porondján nem számíthatunk arra a hallgatóság, adott esetben szervezti játszmákban edződött politikusok kellő empátiával utánakérdeznek és eljutnak a megértésig. Sokkal inkább az a hazai gyakorlat, hogy a címzettek, a tisztség viselő hivatalnokok nem igyekszenek megérteni hogy mi a baj. Ha nem foglamaztunk pontosan, vessünk magunkra!

Az Igazlátó Nap folyamat azzal segíti az értehtő megfogalmazás képességének a kifejlődését, hogy egy 55 napos folyamat végeredménye a feltett kérdés. Ha az elején nem egészen kristály tiszta egy probléma felvetés, vagy létezik taktikusabb - kiélezettebb felvetés, amely elől nem tud kitérni a címzett, akkor a folyamat közben van lehetőség arra, hogy csiszoljon a képviselő a kérdésen. Maga az Igazlátó Nap fóruma lényegében a kérdés mögé megengedi, hogy egy rövid interpellációt elmondjon a képviselő. Ebben a folyamatban mégsem lépünk ki a társadalmi tervezés keretei közül, azaz mindvégig úgy tekintünk a folyamat szereplőire, mint autonóm - felnőtt emberekre, akik semmiben nem szorulnak segítségre az érdekeik érvényesítéséhez.

Az Igazlátó Nap folyamatában nincsen felkészítő tréning arról, hogy milyen a jó interpelláció. Ennélkül is folyamatosan azzal szokta vádolni a tantestület egy része a képviselőket, hogy mások által írt szöveget "olvasnak fel". Az Igazlátó Nap fórumán olyan interpellációk szoktak elhangzani, amelyről a hazai értelmiség egy részének az a meglátása, hogy nem hisz a szemének. Amit lát, az nincs is. Létezhetetlen, hogy gyerkek felkészülttek arra 3 perc alatt felvázolják, hogy mi a probléma és azzal kapcsolatosan milyen kérdésre szeretnének érdemi választ kapni. Hiába ügyelünk kínosan arra, hogy semmilyen tartalmi kérdésben ne térítsük el a képviselőt a saját megközelítésétől, maga az Igazlátó Nap szerkezete sem enedi meg, hogy a képviselőről és a képviselő csoportról egy pillanatra is lekerüljön a felelősség, mégis az a vád szokta érni a kívülállók részéről, hogy ez itt egy manipőuláció, ahol a képviselők valakiknek (konkrét felnőttenek) az érdekeit tükrözik vissza.

Talán azért van ez, mert a magyarok nem hisznek az intézményekben és hajlamosak a közügyket is a személyes konflikutosk kontextusából szemlélni.

Valóban nem képes magas szintű érdekartikulációra minden gyermek! Ezért kell ezt gyakorolni. A Vitakultúra Egyesület éppen ezért az Igazlátó Nap olyan változatát szolta alkalmazni, ahol van felkészítő tréning azért, hogy a legjobb interpelláció hangozzék el, ebben az esetben viszont ezt kortárs segítők tartják. Kb 10 éve generációról generációra száll a diákönkormányzat berkein belül a Pál Tamás - Domschitz Matyi -Almási István - féle tudásbázis.

Jószolgálati segítség

Egy másik vetülete ennek a kérdésnek az a megközelítés, ahol felvállaltan segítő -segített helyzetben egy profi átveszi a fejlődés felelősségét. Az érintett helyett a szakmai hozzáértése okán megoldja, megszervezi a probléma megoldását.

A jószolgálati munka azért nem a leg mélyebb krízis intervenció, nem arról van szó, hogy egy magatehetelen drogos vagy éppen megfagyni készülő hajléktalan fizikai megmentésén dolgozunk, de műfajában az! "Betegnek" és "inkompetensnek" tekintjük az ügyfelünket azzal, ha legitimáljuk ezt a segítő-segített kapcsolatot és helyette intézkedünk!

Van létjogosultsága a krízis intervenciónak, hiszen vannak olyan helyzetek, amelyekben tényleg semmi esélye a saját érdekképviselet érvényesülésének. Akár az egyéni eseteknél, akár csoportos vagy közösségi szinten lehet olyan helyzet, hogy kénytelenek vagyunk átmenetileg beavatkozni, ugyanakkor be kell látnunk, hogy tartósan nem lehet pótolni az emberek érdekkéviseleti tevékenységét.

A jószolgálati érdekképviseletnek nem feltétlenül kell úgy csinálnia, mintha kizárólag felkent szakemberek lennének képsek az állampolgári érdekek képviseltére.

Az országos érdekartikulációs szinten már nehéz lenne azt állítani, hogy a jogvédő szervezetek pótolni tudják minden területnek a sajátérdekképviseleti tevékenységét, és az érintettek mellőzésével pótolni tudják a civil érdekérvényesítést. Tudom, hogy ők is civilek, de szeretném most elválasztani ezt a két szférát, mert problémásnak  látom, hogy a civil érdekérvényesítők piacán a jogvédő - jószolgálati szereplőknek számos intézményesült szervezetük van, míg a saját érdekképviseletek meg többnyire az éhenhalás szélén tengődnek.

Olyannal is találkoztam, hogy az egyik jogvédő szervezet azt terjeszti rólunk, hogy nem képeztünk tavaly 1000 civil aktivistát. Az egyesületi honalapot éppen azért tartjuk fenn, hogy legyen transzparens, hogy mi a tevékenységünk. A Munkahelyteremtés.hu Programban 450 fő képzését vállaltuk, a Munkahelyteremtés országos társadalmi vita fórumain 300 fő vett részt, és a pénzügyi fenntarthatóság tervezése tréningjeinken is résztvett több mint 250 fő. Tény, hogy romokban hever az szolgáltató szervezeteink nagyrésze, konkrétan megszünt a Mikroműhely Egyesület, az EDÖK, Iskolapolgár Alpítvány, a Diákjószolgálati Csoport és megszüntek a nagy bázisdemokratikus mozgalmak is körülöttünk, de az utóbbi években éppen azért ténykedünk, hogy az érdekképviseletre nevelés, vagy a civil önszerveződés társadalmi tervezés technikákkal törétnő támogatása újult erővel járuljon hozzá a nemzeti problémák megoldásához. Fáj, amikor egy rokon terület apparátusa azt terjeszti rólunk, hogy lényegében ez az izé nem is létezik.

El tudom képzelni, hogy van érdekellentét a jogvédő szervezetek és a sajátérdekképviseletek, vagy az őket segítő módszergazda szervezetek között, ha szűkös a forrás és a szolgáltató szervezetek szeretnék újratermelni az éves pár tíz párszáz milliós árbevételüket és úgy láják, hogy baj, ha más szolgáltató szervezetek is létrejönnek. 

Ezesetben nem gondolom, hogy a jószolgálati szereplők ügyesebbek okosabbak mint az önszerveződő, demokratikus kontrollmechanizmusok miatt némileg nehezebben mozgó szövetségek, pusztán arról van szó, hogy az egyik szférában van pénz az intézményesült működésre és a szakértők mozgósítására, amásik szférában meg nincsen. Ez lehet az oka annak, hogy a jogvédők erősebb sajtó támogatással, hangosabban vannak jelen, mint a sajátérdekképviseletek.

A jószolgálati szereplőknek nagyjából annyi esélyük van megoldani az érdekérvényesítés körüli problémákat, mint a megyeszékhelyenként és nagyobb városonként működő családsegítő központoknak és gyermekjóléti szolgálatoknak megoldani az ország szociális problémáit!

Tűzoltásra vállalkozik 2-3 vasvillával felszerelkezett ember, miközben egy 20 hektáros erdő borult lágba hosszú kilométereken keresztül!