Ezzel a bejegyzéssel csatlakozok az Ökopolitikai Műhely által meghirdetett flaschmob kampányhoz.

Hétfőn a neten arról írunk, hogy mit is szeretnénk látni az ország közéletében!

Elég nehéz a dolgom, mert majd minden cikkemben valamilyen szemléletformálásra is alkalmas modell szemszögből szoktam megpiszkálni egy gyakorlati politikai kérdést, és legtöbbször a dolgonak javalat jellege van!

Arra is rászoktam mostanában, hogy egy-egy nézőpontból felfűzöm a korábbi dörgedelmeket, esetpéldákat, modelleket.

Olyat azonban még nem csináltam, hogy elmerengenék azon, hogy ha én részvételi demokrácia miniszter lennék, akkor mire is költenék szűkös forrásainkból! Mik a legsürgősebb,- legfontosabb,- vagy legkomolyabb kihívások, amelyekre költeni kellene az időnkből és a pénzünkből!

A következő struktúrában leteszek hát 7 javaslatot:

• Mi a probléma?
• Mit tennék ezügyben?

1. A hazai nemzetgazdaság, ellentétben a nyugati országokkal, beszorult az ipari társadalom paradigmába, azaz kizárólag az árutermelésre koncentrál, és az adó formájában beszedett javak újraelosztására.

• Haladéktalanul be kellene rekeszteni - az árutermelést és vele a csökkenő bérszinvonalat és növekvő kiszolgáltatottságot jelentő iparágak támogatását - és ezek helyett támogtani a tudástársadalommal összfüggő ágazatokat!

1. Jelenleg kb. másfél millió ember tartja el az országot! Ez fenntarthatatlan és felélő rendszer! A jelenlegi bérszinvonal alsó 60%-a csak napi szinten válasz a kilátástalanságra. Ez jellemzi a feketemunkából vagy segélyből élőket is! A Gyurcsány-féle mítosz, hogy ilyesztgetéssel ezt a 3 milliós tömeget át lehet terelni az adófizetői rétegbe, szertefoszlott!
   

• A bér és járulék rendszerben egy radikális változást vezetnék be. Jelenleg 1/3 marad az embereknél és 2/3-ot szed be az állam adó formájában. Ezt egyszerűen felcserélném! Ez radikális bérnövekedést idézne elő, ami meggyorsítaná a második gazdaság és a feketegazdaság elsorvadását és ösztönözné az inaktívakat az álláskeresésre!

1. A nonrofit humánszolgáltató szektornak kiemelkedő szerepe van abban, hogy mennyi idő mulva válnak önművelővé, tudás intenzívvé a hazai emberi erőforrással foglalkozó rendszerek. Jelenleg sem az iskola, sem a munkaerőpiaci fejlesztő intézmény rendszer, sem a gazdaságfejlesztésben dolgozó szakmai hálózatok, nem végeznek olyan szemlélet formáló munkát, ami bárkit is képessé tenne a tudástársadalommal szerves piaci megélhetésre! Nem vagyunk képesek a tudásunkat áruba bocsátani, így lemaradunk a világban folyó gazdasági versenyben!

• Ezért az NCA 6 milliárdos keretét 80 milliárdra emelném, és országos műhelymunka kampányt szerveznék! A helyiek tudják megfogalmazni, hogy miképpen tudnának integrálni a közösségi életbe másokat, és milyen piaci réseket lehetne munkahelyteremtésre vagy hiánypótló humánszolgáltatások elindítására felhasználni! A civilekkel széles körű szociális hálót építenék ki, amely reagál a helyi kihívásokra, ahol rengeteg a szegény ember, ott rengeteg közösségi vállalkozást kell indítani. A cigányoknak, a gyerekes anyáknak, a fogyatékkal élőknek, az idősebbeknek, az alacsony iskolai végzettségű fiataloknak és még sorolhatnám a társadalmi csoportokat egyetlen esélyük, ha az ország "feltalálja" a közösségi vállalkozás intézményét!

1. Korrupció ellenes átláthatósági és hatékonysági rendszert vezetnék be, mert a jelenlegi állami újraelosztás nem képes a fejlesztésre, a forráselosztó apparátusok balkanizálódása miatt!

• A kétkamarás döntéshozaztali rendszer általánossá tétele kiküszöbölhetné azt a hazai forráselosztási gyakorlatot, hogy a Zushlágpolitikusok a saját támogatásaikról dönthessenek! határozott e-demokrácia- civil kontrollt építenék ki,amely láthatóvá és számonkérhetővé tenné a fejlesztési források hasznosulását!

1. Azok pártok, amelyek hajdan a prularizmus legfőbb követelői voltak a Kádári diktatúrával szemben, jelenleg teljes dikatatúrát valósítanak meg a közbeszédben. Uralmuk alá hajtották a médiát, így az emberek figyelmét semmilyen civil erő nem tudja felhívni semmilyen társadalmi problémára! Egy-egy pártnak 4-6 országos sajtóorgánum van a kontrollja alatt, míg a civilek egy-egy tüntetés alkalmával kapnak egy 20 másodperces szpotot, meg beszélhetnek egy 20 perces beszélgetős műsorban.

• A pártokráciától független civil kontroll alatt lévő köztelevíziózást, és helyi televíziózást vezetnék be. Kötelezném a pártokat, hogy folytassanak nyilvános vitákat a civil szervezetek képviselőivel a szakpolitikákban formálódó közérdekről! Biztosítanám a helyi közösségek számára, hogy megjelenítsék a társadalmi problémákat! Nem normális dolog, hogy a sajtó és a pártokrácia dönt ebben a kérdésben és a civileknek lehetetlenség a nyilvánosság figyelmét felhasználni arra, hogy megbuktassák a korrupt politikusokat, vagy fontos közügyek miatt kampányoljanak!

1. A privatizáció általában, de különösen az élelmiszer ipar és a kereskedelmi csatornák, illetve az információs technológiai (televízió - telefon - internet) hálózatok, a közmű, az állami lakásvagyon, a bankszektor olyan piaci "sikertörténetek" amelyek vélhetően óriási károkat okoztak a nemzetgazdaságnak, miközben hazai ügyféltőkéből élnek, de nem emelték a hazai bérszinvonalat vagy a foglalkoztatottságot. A privatizált vállalatok esetében a társadalmi hasznosságok szempontjából értékelném az elmúlt 20 év teljesítményét.

• Olyan értékelő rendszert vezetnék be, amely számontartja a pozitív és negatív extenáliákat! Nem engedi mega pártokráciának, hogy a saját zsebükre átjátszák a közvagyont, ahol vállalt kötelezettségeket szegtek meg a privatizációs során, ott egyszerűen visszaállamosítanám a rendszert és megfizettetném a két átmenet költségeit azokkal, akik felélték a közvagyont!

1. Az oktatásban átfogó tartalmi reformot hirdetnék meg, mert a jelenlegi pedagógiai munka messze elmarad a kor szinvonalától! Az iskola nem képes mit kezdeni az egyre elszegényedő társadalom gyerekeivel. A durva szegregácó és a szakmai felkészületlenség a készségfejlesztés és az attitűd formálás területén kultúrálisan leszakadóvá teszi az országunkat!

• Az iskolákat a tanuló szervezet paradigma szerint átfogó tartalmi megújulásra kell rábírni. Lehetővé kell tenni a pedagógusoknak, hogy rengeteget tanuljanak magukról és sokat tudjanak együtt gondolkodni! Módszertani megújulásra van szükség, mert a hagyományos pedagógiai eszköztárunk nem alkalmas a tudástársadalom emberképének megteremtésére!

Mivel az e-demokrácia nekünk is kiemelt fontosságú, ezért gyűjtjük a kampányhoz csatlakozott többi reakciót:

http://pontilyen.blog.hu/2008/07/21/hanem_1

http://b-terv.blog.hu/2008/07/21/hanem_2

http://lehetmasapolitika.blog.hu/2008/07/21/hanem_3

http://dzonline.blog.hu/2008/07/21/a_sor_nem_csak_jo_hanem_vicces_is/hanemx